Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-10-26 / 43. szám
1912. EVANG ÉLIKUS ŐRÁLLÓ. 4 62. erőszakosságaival szemben — a lét, vagy a nem lét kérdése. KÖztudomásu, hogy a nagygeresdi egyezség a református testvérek részéről való illoyalis és testvérieden kezelése már évek óta megbeszélés tárgyát képezi egyetemes gyűlésünkön. Az inditó okot erre „az ácsi és megy ercsi sérelem" adta, amely pedig elsősorban a dunántuli református kerület vezető félfiaink magatartására és intézkedéseire vezethető vissza. A sérelmezett ügy egyetemes gyülésünk révén felkerült a közös protesiáns bizottsághoz, ahol is a dunántuli református kerület világi főgonanoka adta meg az impulzust arra, hogy a nagygeresdi egyezség kiegészitésekép egy választott biróság szervezendő, amely hivatva lenne a nagygeresdi egyezségből kifolyó vitás kérdések feletti Ítélkezésre. Ezen választott bírósági szervezet megvitatására és kidolgozására a két testvéregyház részéről három-három tag lett kiküld ve. A tervezetet a mi < gyházunk egyetemes ügyésze ,.szabta ki." Hogy mily tarthatatlan módon, azt e lapok hasábjain az év folyamán már részletesen kifejtettük, s ismétlések elkerülése végett ezúttal is utalunk lapunk folyó évi 2-ik számában megjelent „Nessus köpönyege" cimü cikkünkre A bizottsági ülésekben egyedül dr. Kéler Zoltán foglalt állást az irányban, hogy a nagygeresdi egyszerűen felbontandó, mert az, a mi egyházunk evidens hátrányára szolgál és neme ak hogy a testvéri viszony fenntartását, nem ápolja, hanem annak ellenkezőjét idézi elő Indokolta pedig javaslatát, elsősorban azzal, hogy a testvéries egyesülést nem lehet bizonyos körzetekben kötelezően előírni, nem lehet semelyik egyházra sem rá oktroyalni, de hozzátette azt is, hogy a nagygeresdi egyezség megszüntetése dacára, fennmarad a két testvéregyháznak joga az irányban, hogy esetrőlesetre egyesülhessen, amely esetben azonban az egyesülés és az esetleges elválás feltételei külön szerződéssel megállapíthatók lesznek. Ezen álláspontjából kifolyólag a „kiszabott" javaslatnak még általánosságban való tárgyalásába sem volt hajlandó belebocsátkozni. Sajnos, azonban egyházunk másik két képviselője a javaslatot elfogadhatónak tartotta, annak ugy általános, mint részletes tárgyalásába belebocsátkozott, s ez évi közgyülésünkün az a tervezet fog döntésre kerülni, amelyet a bizottságnak 3 református és két evangelikus tagja dr. Kéler Zoltánnal szemben elfogadhatónak véleményezett. Midőn ez a javaslat egyházi lapjainkban ismertetve lett, megindult a mi egyházunk részéről a nyilatkozatok egész áradata, melyeknek csak egy részét adtuk közre lapunkba, s melyek mindegyike a nagygeresdi egyezség felbontása mellett emel szót. Az „Ev. Lap", amely pedig egyedül húzott szabályát az egyezség mellett, egyetlenegy nyilatkozatot sem volt képes a mi egyházunk köréből produkálni, amely az egyezség áldását és fenntartásának szükségességét hirdette volna. Időközben kerületi gyűléseink is lezajlottak, s most már a kerületek gondolkozása és érzülete is megállapítható. A dunántuli kerület közgyűlése helyeslő tutomásul vette a püspöki jelentés azon részét, mely a nagygeresdi megújított egyezség revisióját indokoltnak látja. De lássuk, mit is mond dunántul püspöke? Mondja, hogy: „Az egyezség életbelépte óta tiz év letelvén, a revisio indokolt. Az újra megállapításnál kívánatos minél kevesebb paragrafuss és mindkét fél részéről kölcsönösen minél több bizalom, szeretet képezze az egyezség alapját. A fiók gyülekezetek, szórványok, erőltetése a csatlakozásra, mellőzendők, annál is inkább, mert ily irányú kényszerítés nem egyezik meg a protestáns egyházak által hirdetett lelki szabadsággal. Ha azonban a csatlakozás csak az egyházi hatóság kényszerítésével jön létre, ez esetben folytonos félreértésnek, viszálynak lesz forrása." Mit jelent ez? Nem jelent mást. mint a nagygeresdi egyezség felbontásának szükségességét. Mert ezen egyezség nem egyéb, mint kényszerítő eszköz az egyesülés, illetve csatlakozás keresztülvitelére. Folyamánya pedig, hogy ezt az egyezséget nem revidiálni, hanem felbontani és megszüntetni kell, hogy megszűnjenek azok a békók, melyek révén a kényszer-szeretet előidézhető. A bányai kerület közgyűlése megállapítja, hogy: ,,A nagygeresdi egyezség dacára, a kivánt békés együttélés helyett a• torzsalkodás van csaknem mindenütt napi rend, s igy megfontolás tárgyát képezheti, hogy a református testvérekkel egyezséget kötni egyházunkra nézve óhajtandó-e, s illetve, hogy a nagygeresdi egyezség továbbra is hatályban fenntartassék-e?" Nagyon helyes ez a megállapítás, azonban az annak folyamányát képező határozatot, mely szerint ezen kérdés nyilatkozattétel, illetve indokolt javaslattétel végett az egyházmegyékhez leszállittassék, helyesnek nem tartjuk. Nem tartjuk pedig az okból, mert az egyezség fentartása vagy megszüntetése felett egyedül az egyetemes közgyűlést tartjuk döntésre illetékesnek. Egyrészt azért, mert a tiz év előtti egyezség létesitésénél sem lettek az alsóbb hatóságok meghallgatva, tehát arra most sincs szükség, másrészt azért, mert a már eddig is megnyilvánult közhangulatból megállapítható, hogy egyetemes egyházunk egyházközségei uni sono az egyez sc-g felbontása mellett foglaltak állást.
