Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-09-14 / 37. szám
328 368 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912. kedvelt énekeikről fognak lemondani, hanem lemondanak majd erről a korálkönyvről. Azért mondottam, hogy ez a koráikönyv egyetemes elterjedésre nem számithat. S én — bármenyire rosszul is essék a szerkesztőknek — kénytelen vagyok még azt is hozzátenni, hogy nem is valami nagyon kívánatos, hogy ez a mű széles körben elterjedjen, mivel az az orgonajátszás terén fejlődést nem jelent. Annak a koráikönyvnek, amely egyházi éneklésünket nemcsak a nivón fentartani, hanem fejleszteni s gazdagítani is akarná, nagyobb körültekintéssel, szélesebb látókörrel s nagyobb gyakorlati érzékkel megszerkesztettnek kell lennie, mint aminővel ez van. Én ugyanis azt tartom, hogy egy olyan koráikönyv tenne egyházunknak, illetve énekügyünknek igazán jó szolgálatot, amelyik nemcsak hogy egyházunknak énekkincsét felölelné, hanem azt egyúttal finom, művészi s általánosan használható modorban is feldolgozná. A kincs alatt természetesen mindig csak a zeneművészeti s költészeti szempontból kiválót értem. Azt, ami szép, lendületes; amit szívesen énekel, könnyen megtanul a nép, mert fülbemászó; hozzá a végletekig ragaszkodik, mert szive hangulatának kifejezője. Mert van olyan is ónekeskönyveinkben, ami ezeket a vonásokat nem fedi. Van sok értéktelen melódiánk, amelyeket híveink nem énekelnek szívesen, mert semmitmondók, üresek, úgyszólván csak egymás mellé rakott kották halmazai. Én az ilyenek felett egyszerűen napirendre térnék, legfeljebb a kegyelet tábláján engedvén nekik helyet. Senki sem áhitja őket. minek hát őket forszírozni s minek a gyakorlati használatra szánt koráikönyvekbe felvenni, mikor úgyis annyi a szép, az igazán értékes melódia, hogy az átlagember alig képes ezeket is megemészteni. (Folytatása következik.) Amerikai hitsorsosaink. A jobb hazát, vagy könnyebb megélhetést kereső, a kalandra vágyó, vagy uj életet kezdeni kivánó emberek százai ós százezrei vándoroltak már el tengerentúlra, Amerikába. Véreink, rokonaink, honfitársaink ós hittestvéreink keresik ott a messze idegenben a boldogulást. Törődni velük, segíteni rajtuk szent kötelességünk. Megtartani őket a magyar hazának, hogy a mikor odakint megtanulnak józanul élni és kitartóan dolgozni, visszatérve itthon kamatoztassák közjóra tapasztalataikat, itthon éljék fel szerzeményeiket, itthon váljanak kovászává egy uj, józanabb, munkásabb, gyakorlatibb irányú nemzedéknek: ezt elősegíteni is szent kötelességünk. De legszentebb, hogy megtartiuk őket hitükben, evangéliumi szellemükben, egyházukhoz való ragaszkodásukban. A református egyház, néhai buzgó egyetemes főgondnokának, Bánffy Dezsőnek 8 mostani hasonló buzgóságu főgondnokának Degenfeld Józsefnek ösztönzésére pár óv előtt igyekezett az amerikába szakadt ref. magyarokat egyházilag is az anyaországhoz kötni. De elkésett vele. A rohamosan alakult amerikai magyar ref. egyházakat igen nehezen feloldozható anyagi kötelékek füítók akkorra össze az amerikai presbyteriánus egyházzal ós a német misszióval. A templomokat ezek pénzéből építgették, az egyházakat ezek költségén szervezték, a papi állásokat ezek támogatásával rendszeresítették. Körülbelül felényi volt azoknak a református egyházaknak a száma, amelyek amerikai magyar ref. egyházmegyévé tömörülhettek vagy tömörülni akartak. A mi evangelikus híveink ma még jobbára szabad egyházközségeket alkotnak. De ha sokáig halogatjuk a rendezésüket, külön egyházmegyébe való tömörítésüket ós a magyarhoni evang. egyházhoz való csatolásukat, nemsokára mi is elkésünk a döntő lépéssel. Híveinket kettős veszedelemnek tesszük ki: vagy nemzetiségükhöz ragaszkodnak és elveszítik vallásukat, vagy vallásukhoz fognak ragaszkodni és elveszítik nemzetiségüket. Nemzetnek és vallásnak csakis ugy tarthatjuk meg magyar híveinket, ha még most, amikor csak hét egyházközségük van, igyekezünk őket külön magyar egyházmegyévé tömöríteni, lelkészeiket az egyetemes nyugdíjintézet tagjaivá tenni, nekik a hazai egyházakba való visszatérést megkönnyíteni, amerikai szolgálatukat teljes egészében beszámítani, szóval őket a magyarhoni evang. egyetemes egyház lelkészi státusának rendes tagjaiul tekinteni. Az amerikai magyar evang. egyházmegyét valamelyik hazai kerülethez kellene csatolni, amely kerület az egyházmegyét mutatis mutandis kormányozná. Pár évvel ezelőtt Rúzsa clevelandi evang. lelkész szóvá tette már nálunk az amerikai evangélikusoknak a hazai egyházzal való összekapcsolását, de a tervet az hiúsította meg, hogy őt és egyházát (á la nagygerezsdi szerencsétlen egyezség!) a ref. egyházmegye fenhatósága alá akarták helyezni. Talán menthető volt ez a szándék akkor, amikor még csak egy egyetlen szervezett evang. egyházközség volt Amerikában. Ma azonban az amerikai evangélikusok a következőkép állanak. Az adatokat egészen megbízható forrásból s hogy a kép teljes legyen, minden vonatkozásában közlöm 1. A legelsőhb alakult amerikai evang. egyház a clevlandi, melynek kiváló lelkésze a fáradhatatlan misszionárius, Rúzsa István. Az egyház ez évben ülte meg fennállásának ötödéves fordulóját. Temploma, iskolája, paplakja van. Vagyona 14,000 dollár (1 dollár = 4 95 K). Ingatlanát azonban 5000 dollár kölcsön terheli. Az amerikai General Council a lelkész fizetéséhez 200 dollárral járul. Az egyházat 200 család alkotja, akik leginkább Gömörmegyéből és a Dunántulról verődtek össze. 2. A brunswicki egyház, melynek lelkésze Németh Károly. Temploma van, iskolája, paplakja nincs. Vagyona 2000 dollár. Mintegy 150 dunántuli család alkotja. A hivek nagyobbrésze magyar, kisebb része vend. Az egyházközség teljesen szabad és független a G. C.-tól. 3. Sxnct Betlehem. Temploma van. Lelkésze angol. Ez a legjobb evang, egyház Amerikában. Mintegy 500 fizető család alkotja. A hivek mind dunántuliak, jobbára vendek Az egyház a G. C. fennhatósága alatt áll, minthogy azonban attól anyagilag független s a G. G. csak a lelkész fizetéséhez járul, az alakítandó magyar egyházmegyébe könnyű szerrel becsatolható. 4—5. Martins Ferry és Buffalo társegyházak. Az előbbit erdélyi csángók alkotják, kiknek 90°/ 0-a evang., az utóbbit dunántuliak alapították, A lelkészi állás most van pályázat alatt. A lelkész fizetéséhez a G. C. 600 dollárral, a buffalói angol evangélikusok 400 dollárral járulnak. Fejlődésre képes kezdő gyülekezet. 6. Detroit (Mich.) A templomot, melynek telke ki van fizetve, most augusztusban kezdték építeni. Lelkésze Becker Jakab, akit a G. C., mint pozsonyi harmadéves theológust vittetett ki. A papi diplomát Philadelphiában szerezte meg. A G. G. most is ugyanezen módon igyekszik az amerikai evangélikusoknak lelkészeket szerezni.