Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-09-21 / 38. szám

VIII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1912. szepterr]b^r 14. 37. szám. EVAM EGYHÁZI ÉS TARSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége eimére Rákoskeresztú

r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Scholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) küldendők. Bä BS ES Bä FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Főmunkatárs: SH SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre .... . 6 K Negyedévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. Pl Hiröetés ára oldalanként 40 korona. V TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Régi sebek. Smid István. — CIKKEK: A bányai egyházkerület közgyűlése. N. — Az uj koráikönyv. Paulik János — Értesítőink. GL J. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Régi sebek. Vannak sebek, melyek újra és újra kiütnek. Gyógyítgatják irral, sok drága kenőcscsel, házi szerrel, patikus keverékkel, egy időre be is hegednek, le is száradnak, nyomuk se látszik, de hetek, havak multával vagy a régi helyükön, vagy másutt, megint kiujulnak, Újra kezdődik a kenés, a gyógyitgatás, a kiadás, a céitfalan kísérletezés másféle csalhatatlannak hirdetett arka numokkal és az eredmény megint semmi, a baj fészke, a betegség csirája, gyökere még mindig benne maradt a szervezetben s rövid idő múlva újra csak jelentkezik a régi seb. Hiábavaló is minden pénzáldozat, meddő minden kisérletezés, mig a gyógyítás csakis az okra, nem az okozatra, a betegség külső szimptomáira, s nem forrására irányul, s nem tudja véglegesen elzárni a forrást, melyből a baj árad. Evangélikus egyházunknak sok-sok ily folyton kiujuló sebe van, mely erőit bomlasztja, képességeit fogyasztja, mozgását gátolja s képtelenné teszi a benne rejtőző hatalmes energiának, a társas életre való átalakító, nemesitő erőknek oly kifejtésére, minőt a modern élet az egyháztól föltétlenül megkövetel, ha az emberiség életében irányító, döntő szerepet akar játszani, és biztosítani kívánja a maga számára az emberiség sorsának intézésében az elsőséget. Sebeinket takargatnunk nem kell, ha nem is mutogatjuk kérkedve, szégyenleni okunk nincs. Sőt némikép büszkék is lehetünk rájuk, mert nem az egészségtelen vérnek, sem a megromlott, bomlásnak indult szervezetnek betegségi tünetei azok, hanem hosszú, dicsőségesen vivott harcoknak,nemes küzdelmeknek, — melyek a jelenkor legnagyobb áldásaiért, elismert eszményeiért; milyenek a lelkiismereti, vallási szabadság, nemzetünk faji fennmaradása, önálló léte, folytak le, — drága emlékei, annak a kétszázéves vértanuságnak pecsétjei, melyet e honi földön evang. egyházunk oly csodálatos hősiességgel, oly tiszteletreméltó béketűréssel, a jobb jövőbe vetett hit diadalmas erejével állott ki. De amint hiba volna a régi várakat, melyeken a lefolyt századok látható nyomokat, a viharok tátongó réseket hagytak, tovább bomlani engedni csak azért, hogy a letűnt id

5k romboló erejét szemlélhessük, amint hiba volna ha a hős küzdelemben kapott sebet nem gyógyitanák azért, hadd maradjon meg beszédes emlékéül a daliás időknek, ugy hiba volna, ha egyházunk nyílt és hegedő, de megint meg-megujuló sebeit alaposan nem akarnók gyógyitani. A?t nem lehet mondani, hogy sok jó igyekezet, sok szép kísérlet nem történt sebeink orvoslására, itt-ott sikerült egyiket-másikat behegeszteni, egy kis szépség-flastrommal betapasztani, a nagyon is égető, kinos sebeket valamiféle irral enyhíteni, de alapos kúrát, az egész szervezet gyógyulását elérni mindeddig nem sikerült, és nem is fog sikerülni mindaddig, mig ott nem kezdődik a gyógyítás, ahol összes sebeinknek fészke, a betegség tüneteinek oka rejlik. Igaz az, hogy egyházunk bajának alapokára nézve eltérők a vélemények, de abban mindnyájan megegyeznek a vizsgálók, hogy egyházunk legvégzetesebb baja a folytonos vér- és erővesztés, a szemmel látható gyöngülés, a számbeli hanyatlás abban az egyenlőtlen küzdelemben leli magyarázatát, melyet egyházunknak az anyagilag kitűnően ellátott római egyházzal kell folytatnia, amely régi időkben a katonai és kulturális terhek kötelezettségével nyert, de ezen két kötelezettség alól való mentességgel birtokolt óriás vagyonnak súlyával olyan erőditményekbe zár-