Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-11-02 / 44. szám
1912. EVANG ÉLIKUS ŐRÁLLÓ. 4 62. Eperjesi ev. egyázközégiink ünnepe. F. hó 27-én ülte meg előzetes reformátiói istentisztelet után az eperjesi ev. egyház elemi és polgári leányiskolája uj diszes épülete felavatásának lélekemelő ünnepélyét. Fényét, örömét és bensőségét emelte az a körülmény, hogy azon az áldó szót Geduly püspök mondotta, kit már a vasúti állomáson az egyháztanács és iskolaszék ólén Bánó Aladár egyházfelügyelő igen melegen üdvözölt s ki ez alkalommal nem a „Theol. Otthon"-ba, hanem Mikler Károly iskolaszéki elnökhöz szállott. Nagyra vettük szeretve tisztelt püspökünk személyes megjelenését, a melyben mult heti ittléte dacára (a Csengey jubileumon) az a körülmény sem gátolta, hogy eperjesi ev. egyházközségünk ez ünnepnapja (és ezért nagyon ünnepeltük) egy más érzelmi momentum évfordulójával esett össze. Velünk eperjesiekkel teljesen összeforrott tehát és a fölemelő körülmény is nagyon megörvendeztette, hogy itt Eperjesen ártesült Éles Henrik, volt orsz. képviselő a Collegium javára tett és szabad rendelkezést biztosító fejedelmi alapítványáról. Sok örömhír érje tiszai egyházkerülete élén az ő eddig is áldásos püspökségét! Az ünnepély, a melyen ev. híveinken kivül a főés alispán, tanfelügyelő és 3 gör. kath. kanonok is megjelent, a Hymnussal vette kezdetét. Majd Bánó igen tartalmas megnyitó beszédében üdvözölte agilis lelkészünket, a tantestületet, a tanügyi hatóságokat és főleg a püspököt a legmelegebben. A felavató beszédet az iskola megalkotója Korhely Géza esperes lelkész tartotta, a melyben nagy szónoki erővel azt a gondolatot fejtegette, hogy az a nagy em ékek és reménységek között hitbuzgóságból, áldozatkészségből és hazaszeretetből épült uj iskola — s az legyen imádságunk és fogadásunk — mindenkor az Úr háza. a hazaszeretet temploma s a lelki gazdagodás hajléka legyen. Erre Geduly püspök megáldotta az uj épületet az ev. vallásosság s a nemzeti művelődés szolgálatában, — áldásért és megáldásért könyörögve az elöljáróságra, a tanítói karra és az ifjúságra most és mindenkoron. Ugy Korbély felavató beszéde, mint a püspök imája az öröm és hála könnyeit fakasztották a hivek szemében, mely egyházi cselekvőségek állandó viszgondolata volt mindvégig az istenfélelelem, a közművelődés és a honszeretet. Az iskolaépítés történetét az immár 25 éve itt tanitó Durst Győző igazgató olvasta fel. Ev. egyházközségünknek már a XVI. századba volt népiskolája. Polgári leányiskolával — Schmidt András utegyengető ösvényén haladva — bővült 1884-ben Csink János igazgatósága alatt. A teljes tanerőkkel való fejlesztése stádiumába Herfurth József főgimn. tanár 80 000 koronás alapítványa s az állami kiegészítés folytán jutott. 1911 óta már 5 r. tanszéke van. Lázár és Csáder — Kesselbauer tervei alapján a berendezéssel együtt 150 ezer koronáért építette a Lizics-Poloczek cég. Ev. híveink erre önmaguk között 30 ezer koronát gyűjtöttek. Egyházépitési segélye máig sincsen. Fedezetül szolgált az 50 évre szóló 100 ezer kor. törlesztéses kölcsön. A közebéden különösen a püspök és az esperes meleg elismeréssel adózott az eperjesi hivek (főleg tanárok) követésre méltó áldozatkészségének ós önmegadóztatásának, a mi ismét csak Korbély lelkészünk az egyháztagokra gyakorolt buzgó hatásaira vezetendő vissza. A felavató ünnepélyre „avató szózat" c. alatt alkalmi költeményt irt jubiláris veterán költőnk Csengey Gusztáv, mely Jelenik Emma tanítónő gyönyörű előadásában azt a gondolatot fejtegette, hogy az iskoia áldozat legyen a testvérek iránt s hitben, reményben, szeretetben és tiszta erkölcsben gazdag hívőket neveljen a hazának s az egyháznak. Ez erényektől függ haza és egyház üdve és boldogulása egyaránt. A Collegium neveben annak ez évi igazgatója: Draskóczy Lajos üdvözölte nagy meghatottsággal az uj iskolát. Boldog örömérzések között a felvató ünnepély záróbeszédet Dr. Makler Károly jogkari dékán, mint iskolaszéki elnök tartotta, ki az őskeresztyén szeretetlakoma képéből kiindulva az egyház és az iskola szoros összetartozása Luther-féle szellemében az uj hajlékot átvéve ünnepélyes fogadást tett arra nézve, hogy iskolaszékével és egyházával együtt nagy emlékei tiszteletben tartásával annak nemcsak megőrzéséről és gondozásáról, hanem fejlesztéséről és felvirágoztatásáról is fog gondoskodni. Meleg elismeréssel adózott végezetül a megjelent híveknek, fő- és alispánnak és a tanügyi hatóságoknak és különös hálával legjobb eperjesi barátunknak a megjelent püspöknek Az ünnepély után az ev. hivek szűkebb körében, de annál családiasabb szellemben megtartott közebéden lelkes pohárköszöntőkben ünnepeltük a püspököt, a lelkész-esperest, az egyház és az iskola elöljáróit s az uj iskola építése körül fáradozókat: különösen Mikler iskolaszéki elnököt, Flórián jogtanárt, Faragó városi tanácsost, Schönviesner gondnokot s az épitő céget. Itt is kivált a püspök, az esperes és az iskolaszeki elnök lelkes felszóllalása, a melynek hiterősitő hatása bizonyára el nem fog maradni. Mint a Csengey-jubileuinon, ugy a felavató ünnepélyünkön is a kifogástalan rendezés müve Dr. Wallentinyi Samu főgimn. tanár érdeme. Dr. Szlávik Mátyás. Nagy hagyatékhoz jutott az eperjesi evang. collegium. Eies Henrik volt orsz. képviselő 78 éves korában okt. 23-án elhunyván, végrendeletében a többek között a következő hagyományokkal emlékezett meg az ő egyházáról.^A pesti evang. magyar egyháznak hagyott 50 drb. Belvárosi Takarékpénztári részvényt, ugyanazon egyháznak árvák gondozására 25 drb. részvényt, általános örökösévé pedig az eperjesi kollégiumot telte, amelynek ily módon mintegy 300,000 korona értékű vagyon jut. A jótékony öreg ur temetésén, az eperjesi kollégium nevében Draskóczy Lajos e. i. rektor is megjelent és a sirnál elbúcsúztatta a halottat, a temetést pedig a pesti magyar egyház nevében Raffay Sándor deáktéri lelkész végezte. A nemeslelkü adakozó emléke legyen áldott evang. egyházunkban. A kollégium a következő gyászjelentést adta ki: „A tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület eperjesi kollégiuma, a föntartő hatóság és tanári testület nevében kegyeletes szívvel jelenti, hogy Éles Henrik ügyvéd, budapesti lakos, a budapesti ev. egyház presbytere, volt orsz gyül. képviselő, zajtalanul, csöndben folyó munkás életének 78 ik évében, október 23-án az Urban elhunyt. Fáradhatatlan munkával szerzett tekintélyes vagyonának általános örökösévé Kollégiumunkat tette s ez által ősi pártfogóink fényes névsorába iktatta örökké áldott nevét; követendő szép példát hagyva hittestvórei számára, hogy e ».gonosz időkben" kövessékők is az apostoli intést: „Egymásnak terhét hordozzátok". „Mindenekkel jót tegyetek", „Legyetek szives adakozók, kincset gyűjtvén jó alapul a jövőre, hogy elny erhessétek az örök életet! . . (Gal. 6. Tim. 6.) Legyen üdvöt hozó dicső Halottunk példaadása ! Legyen áldott és őrök az igaz embernek emlékezete!,
