Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-09-07 / 36. szám

368 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912

. mora statisztikai adattal találkozunk és ezzel eem a mi, hanem az állami anyakönyvvezetői hivatalok által közzétett jelentésekben s amelyek arról beszélnek, hogy igen sok vegyes háaasság köttetik a mi tudtunkon kivül és a mi kárunkra. Nem tudom ezért a lelkésztestvéreket vádolni, mert saját tapasztalatomból tudom, hogy a bennünket mindenütt nagy számmal körülvevő róm* katholicizmus ós a lélekhalászat általa követett módja mellett ezt megakadályoznunk szinte lehetetlen. Es ha nézzük az áttéréseket, ahol ismét csak veszitünk, itt is ugyanaz az eset áll. Ezen adatokkal szemben azonban lehetetlen szemet hunynunk azon nagy átalakulás előtt, mely korunkban az élet minden irányát tekintve, mindenütt jelentkezik s amely arra int, hogy őrködnünk nemcsak kívánatos, de nagyon is szükséges. Nem szabad felednünk, hogy vannak és lehetnek oly bajok, melyeket statisztikailag kimutatni nem lehet, illetőleg amelyeket mielőtt számadatok szerint ide kerülhetnének, megelőznünk, már előzőleg gyógyitanunk kell. Sajnálatos dolog, hogy mi azokból az uj irányeszmékből, melyek a nyugati magasabb kulturáju nemzetek állami és társadalmi életében sok tekintetben áldásos átalakulást idéztek elő s amelyeknek hatása alatt uj, kedvezőbb szociális élet kezd kifejlődni; rendesen csak azokat kapjuk, melyek a néptömeg megtévesztésére, a néptömeg elégedetlenségének felkeltésére, fokozására legalkalmasabbak és amelyek anélkül rombolnak, hogy ujat, jobbat alkotnának. A jelszavakból élő nagyközönség nem szeret gondolkozni, a dolgok mélyére hatolni sokszor nem is tud, hanem tényként fogad el sok olyat is, amit végeredményében maga is rossznak, károsnak véleményez. A megtévesztésben pedig nincs hiány. A sajtó némely vállalata egyenesen céljául tekinti — az létfeltétele —, hogy minél hangzatosabb cimek aiatt belopj i a nép gondolatvilágába azokat az eszméket, nézeteket, hogy a múlttal mindenben szakitani, uj társadalmi életberendezést kierőszakolni mily üdvös volna. Természetes,^ hogy itt legnagyobb akadályul az egyházat tekinti, mint amelylyel az állami ós társadalmi jogrend szorosan egybeforrott s amely ennek egyrk legerősebb támasza, ezért lesz azután az njitó elleüsegeíaz íegydiáznak, a vallásnak és mindeei-egyházi intézménynek. Tudom én azt, hogy itt elsoäcfr&an a iKomc kath. egyházról van csak a -sz^.-Ái&sd^&t is; azt kell mondanom, hogy a tömeg nem különböztet. - ( ; * • felületes szeínlélőnekr kellene lennie -fcfr észre; nem venné e?zt a* káros befolyást, amfely. a ^líástaíánság'i terjedésében és; odkölcsi hanyatlásban mindinkább jelentkezik s amely aztán életcélul a testi gyönyöröket s az anyagi jólétet tekinti egyedül; ki észre nem venné azt az átalakulást, amely a keresztyén erkölcstan szabályai alól való erőszakos kitörést haladásnak, avult nézetek bókóiból való felszabadulásnak tekinti. És bár e jelenségek most még csak a nagy városok munkásnépénél mutatkoznak erősebben, de vájjon lehetséges e oly kinaifal, melyen keresztül a tévnézetek át ne hatolnának, mondjuk: át ne hatoltak volna, csakhogy népünk józanabb része még mindig azokat ellensúlyozni, fékezni képes. Ezért hangsúlyozom ismételten, hogy őrködnünk kell! Itt vár a lelkésztestvérekre a nagy és mondhatom legfontosab feladat. Behatolni a néplélek mélyébe és valójában megismerni azt, mert enélkül hiveinek szellemi vezetője, irányítója nem lehet s ha van baj, azt idején gyógyitani nem lesz képes! Ezért kell nagy súlyt fektetnie a cura pastoralis leggondosabb gyakorlására. Mert az igehirdetés erős fegyver ugyan a lelkész kezében, de csak akkor, ha az közvetlenül érinti a nép lelkét. Azok az idők elmultak, mikor a papi állással járó tevékenység a funkciók elvégzésére szorítkozhatott s azonkívül parókiáján békességben foglalkozhatott privát passzióival, mert a jámbor nép lelkét a mindennapi dolgokon kivül mi sem zavarta, most azonban a sok egylet, olvasókör és a sajtó termékei egyenesen utalnak arra, hogy a nép szellemi táplálékát figyelemmel kisérjük. Ma inkább, mint valaha, igyekezzék a lelkész hiveinek mindene lenni, Pál apostol szavai szerint (l. Kor. IX. 22.): „mindeneknek minden lettem, hogy mindenestől fogva valakiket megnyerhetnék." Evvel azonban nem azt akarom mondani, hogy gyülekezeteink szellemi és valláserkölcsi élet irányitását egyedül a lelkészi kartól várom ós a felelősség súlyos terhét annak vállaira rakom. Mert ez többé-kevésbbé mindnyájunk feladata és kötelessége és azt az erőt is, amelylyel az esetleg jelentkező bajok ellen védekezhetünk, sőt azokat keletkezésükben is megakadályozhatjuk, valamint a fokozatos helyes fejlődést is az egyház körén belől biztosithatjuk, az evangelium tiszta igazságai és elvéi mellett önmagunkban kell megtalálnunk, mindnyájunk hitbuzgóságában, egyházszeretetében. Azért is én nemcsak támogatást kérek a lelkészek részére az eg^az érdekében álló feladatok rélszerü megoldásáhqz, hanem: kéreki együttes, lelkesközreműködést é* pedig első sorban- a mélyen. iis»fee.lt felügyelőinktől és egyházú elöljáróinktól^, hogy tekintély ükkel, \t-táldíxzarbokkak i&í minden b^inyn^^t lelkészeket támogatni méltóztassanak.