Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-09-07 / 36. szám
1912 EVANG ÉLIKUS ŐRÁLLÓ. 321. deztetik. (Íme végre kezd megtörni az a téves felfogás, hogy a kongruából maximum 500 K-t szabad csak kiegészíteni. Szerk.) A hitoktatás hiányairól tesz még említést a püspök, amelyek az anyagiak elégtelensége folytán származnak s ezért is kéri az állami dotáció felemelése iránti lépések megtételét. Majd a személyi változásokat sorolja fel s beszámol a kerület egyházi s iskolai életéről. Az egyetemes közgyűlésre szóló meghívó felolvasása után, a kiküldöttek megválasztattak. A lelkészi fizetés rendezésére vonatkozólag a kerület oly határozatot hozott, hogy az a Krupecz—Lombosféle tervezet szerint történjék s ennek pártolására felkéri az egyetemes közgyűlést. A pozsonyi létesítendő egyetemen a theol. facultás felállítása iránt is megkeresi a kerület az egyetemes közgyűlést, hogy e tekintetben a kormánynyal a tárgyalasokat kezdje meg. A három theol akadémia egyesítése tárgyában hozott határozatról már a mult számunkban emlékeztünk meg. Dr. Kéler Zoltán referátumai közül kiemeljük a zsinati előmunkálatokról szóló jelentését, amely szerint a munka teljes befejezést nyert, sőt már a nyomdából is kikerült a törvényjavaslat. A kerület tudomásul vette e bejelentést, sőt mivel dr. Kéler Zoltán a megjelent javaslatot ugy a kerület tiisztviselőinek, mint, z espereseknek a saját költségén már is elküldőtte, hogy azt mielőbb tanulmányozhassák, a kerület hálás köszönetet fejezi ki ezen áldozatkész figyeleméit. Nagyobb vita indult meg a lelkészválasztási szabályrendelet módosítását kérelmező esperessegi felterjesztések tárgyában. E vitában résztvettek dr. Trsztyénszky Ferenc ker. ügyész, mint előadó, Fajnor Dusán, Farkas Gejza, Zoch Samu, dr. Markovics és maga a püspök is. Végül a tegnapi előértekezlet szerinti megállapodás szerint határoztak. Valóban ideje lenne, ha ezen szabályrendeletek a sutba dobatnának és zsinati törvény szabályozná egyetemlegesen az ilyen fontos kérdéseket s ne pocsékolnánk annyi időt azok tárgyalására, majd módosítására. N. Második nap. A közgyűlés megnyitása után jelenti ker. felügyelő ur, hogy Őfelségéhez intézett hódoló táviratra válasz érkezett, melyben Őfelsége a közgyűlésnek köszönetét fejezi ki. A selmeczbányai líceum kormányzó-testületének ama kérelmét, hogy a magántanuló nőknek a nyilvános előadások időközi látogatása megengedtessék, a kerületi gyűlés különböző okoknál fogva nem teljesítheti. Ezután megejtettek a választások. A régi tisztviselők lettek megválasztva. A nagygerezsdi egyezségre nézve elhatározza a közgyűlés, ho;y ez felbontandó, mivel abból egyházunkra nézve vajmi kevés áldás fakadt. A kerületi gyámintézet jelentése örvendetes tudomásul vétetik. Szintúgy a ker. lelkészi értekezlet jegyzőkönyve is és a kerületi gyűlés jegyzőkönyvében való felvétele elhatároztatik. A tanitói választási szabályrendelet az egyházközségekhez küldetik alkotmányos tárgyalás végett. A reformáció 400 éves megünneplésére nézve kimondja a kerület, hogy ez méltó módon ugy történhetne, ha a theológiai tanulmány ingyenessé tétetnék, theol. szeminárium felállíttatnék és a diakonissza ügy egyetemessé tétetnék. Több helyi ügy elintézése után a közgyűlés dr. Baltik Frigyes püspök imája után berekesztetett. Sch. A Kepler-szövetségről (Keplerbunö). Mig az evolúciós elmélet, mely szerint a világ megmagyarázásának elve a tapasztalható természetes fejlődés eszméjében rejlik, a nep középső s alsóbb rétegeiben mindjobban terjed és rombol, addig a tudomány hivatott kepviselői előtt napról-napra többet vészit jelentőségéből. Ha megfigyeljük, mint fordulnak el egymás után a darwinizmus legkiválóbb szószólói nagy mesterük hagyatékától, bátran mondhatjuk, hogy a tudomány magaslatain a fejlődés nagy könyvében uj fejezet kezdődik, melyben megint az idealisztikus világnézet játszik nagy szerepet. Dr. Fíeischmcnn az erlangeni egyetemen g, zoológia tanára, ki előbb szinten a fejlődési elmélet hive volt, egy ujabban megjelent könyvében azt mondja róla, hogy »az már teljesen tarthatatlan, mivel a legegyszerűbb tapasztalati megfigyelé?ekkel sem egyeztethető össze. „Negyven évvel ezelőtt — irja — mikor először lépett fel, a tudományos haladásra fejlesztő befolyással volt és sok tehetséges kutüUt ösztönzött hogy anatómiai, paleontológia! es fejlődéstöritíiieu feladatokkal foglalkozzanak. Ez alatt, az idő alatt azonban ez a hypothézis a hatalmasan megnövekedett tapasztalati anyaghoz képest megöregedett s hiveinek í-zorgalma^ munkája az elfogulatlan kritikus eiőit ekrkezettm k u ntatja azt az időt, melyben azt ad acta ke!l helyezni " S íme — mint az Ev. Őrálló egyik mm régi számában olvastuk — most éppen Wallace az, aki ad acta helyezi, az a lángeszű tudós, ki Darwinnal egyidőben, de tőle távol, egészen a saját önálló kutatásai és elmélkedései alapján, nagy honfitársával egyazon er< d menyre jutott. Egyébiránt Wallacenek ez a megtéré-e nem jött váratlanul, hiszen, mint a spiritizmusnak lelkes hive nem maradhatott meg materialisztikus világ nézeténél. A nagy tudós pálcát tör ugyan az anyagi-ág felett, de nem a keresztény felfogás mellett foglal állást. GmdolaUi lehetnek deisztikusak, lehetnek gnosztikusak, de nem kereszteny gondolatok. Wallace nyilatkozatánál sokkal fontosabb és ál dásosabb az a munkásság, melyet a „ Ke/ lerhuvd" fejt ki, mely Németországban 1907 óta áll fenn s jelenleg több mint 8030 tagot számlál. Célja, hogy a természetnek hamisítatlan ismeretét terjessze, anélkül azonban, hogy a természet kutatását egy határozott irányú világnézet jármi alá kényszerítené. Nem egyházi intézmény apologetikus célokkal, hanem interkonfessziónális alapon, csak az igazságot keresi és szolgálja. A világnézetek valláserkölcsi kérdéseire nézve a természettudomány —- a Keplerbund szerint — teljesen semleges s Istenben való hitet sem nem támogathat, sem meg nem dönthet. Legfőbb érdeme, hogy az egyes tudo nányágak között szigorúan megvonta a határvonalakat, hangsúlyozva, hogy mindegyik tudomány ág mivelői kötelesek a többi önálló szakokat tiszteletben tartani. Abból, hogy ezt az alapkövetelményt az egyes tudósok figyelmen kivül hagyták s a tudományok határvonalait átlépegették, mindig nagy harcok keletkeztek, különösen a természettudósok és filozófusok között — már az ókorban is. A középkorban, midőn a tudomány az egyház zsibbasztó uralma alatt állt, ezek a harcok is elpihentek. Ismét megindultak azonban, mihelyt a természettudomány a reformáció óta szabadabban bonthatta ki szárnyait. S már a XVIII. század vége felé találkozunk te'-rné;zettuiományilag megállapított atheizmussal és materializmussal. A mult században a hiteltvesztett filozófia következtében a természettudomány
