Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-11-30 / 48. szám

VII!. év. Rákoskeresztúr (Budapest melleit) 1912. november 30. 48. szám. EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hirdetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége eimére Rákoskeresztú

r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Scholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. W \Sk ^ FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. SCHO ^gfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre . . . . 12 K Félévre .... . 6 K Negyeöévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. N Hiröetés ára oldalanként 40 korona. R TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Áldott a ki jő az Urnák nevében S.O. Ödön — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. CIKKEK: Nekrolog" Scholtz Jön a Jíínály! Jön, a Király! Tenéked menny Királya Minden térdnek meg kell hajolnia! Ezreknek ajka egy szívvel kiáltja: Hozsánna Néked, Dávidnak Fia! A pálmát liintö nép imája harsan: Légy segítségül Isten a magasban! S

mil a himnusz s visszhangzik földön-égen: Áldott legyen, ki jött az Ur nevében / Jöttél, Te-szóban és tettben hatalmas, S e siralomvölgy mennyé változott; Mint a szép híves patakra a szarvas: A nép Tehozzád ugy kívánkozott. Oh Te siralmas lelkek pártfogója, Halottaknak uj életre hozója! Töviskoronát fejedre mi adtunk, Keresztfán haltál meg értünk s miattunk. Jöttél és a tövisből rózsa hajlott, Es a kereszt lön diadalmi jel. Istennek szent Fia, Hozzád sóhaj tok: Jöjj az Igével hozzánk, oh jövel! A tenger zúg: a népek háborognak, Parancsolj csendet a bőszült haboknak! Lelkedet, a Szentlelket ránk lehellve, Jövel hozzánk békesség Fejedelme! Jövel hozzánk, e közönyös világra, Amelyben a sziv sem hév, sem hideg; Az alvó szikrát gyújtsd fel régi lángra, Hozz szeretetben munkás nagy hitet! Tekints e mi édes magyar honunkra, Ebben e mi szent küzdő Sionunkra! — Te hozzánk jösz, ha mi Tehozzád térünk, Te bennünk élsz, ha mi Tebenned élünk! SÁNTHA KÁROLY. r Alöott, a ki jő az Urnák nevében! A mai vasárnappal uj egyházi esztendőbe lépünk s a vele beköszöntő adventi időszak arra figyelmeztet, hogy a/ egyház Ura, a Jézus Krisztus, a ki Istentől lőn nékünk bölcseségül és igazságul, szentségül és váltságul ismét be akar vonulni szivünkbe, házainkba, s gyülekezeteinkbe. Milyen fenséges volt Jézus bevonulása a mai evangelium leírása szerint Jeruzsálembe. Hány koronás fő vonult már be előtte Sionnak ódon várkapuján át a szent városba, — igy Dávid is, az Urnák felkent szolgája; de olyan vendég még sohasem zörgetett rajta, mint ma, mert maga Jehova, a seregeknek ura, a királyok királya kór bebocsájtást. Persze, a sokaság Jézusban csak a galileai Názáretből való prófétát látta, a ki mint Dávidnak fia, vagyis leszármazottja elfoglalja majd Dávidnak trónusát s helyre állítja Izrael régi hírét, dicsőségét. S mégis, sőt inkább épen azért, milyen királyi bevonulást rendezett tiszteletére: A sokaság legnagyobb része felső ruháit az útra terité; mások pedig a fákról gaij'akat vagdalnak és hintenek vala az útra. Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának í Áldott, a ki jő az Urnák nevében! Hozsánna a magasságban! Mi tudjuk, hogy ki Jézus: az élő Istennek fia! S az sem ismeretlen előttünk, hogy miért jött az égből le a földre, közénk bűnös emberek közé: hogy mindenki, a ki hiszen ő benne, mint a világ megváltójában, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. A sokaság által útjára szórt pálmaágak jelképezik elüttünk, hogy mint a béke fejedelme vonult be Jeruzsálembe s jön hozzánk is az uj egyházi esztendőben, hogy egyre tökéletesebben kiépítse közöttünk szent országát, a