Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-10-19 / 42. szám

VIII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1912. decembs' 52. szám. EVA EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hirdetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége eimére Rákoskeresztú

r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ág falvára (Sopr-onmegye) külöenöők. Bü E^ BH FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. t§3 Főmunkatárs: EH SCHOLTZ ÖDÖN ágíalvi lelkész. A lap ára: Egész évre . . . . 12 K Félévre .... . 6 K Negyedévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. 51 Hiröetés ára oldalanként 40 korona. Q TARTALOMJEGYZÉK : VEZÉRCIKK: Vigyázzunk I Tömörüljünk.! Duszik Lajos. — CIKKEK: Közös érdekek kategorikus imperativusa. Borbély Gyula. — Az evang. theológiai tanrendszer ügyéhez. Wallrabenstein Jakab. — Kongruás lelkésztársak s a közegyház vezetőinek figyelmébe. Balczo Lajos. — A Luther-Társaság közgyűlése. X.— Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Vigyázzunk! Tömörüljünk! Hogy is állunk vo.tőképpen ? Egyházunk egy hatalmas törekvésben emészti fel erőinek legjavát. Ez a törekvés az 1848. XX. t.-c. nagy elvének világítása mellett jogállományunknak ujabb és ujabb bástyákkal való kiépítése. Csakhogy ebben a. törekvésben egy pár gyönyörű beszednél, minden egyházközigazgatási forum jegyzőkönyvében megtalálható erős hangú határozatnál, sérelmeinknek a közös bizottság elé utalásnál és az állami dotációnál többet, eredmény megközelitőbbet nem igen tüntet elő. Vá lasztalan üzeneteket küldünk a kormánynak — mint meg nem hallgatott szerelmes— . s az egyhangú. helyesebben: hangtalan meg nem hallgatás nem hűti üzenetküldési buzgalmunkat. Az egyenlőség és viszonosság elve — talán a nagy március csodásan meleg és termékeny levegőjének hiányában — elmosó messzeségből nem bontakozik ki, nem jő közelebb, hisz ott vagyunk, hogy rendes, törvényben biztosított, máról holnapra meg nem tagadható államsegély helyett egy pár millió budget-morzsát kapunk ; fejében a mi nagy kulturális és szociális nemzetnevelő, államépitő és erősítő munkánknak. Vigyázzunk ! Ez a máról-holnapra elvonható segély danaosi ajándék. Beleroppan háztartásunk, ha egyszer — és ki biztosit az ellenkező eshetőségről? — ez a már-már megszokott kasszavendég nem kopogtat közegyházunk Wertheim-szekrényén? Lehetetlen észbe nem kapnunk! Lehetetlen nem sejtenünk, hogy itt — legjobb esetben — valami méltatlanság, s — legrosszabb esetben — veszedelem rejtőzik. Sőt a kormány ezen az általa klerikális ásókkal vágott szokatlan ösvényen most tovább készül haladni. Korpótlókot óhajt kegyelmesen adományozni a protestáns lelkészi karnak. Mi ez? . . . Nem megkerülése a kormányokat szorongató jogos követeléseinknek? . . . Aztán ez a mmden átmenet nélküli szives hajlandóság, az a kegyes készség, mely Tisza István gróf nyilatkozataiból s az Őrálló szerkesztője révén hozzánk intézett leveléből kitűnik, legalább is gondolkozásba kerget. Nem csendpénz akar az lenni? Nem behálózása a protestáns lelkészi kar lelkének és szájának ? Nem belevonása a kormány mágneses levegőkÖrébe? Nem útját vágása lelkészi fizetésminimum kor-igény- és jogszerű uj megállapításának ? Vigyázzunk! Nagyon kirivó volna itt rámutatnom a mi egyházunk hőseinek minden áldozatot meghozni kész, egyéni érdekeket elcsendesítő, pillanatnyi kedvelésektől meg nem szédíthető nagylelkűségére, mely imponáló fenségével bámulatbabüvÖl. .. Ez jogkérdés; ide önérzet, önfegyelem és áldozni, várni tudás kell. Tudom, mit tesz annak a fillérekkel egyenlegező papi családi vagyonmérlegnek a hirtelen esése, ha a korpótlék reményét kivesszük a fedezet" kolumnából. Az a pár száz korona ekzisztenciánk sebeire a gyógyító tapasz. De nekünk — a hősiesség egyháza papjainak — kell tudnunk hősöknek lennünk !!! A magunk érdeke ne eméssze fel utódaink és közegyházunk jogait, érdekeit! Vigyázzunk! Jogokat, törekvések már-már megközelített sikerét kívánja árul a kormány a korpótlékért!