Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-11-23 / 47. szám
4ß0 . EVANGgLIKUS ŐRÁLLÓ. 1912 Nem töröl hát el egyetlen ünnepet sem, csak a szocializmusnak tesz némi engedményt. Viszont mi sem akarunk ünnepeket kreálni, ha egyszerűen azt kívánjuk, tegye a kormány lehetővé, hogy ha valakit a lelke ösztönöz, a reformáció napján és nagypénteken is elmehessen a maga templomába. Vallástanítás. Egyetemes bizottságaink körül a tanügyi az egyetlen, amely folytonos és tervszerű munkakörrel van felruházva. Kiváló elnökei — Wágaer Géza és Mágócsy-Dietz Sándor — vezetése alatt gyönyörű munkát végez. Kár, hogy szélesebb és önállóbb hatáskörrel nem ruházzák fel. E bizottság idei egyik legfontosabb tárgya a vallástanítás ügyének megvilágítása volt. Az államkórmány a valláserkölcsi irányítás társadalmi és nemzeti roppant jelentőségét felismerve, kész a vallástanítás ügyét felkarolni. Sajnos, figyelmét eddig csak a középiskolákra terjesztette ki. De az első lépés után jönni fog a második is. Nekünk az a kötelességünk, hogy belássuk azt a nagy igazságot, hogy nincs fontosabb kérdése egyházunknak, mint a vallástanítás ügyének lelkes felkarolá&a és a vallástanitók képzésének tervszerű megvalósítása. Lelkészegyesület. Hosszú és merőben érthetetlen vajúdás után végre megalakult a „Magyarhoni Evang. Lelkészegyesület". A református atyafiak Orle-je már rég országos jelentőségű tényező, amikor mi még folytonosan csak azon tanakodunk: végleges vagy ideiglenes legyen-e alakulásunk ? De sőt némelyek még azon is tépelődtek: szabad-e az egyesületet megalakítani addig, mig az alapszabályok jóváhagyva nicsenek? A református lelkészek ezen sohasem okoskodtak, hanem három éven át egyszerűen alapszabályok nélkül dolgoztak, mert dolgozni akartak. A mi alakulásunk napián alakultak a jogtanárok is egyesületbe és ott sem jutott eszébe senkinek azon tűnődni: vájjon egyesület számára szoktak-e alapszabályokat készíteni, vagy megfordítva? A fő azonban az, hogy az országos lelkészegyesület megalakult s mi kiván3uk es hisszük, hogy nagy áldása lesz evang. egyházunknak ós lelkészi karunknak. n • i ti! i J :' 1 ,\t. Új lap. Nem ugyan a zöld asztalnál, de mégis a gyűlések folyama alatt félhangosan beszélték, hogy uj lapot - terveznek a dunántuli atyafiak. Ezt a tervet azzal a hirrel kapcsolatosan hallottuk, hogy az „Ev. Lap" barátai valami felolvasó ©ötét tartottak. Az uj lap az „Ev. Lap" extrém irányzata ellen alakul. De hát az „Őrálló" nem adott-e helyet mindig ép azoknak, akik az „Ev. Lap" megalakulását iiáA ostromolni kívánták? Nem állhat itt az „Őrálló" hasábjain őrt minden ember az egyház közjava és a saját egyéni nézetei védelmében? Mire jó az az uj lap? Háromfelé oszolva talán erősebbek leszünk ? Reményeljük és óhajtjuk, hogy az uj lap nem jelenik meg és nem növeli gyöngeségünket. (Cikkírónak ezen reménye nem fog megvalósulni, mert positiv értesüléseink szerint az uj lap dec. elején meg fog jelenni. Mi a magunk részéről nem tartanok az uj lapot feleslegesnek, ha nem volnánk arról meggyőződve, hogy egyházunknak olvasó közönsége ennyi lapot nem bir el s a meglevők is csak a szerkesztők anyagi és szellemi áldozataik árán tengődnek. Igy majd hárman fogunk még inkább tengődni a Lutheránia még nagyobb dicsőségére. Mi Őrállói tisztünknek továbbra is a legnagyobb hűséggel és odaadással fogunk megfelelni s talán nem fogunk csalódni azon reményünkben, hogy olvasóink, kölönösen lelkésztestvéreink nem fognak minket cserbenhagyni. Szerk.) Igazságtalanságok. A közélet embere már helyzeténél fogva is nyilvános kritika alatt áll. Egyetemes felügyelőnk is megbírálható. De olyanféle hangú és modorú cikkek, amilyeneket a „Magyar Szó" már az egyetemes gyűlés alatt is névtelenül, majd a gyűlés után Mohácsy Lajos kartársunk neve alatt közzétett, igaztalankodás. Nem volt elég a Zsilinszky, Fabiny és sok-sok jeles világi emberünk elszomoritása, most még a Prónayakat is el akarjuk kedvetleniteni ? Tárgyilagos kritikát szabad és kell is gyakorolni, de az igazságtalanságok csak elkedvetlenedésre vezethetnek. Ez pedig sem érdekünk, sem célunk nem lehet. Viator . fiz evang. lelkész socialis feuéhenysÉgÉról Egy hazai evangelikus egyház iskolát és tanítói lakást épít. A kis egyház lelkésze ért a tervezéshez, felajánlja egyházának szolgálatait, az egyházi közgyűlés a tervek elkészítésével lelkészét bízza meg. A terv elkészül, a felettes egyházi hatóság, mint megfelelőt elfogadja s jóváhagyja. A lelkész egyházától munkájáért egy fillérnyi összeget nem vett fel annak közgyülésileg megszabott ára a vállalkozó költségvetésében nem foglal helyet — az egyház a terv anyagi oldalánál a legkisebb mértékben sincs érdekelve. Megindul azonban a hajsza s a lelkészt, lelkésztestvérei, nyilvánosan zugirásznak minősitik. Egy vidéki városkában takarékpénztár nyílik meg. Az alapítók között szerepel egy ev. lelkész, az alapítás után egy másikat beválasztanak az igazgatóságba. A lelkész elfogadja a megtisztelő állást, mert ugy van meggyőződve, mint uj igazgatósági tag, befolyásával nemcsak egyházának, de embertársainak is segítségére lehet — de sok küzködő felebarátjának homlokán elsimíthatja
