Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-10-26 / 43. szám

392 EVANGELIKUS ÓRÁLLO 1912 tek. Ezen gyűléseken főképen a diaspora képviselői jutottak szóhoz. Megemlítjük még, hogy a központi elnökségbe az osztrák evang. egyház képviselőjeként beválasztották Marolli bécsi főegyháztanácsost, a jövő évi közgyűlés helyéül pedig Kielt tűzték ki. Lissaba és Wolfkirchbe rendezett kirándulások valamint egy diasporakáraus" zárták be a legnagyobb evangelikus szeretetegyesület poseni közgyűlését. B E L É Li E T. Csengey jubileuma,. Lélekemelő ünnepélynek voltunk f. hó 20-án szemtanúi Eperjesen abból az alkalomból, hogy Csengey Gusztáv eperjesi ev. th ol. akad. tanár s a Fogoly lengyel országos hirü költője Eperjesi Széchenyi körnek a zsúfolásig megtelt városi Vigadó nagy termében tiszteletére rendezett díszközgyűlésén nagy ünnepeltetések között ülte meg friss erőben és egészségben immár 70 éves korában 50 éves irói jubileumát. Szélesebb körűvé. ha nemis országos jellegűvé vált ez az ünnepély az által, hogy azon a Kisfaludy- és Petőfi társaság s a szomszédos irodalmi és kultur-egyesületek képviseltették magukat és nekünk evaugelikusoknak felejthetetlenné lesz azáltal, hogv azon a tiszai ev. egyházkerület képviseletében fáradhatatlan püspöke Geduly Henrik is személyesen megjelent. És Csengey ezt, a megtiszteltetést meg is érdemelte azokért a maradandó szolgálatokért, a melyeket költészetével és tanári munkásságával teljesített egyháznak, hazának s az ifjúságnak egyaránt. A díszközgyűlés a collég, tanitóképzőint. énekkarának Kapi Gy. tanár által mesterileg vezetett ünnepi dalával vette kezdetét. A inegiivitó beszédet Ghxllány Imre, a Széch nyi kör elnöke tartotta, a ki Berzeviczy Albert, a kör dnzelnöke távolmaradását igazoló meleg hangn sürgönyének felolvasása után Gömöry János főgymn. igazgatóval, mint a, kör irod. választmányának buzgó elnökével olvastatra fel Berzeviczynek remek üdvözlő beszédét. A titkári jelentést a kör 1911. évi működéséről agilis titkára: Dr. Wallentinyi Samu olvasta fel s gyönyörű vonásokban rajzolta meg: Csengey irói egyéniségét s költészetének állandó vezérgondolatát: az Istenfélelmet, a rajongó hazaszezetetet s a szabadság dicsőítését. Majd a díszközgyűlés fénypontja: Csengey üdvöz Use következett. Annak sorozatát Geduly püspök nyitotta meg. ki hatalmas szónoki erővel a legmelegebb elismerés hangján tolmácsolta a tiszai egyházkerület ^áláját, szeretetét, és üdvözletét azokért a hűséges szolgálatokért, a melyekkel Csengey irói és tanári munkásságával egy félszázadon át áldozott az ifjúság nevelésének a haza és az egyház kettős oltárán. A püspök ajkáról az a meleg elismerés az ősz költő iránt valósággal elbűvölte a vegyes vallású közönséget, s ez alkalommal is feléje forditotta annak osztatlan bizalmát, tiszteletét és becsülését erős püspök egyénisége iránt. A püspök üdvözletét a Kisfalu y-Társaság képviseletében Jakab Ödön a magyar, főleg a vidéki költő sorsát hiven ecsetelő és színes képekben igen gazdag beszéde követte, a melyben a veterán költőre célozva gyönyörűen fejtegette az istenismeret és istenszeretet s a kötelességtudat és kötelességteljesítés különbözőségét Majd a Petőfi Társaság nevében a költő örök fiatalsága előtt meghajolva titkára Pákots József, Eperjes sz. kir. város közönsége nevében Krayzel Aladár polgármester, a FmkesaFMI szöv. nevében Clair Vilmos titkár, a Kassai Kazinczy kör képviseletében Balogh Btrtalan, a Szepesi tört. társ. képviselelében Bruckner Károly késmárki főgymn. igazgató (ki Csengey költészetét a fölfelé törő hófehér tiszta Tátrához hasonlította), a nyíregyházai Bessenyei kör képviseletében Popini Albert tanár, a régi tanítványok (köztük jelen voltak az ünnepélyen: Smid I., Walentiny Al., Kárpáti J., Szabó Gy., Wrablicza B., Boczkó Gy., és Klauzer L.) nevében Fábry Viktor kolozsvári másodlelkész (ki a Csengey-alapitvány ügyet szorgalmazza) s az ősi collegium s a tiszaker. tanintézetek nevében Draskóczy Lajos ez évi igazgató üdvözölte. Főleg utóbbi kettő nagy sikert aratott a maga szónoklatával. A költő és tanár meghatva fogadta kötött „Vallomásában" a szeretetnek és tiszteletnek megnyilatkozásait, a mivel a tiszteletére rendezett közebéden is igen sokan elhalmozták. Még megjegyezzük, hogy Nyíregyházáról Vietorisz József, Rimaszombatból Dr. Wallentinyi Dezső s Iglóról Fischer Miklós, Thern László, Stromp József és Dr. Bruckner Győző is jelen volt az ünnepélyen. Utóbbi lelkes cikket is irt Csengey Gusztáv tanári és iiói egyéniségeiről a Budapesti Hirlap okt. 19. számában. Nagy hatással volt a díszközgyűlésen az állami és gkath. tanitóképző karéneke és Holenia Béláné szavalata is. Táviratilag vagy átirat alakjában mintegy 150 en üdvözölték. Közliik Berzeviczy A., Wlassics Gy., Meskó L., Szalay Imre, Horváth Ö., Szabolcska M., Schächter M.. a nagykőrösi és rozsnyói főgimn. tanári kar, Lőrinczy Gy. Gyürky és Kübecher A. esperes és nagyszámú barátai és tanítványai. Végül megemlítjük, hogy Csengeyt jubileuma alkalmából az eperjesi hölgyek egy értékes ezüst szivarkészlettel, az eperjesi ev. gyámint. nőegylet egy babérkoszorúval, a borsodi közmüv. egylet egy babérággal ellátott selyempárnával, a felsőmagyarorsz. irók és hírlapírók szövetsége (a melynek a jubiláns diszelnöke)' egy havasi g opár koszorúval s a Petőfi társaság (a melynek legrégibb tagja) egy pálmaágu koszorúval lepte meg. E helyütt is Geduly püspök megható fohásza értelmében azt kiáltjuk feléje, hogy a jubiláns még nagyon soká friss erőben és egészségben hazánk és egyházunk javára vivát, floreat, crescat! A történeti igazság érdekében pedig megjegyrzzük, hogy egy bizalmas baráti körben a Csengey-jubileum eszméjét megpendítette Mikler Károly, s megvalósította Wallentinyi Samu és Gömöry János tanár a Széchenyi körben. Dr. Szlávik Mátyás. Nekrolog. Szalay László. Nagy gyásza van a veszprémi egyházmegyének: elvesztette szeretett espereset, Szalay Lászlót. Még junius végén ott láttuk az egyházmegyei gyűlésen daliás alakját; még hallgattuk esperesi hivatalának teendőit hajszálpontosságig kimerítő jelentését, s mindnyájunknak ej ős meggyőződésévé lett,, hogy a mi esperesünk az elsők között is első. Sokat vártunk tőle, — hisz ifjú volt. testben ugy mint lélekben. Reményünk e sziklavárát a viszontlátás iombadöntötte:koporsóban láttuk a vezért! De, bár a győzhetetlen ellenségen diadalt nem vehetett, győzővezér volt a szószoros értelemben. — Bölcsője hol ringott, lábai hol jártak; tettre hevitő nemes példák lehegtek előtt minden-