Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-11-23 / 47. szám

VIII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1912. november 16. 46. szám. EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége címére Rákoskeresztú

r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és kiilmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. ^ ® FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Főmunkatárs: Bü SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre . . . . 12 K Félévre .... . 6 K Negyeöévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. N Hiröetés ára oldalanként 40 korona. I T A RTALOMJEGYZÉK : VEZÉRCIKK : Egyetemes gyűlés után. Viator. — CIKKEK: Az evang-. lelkész soeialis tevékenység-érői. Mayer Pál. - A vallástanítás! jutalomdíj megállapitásár ólBándy Endre. — Theologiai irodalom. Rátz Vilmos — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Egyetemes gyűlés után. ii. Dologi teher? Az éveken át folytonosan visszatérő lőkúti sérelem bizonyítja, mennyire hasztalanul sürgetjük az áÜAmkormánvnál annak a merőben helytelen szempontnak a korrigálását, melyből ugy közigazgatási bíróságaink, mint bíróságaink is a párbér, egyházi járandóság s kegyúri kötelezettsogek stb. dolgát elbírálják. Dologi terheknek, vagyis birtokkal járó örökös kötelezettségnek tekintik ezeket. Más szóval azt a merőben abszurd tételt igyekeznek megrögzíteni, hogy ebben a mi szerencsétlen országunkban nemcsak n®mze ti sí''ír, hanem felekezet szerint minősülő földek is vannak. Persze csak egy felekezet szerint, a r. k„ szerint, mert még eddig senkinek sem jutott eszébe kimondani, hogy pl. evangélikus örökös föld is van ebben az országban. Hogy az ilyen felfogás ebben az egyenlőségével és szabad felfogásával kérkedő XX. században milyen szégyenletes, azt majd csak talán a XXI. század fogja igazságosan elbírálni. De azt a szégyent nekünk is éreznünk kell, hogy maga a r. kath egyház nem tiltakozik már egyszer ez ellen a felfogás ellen és hogy számos értékes emberünk ül a képviselőházban, főrendiházban, nem ritkán államtitkári és miniszteri székben is, de ott a hol kell, e szégyenletes állapotok megszüntetése érdekében se szavukat fel nem emelik, se tekintélyüket ós befolyásukat latba nem vetik. A Theologiai Szaklapban csak nemrég fejtegette Révész Imre, hogy a földesúri jog máig is divó téves elméletét az ellenreformáció találta ki a maga javára. Miért nem igyekszünk hát ezt az elméletet mielőbb eltöröltetni ? Törvényszékeink. A kongrua és államsegély szomorú korszaka óta a miniszter az autonouiiánkat egyszerűen zálogba tett portékának tekintve nem egy esetben megköveteli, hogy valamely egyházi tisztviselő ellen fegyelmi eljárást indítsunk, más esetekben pedig nem respektálja az egyházi törvényszékek ítéletét, sőt legutóbb egy esetben meg is semmisítette azt. Hát ez komoly dolog. Országos törvény biztosítja autonómiánkat, melyhez szükségkép hozzátartozik a törvénykezés is. A királyt megillető legfőbb felügyeleti jog, melyet a kormány által gyakorol, az ellenőrzésnek és az esetleges jogtalanságok megakadályozásának kötelességén tul nem terjedhet. De törvényszékeinkkel a minister sem nem rendelkezhetik, sem azok fölé nem helyezkedhetik. E tekintetben sokkalta erélyesebb tiltakozást kérünk, mint amilyent láttunk. Unneptartás. Nemrég a reformáció, most a nagypéntek illő megünneplése dolgában kapott az egyetemes gyűlés felterjesztést. Mott a bányai kerület kérte, kerestessék meg a kormány, hogy az evangélikus katonákat nagypénteken a szolgálattól mentse fel. Szinte érthetetlen, hogy sok világi emberünk, sőt az „Ev. Lap" hasábjain egy lelkésztársunk is az erre irányuló törekvésünket a római pápa legutóbbi rendelkezésével szegezi szembe. Mintha a pápa szabadelvűbb volna az ünnepek kérdésében, mint mi. A római pápa ünnepfogyasztá rendelete a jezsuita furfang egyik kiváló terméke» Nem töröl ő el egyetlen ünnepet sem, csak kijelenti nagy kegyesen, hogy ha azon az általa megjelölt 5 napon valaki dolgozik is, nem követ el vele semmi bünt. Az ünnepeket azonban a hivatalos egyház csakúgy megtartja, mint azelőtt.