Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-10-26 / 43. szám

386 1912 Meg fog tehát ismétlődni az a sajnálatos eset, amelyet már a nyugdij intézeti szabályrendelet tárgyalásánál átéltünk. Feleljenek érte az illetékesek! Ezek után az elkövetkező egyetemes gyűlés két igen fontos, s egyházunk létét elsősorban érdeklő tárgyra kívánjuk a megjelenendő tagok figyelmét felhivni. A.Z első a zsinatlartás kérdése. Ennek fontosságát még a kibocsátott meghivó is elismeri, mert az egyetemes gyűlés fontosabb tárgyai között felsorolja „a zsinati bizottság jelentésé"-t is. A mult évi közgyűlés elhatározta, hogy a zsinat 1913. évben tartassák meg, s e célból megbizta az egyetemes zsinati bizottságot, hogy az előmunkálatokat a folyó évben tartandó közgyűlésig fejezze be és a zsinat megtarthatásának engedélyezése iránt ő Felségéhez intézendő kérvény szövegét állapítsa meg, s azt a folyó évi közgyűlésnek mutassa be. Kóztudomásu, hogy az előmunkálatok teljesen be vannak fejezve, kellő számban kinyomattatván, szét is lettek osztva. Megállapitjuk továbbá, hogy zsinattal járó költségek fedezéséről az összes kerületek az E. A. 185-ik §-a értelmében gondoskodtak. Azonban el nem hallgatható az a tény, hogy az Ő Felségéhez intézendő kérvény szövege, — dacára, hogy már csak két hét választ el az egyetemes gyűlés határidejétől, — a zsinati bizottság által mindezideig megállapítva nem lett. .Nem tudjuk, hogy mi ennek az oka, mi a tendentiája, s igy akaratlanul az a sejtés ébredezik, mintha ez a kérvény a végből nem készül, hogy a zsinattartás újbóli elodázásának oka és alapja legyen. Erre enged következtetni az a körülmény, hogy ép a vezető személyek, a mult évi közgyűlési határozat dacára, — még most is, — hol nyiltan, hol burkoltan, — a zsinattartás ellen foglalnak állást. Igy többek között az egyik kerület püspöke évi jelentésében szószerint a következőleg nyilatkozik: „több indok szól ugyan a zsinatnak későbbi időre halasztása mellett, az egyetemes közgyűlés határozatát azonban el kell fogadnunk, s az egyházkerületi közgyűlésnek feladata kijelölni a forrást a zsinati költségek fedezéséhez." De hogy mik azok a „több indok"-ok, arról a jelentés hallgat. Nézetűnk szerint az ilyen dodonai kijelentések az egyház javára nem szolgálhatnak, mert vagy helytállók, s akkor azokat nyiltan fel kell sorolni, hogy az ellenészrevételek megtehetők legyenek, vagy nem helytállók, s akkor az ily általános kijelentésak mellőzendők, mert azok a lelkek aggodalmait indokolatlanul idézik elő. Több vezető egyéniség elejtett nyilatkozatából mégis sejteni véljük azon indokokat, amelyek a zsinatnak későbbi időre való halasztását nézetük szerint, indokolttá tenné, s melyek abban csúcsosodnak ki, hogy a zsinaton bizonyos kérdésék, bizonyos oldalról programmellenesen a tárgyalás menetébe becsempésztetnek, s heves vitát és esetleges demostratiót fognak előidézni. Hát mi ugy véljük, hogy mindennek — még ha való is lenne, amit pedig kötve hiszünk, — nem az az orvossága, hogy a zsinat megtartása szempontjából cunotatorkodjunk. í*ármikor tartassék is meg a zsinat, a vita, melytől vezetőink ugy félnek, mint az ördög a tömjéntől, elkerülhető nem lesz. Mindannyian érezzük, hogy ez a kilátásban lévő kellemetlen vita, illetve az e mögött rejlő tendentiák alapja ugy terhelik egészséges egyházunkat, s annak igaz érzésű tagjait, mint egy mérges kelevény az egészséges testet. De aminthogy a kelevény eltávolitása és a beteg testrész éppé tétele az operatió elodázásával nem gyógyítható, hasonlóképen az egyházunkban kisértő szenvedelmek sem orvosolhatók a zsinattartás idejének kitolásával Az eruption ík meg kell történni és meg fog történni, bármikor is tartassék a zsinat. De az attól való félelem nem teszi indokolttá a zsinat eltolását, mert a kérdéses harcot valamikor csak meg kell harcolni, s meg vagyunk győződve, hogy az összeülő zsinat szabad érzelmű és hazafias tagjai a magyar evangelikus egyházhoz való tartozásuk érzetében egyesült erővel fognak közreműködni, hogy ezekkel egyszersmindenkorra leszámoljanak, s egyházunkban megteremtsék az oly szükséges békét. Ezért az eljövendő egyetemes gyűlés összes tagjainak feltétlenül a tavalyi határozat végrehajtása, vagyis a zsinatnak 1913-ban leendő megtartása mellett kell állást foglalniok, s amennyiben e kérdés szavazás alá kerülne, névszerinti szavazást kell provokálni, hogy az utókor számára megörökíttessenek azoknak nevei, akiknek révén a zsinattartás és ebből folyólag egyházunk továbbfejlődése és boldogulása lehetetlenné vált. A másik fontoskérdés a nagygeresdi égyezség revisiója Ez a fontos tárgy a meghívóban már kitüntetve sincs, hacsak a tárgysorozat utólag azon magyarzatban nem részesül, hogy e tárgy „az egyházkerületek felterjesztése", vagy az „indítványok" tételében bennfoglaltatik. Pedig ha valamely tárgy megérdemelte volna, hogy az egyetemes gyűlés meghívójában különösen is megemlittessék, s az érdeklődők figyelme arra kölön is felhivassék, ugy mindenesetre ez az. Mert ezen ügy reánk nézve — a református testvérek