Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-11-02 / 44. szám
1912 EVANG ÉLIKUS ŐRÁLLÓ. 401. gelikus egyházunk szerveszkedett s a reformáció szellemének őrbástyája lehetett, egyenjogú testvérként fogadta kebelébe, védte és gondozta a saját egyházuktól távol elszórtan élö református hiveket. A református egyház nyugodt lehetett a felől, hogy hiveit gondozásunk alatt nem fenyegeti veszély. Reformátusnak kereszteltük és anyakönyveztük gyermekeit, iskoláinkban hitelveikre, is kioktattuk, abban konfirmáltuk őket, az Urvacsorát saját egyházuk szokása szerint szolgáltuk fel nekik, házasságukat megáldottuk s a mikor Isten elszóllitotta őket ez árnyék világból, megkülömböztetés nélkül megadtuk a végtisztességet utolsó utjukon s a hit vigaszával vigasztaltuk gyászoló családjaikat. Szóval ugy bántunk velük mint saját református lelkészük tette volna. És viszont csak nem mindenütt azonképpen tettek a reformátusok is ott, ahol ők helyettesitettek és képviselték az evangelikus lelkészt egyházunk szórványos híveinél. Nem igyekeztünk egymás versenytársai lenni, de inkább egymás segítőtársai. És nem volt féltékenykedés, nem volt irigykedés, nem volt kabzsiság. A közös mostoha sors bensőbbe, őszintébbé tette a két testvér egyház egymáshoz való viszonyát. Akkor élő szervként létezett, akkor igenis volt nagygeresdi egyezség. Ma legfeljebb papiroson van meg, de a valóságban hiába keressük, nom találjuk. Ma, midőn a reformátusok híveinktől reversalist kérnek, tanítójuk ev. nejétől áttérést kívánnak s lelkészük ev. hitvesétől nyugdíjigényét is megtagadják — hiába való dolog nagygeresdi egyezségről komolyan tárgyalni. Még inkább megerősithet ezen véleményünkben az a tapasztalat, midőn látjuk, mint igyekeznek a reformátusok híveiket telje en kiszakítani egyházunknak gondozásából. A hol csak maroknyi hívük akad, csatlakoztatják őket a legközelebbi, bármily távol eső egyházukhoz — ugy látszik — csak azért, hogy a nagygeresdi egyezség alapján egyházunknak tartozó adózás alól kivonják s azt maguknak biztosítsák- Koronként ki- kijön a káplán Istentiszteletet tartani, urvacsorát osztani. Természetesen ott, a hol istentiszteletre alkalmas helyiségről nem gondoskodhatnak, — a mi templomunkban szerepelnek. Lassan azután missziói kört szerveznek — mely, hogy jogcíme legyen, több vármegyére kénytelen kiterjeszkedni. Igy volt Zólyomnan is, hol elég csekély volt a reformátusok száma s azok is szívesen tekintették magukat a zólyomi ev. egyház tagjainak. Ámde akadt egy-két hivatalbeli úriember, akik fejükbe vették, hogy ők reformátusok lévén, a lutheránus egyházra nem adóznak. A lelkész hiába hivatkozott a nagygeresdi egyezségre, ők arra fittyet hánytak, s kijelentették, hogy az ő egyházuk a szomszédvármegyebeli losonczi református egyház És azontúl kezdett kijárogatni a losonci ref. káplán, néha-néha istentiszteletet trtva a zólyomi vár egy szűkös helyiségében, mely azonban elég tágas volt az istentisztelet csekély számú résztvevőinek. A zólyomi vasúti állomás főnöke pedig gondoskodott róla, hogy hitsorsosai mihamarább felszaporodjanak. A más vallású alkalmazottakat lehetőség szerint áthelyeztette s helyükbe idegenből nyakra-főre reformátusokat vett fel és igy sikerült is a reformátusok számát felszaporitani. Akkor azután Zólyom missziói központ lett, hozzácsatoltatván Beszterczebánya, Breznóbánya, Selmeczbánya Körmöezbánya és környékeik s igy három vármegyére terjed ki a missió köre. Rövid idő alatt készen lett Zólyomban a református templom és paplak is, melyre az evangelikus közönség szintén szépen adakozott. Ezzel kapcsolatosan megemlítem, hogy saját egyházamban Tótpelsőczön egy református ember van, az is vegyes házas volt, a községi orvos, kinek fia is itt volt keresztelve. Tiszta evangelikus község választotta őt orvosává s az egész környéken, mely pacienturáját képezi, elenyésző csekély a r katholikusok száma, tehát szép javadalmát és jövedelmét főleg evangelikus családoktól nyeri. Itt évek óta s az ev. egyház tagjaival egyenlő jogot élvezett. Egyszer csak megjelenik nálam azon kijelentéssel, hogy őt többé egyházi adóval meg ne rójuk, mert ő református és a zólyomi ref. egyházhoz csatlakozik. Itt mindössze 5 K ; egyházi adót fizetett — Zólyom pedig Tótpelsőcztöl jó két órányira van s csak kocsin történik a közlekedés. Ma az életbe tehát igy fest a nagygeresdi egyezség. Es a midőn a reformátusok eljárására rámutatok, nem panaszlom azt és nem helytelenítem ; sőt ellenkezőleg helyeslem, midőn hiveik gondozását ekként saját kezükbe venni és érdekkörükbe venni igyekeznek,— de nagygeresdi egyezségről ne beszéljünk többé. Erről: nulla fiat mentio Ellenben tanuljunk mi is a roformátusoktól és tegyünk vice versa ugy, mint ők. Kérjünk mi is reversálisokat a reformátusoktól, tiltsuk meg tanítóinknak, tanárainknak és lelkészeinknek, hogy református nőt vehessenek feleségül, s ha mégis, — csináljuk meg nyugdíjintézetünk szabályzatát ugv, mint a reformátusok, hogy ilyenek családja semmi féle nyugdíjra számot ne tarthasson ; tanintézeteinkben szedjünkgyermekeiktőlnagyobb tandijat — mint más idegenektől; iskolai ösztöndijakban, segélyekben s jótéteményekben felekezetünkbeliek rovására ne részesítsük őket. Ahol pedig maroknyi hívünk van, azokat is vonjuk ki a református egyház érdek köréből s fűzzük őket legközelebbi egyházunkhoz, a mely köteles legyen lelki gondozásukról gondoskodni, Ezeket a keserűségeket pedig nem szivem szerint mondom, sokkal liberálisabb gondolkozású vagyok, sem hogy ezt az eljárását, melyet követendőnek jeleztem, szépnek és idálisnak tudnám tekinteni; de ha a testvér ugy beszél és ugy tesz velem, nekem más válaszom nem lehet. Az én lelkem azt mondja, hogy szebb volt, jobb volt, mikor a nagygeresdi egyezség nem anynyira a papiroson, mint a szivekben tényleg meg volt s őszintén érvényesült. Ma paródia. S mi még külön bíróságot akarunk szervezni a nagygeresdi egyezséghez? Annyira elkopott már, hogy hiába akarnók megfejelni, abból már nem lesz csizma, melyben járni lehetne. A hol már bíróságról kell gondoskodni, ott nem az egyezség, de az egyenetlenség van szóban. Inkább tegyünk ugy, mint Ábrahám és Lót, mondjuk meg egymásnak: váljunk el egymástól teljesen s nelegyen közttünk viszály, mert testvérek vagyunk; menjen kiki a maga utján, az egyik jobbra, a másik balra. Ha nem kapaszdunk egymásba, nem lesz szükség külön biróságra. Nagygeresdi egyezség volt nincs. Vitális Gyula. B E Ü É LI E T. Esküvő. Horeczky Aladár ős agárdi lelkész okt. hó 29-én vezette oltárhoz Pozsonyban Stromp Irént, néhai Stromp László theol. tanár leányát. Tanuk a vőlegény részéről Horeczky Gyula tanitó, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, a menyasszony részéről Szilárd Miklós gyóni lelkész voltak. Az esketést Okályi Adolf végezte a nála megszokott, emelkedett modorban.
