Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-01-20 / 3. szám
48. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912 főpapi kinevezést stb. el fogja végezni. És akkor lehet az a minisztérium az, aminek lennie kell: a közoktatásügy minisztériumának. A iskolai természetű segélyezéseket nem számítva, mennyire becsüli méltóságod a hazai protestantizmus anyagai jogigényét az állammal szemben? 300 millió korona tőkevagyonra, vagy évi 12 millió korona javadalomra. Ebből — szerényen — meg tudnánk élni; egyházainkat a rettenetes egyházi adó terhétől felszabadítani, lelkészeink javadalmát tisztességesen rendezni, kultur- és humanitárius intézményeket fentartani és ahol a kényszeritő szükség kivánja, fejleszteni. Ennél kevesebbel be nem érhetjük. Aki ennek ellenkezőjét állítja, vagy nem ismeri a tényleges helyzetet vagy port hint a kormány és más illekékes tényezők szemébe. Reméli méltóságod a prot. egyháznak e törvényes igényeinek teljesülést? Nemcsak remélem, de a viszonossági kérdések tisztázása mellett azt az 1848: XX. t.-c. 2. és 3-ik §-a alapján teljes joggal várom és kivánom is. Oly jogos követelés teljesítése lenne ez, amelylyel tetemesen felérne a nyomában keletkező feleketközi béke és az országgyűlési és kormányszéki tárgyalásokból e kényes ügynek végre teljes eliminálása." Ez interviewnak jelentőségét emeli az a körülmény, hogy a protestáns közös bizottság nyolcas albizottsága az 1848. XX. t.-c. végrehajtása tárgyában az államkormánynyal legközelebb ismét tárgyal s igy igen jó tudnunk, hogyan vélekednek, hogyan védik érdekeinket s hogyan követelik jogainkat egyházi vezérem bereink. Geduly Henrik püspök nyilt és bátor állásfoglalása megnyugtathatja a protestáns közvéleményt. Mi csak annyit teszünk hozzá, hogy az anyagi értékek előirányozásánál a messze jövő áralakulásait szem előtt tartva igényeinknek a fejlődés szabta szükségletekkel egyenes arányban kell maradnia. Kapjanak az összes egyházak minden időben annyit, amennyi értéket egyházi, nevelői, társadalmi és nemzeti teljesítő képességük ér. fiz „Őrálló" a hátoinisfáb ellen. (???) Ilyen cim alatt — kérdő jelek nélkül — nekünk Sztehló Kornél udvari tanácsos ur az „Evangélikus Lap" folyó évi 2 ik számában az 1-ső számunkban közölt s. a „nagygerezsdi egyezség" és a „pófegyezség" cimű vezércikkünk miatt minket oly kitétellel jellemezni szíveskedett, hogy mi gyűlölséget szitva doronggal megyünk neki a refnrmátus testvéregyháznak. Ezen vád ellen védekezni, avagy az ellen tiltakozni feleslegesnek tartjuk mert, a ki cikkünkből gyűlölséget és doronggal való nekimenést olvas ki, vagy abba belemagyarázni akar, arról egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy ezen fontos kérdést obiektive tárgyalja, hanem legfeljebb azt, hogy lapunk iránt, avagy annak cikkírója iránt elpalástolhatatlan amimozitással viseltetik. Már pedig ahol ilyen animozitás van, ott vitatkozásnak helye nincs, mert hiába való. Igen örvendünk, hogy az Ev. Lap is elimer annyit, »hogy panaszaink voltak némely református egyházközségnek különben csak szórványosan előfordult túlkapásai miatt és hogy ezek a panaszok a reformátusok főhatóságánál meghallgatásra nem találtak". Hát hogy mennyire csak szórványosan vannak és nem csak voltak panaszaink ezen túlkapások miatt, mutatják és bizonyítani fogják azon panaszos levelek, a melyek „a nagygerezsdi egyezség áldásai" cimen mai számunkban és a jővő számainkban is napvilágot látnak és látni fognak. S hogy mennyire szükséges és indokolt ezen tapintat lannak és illoyalisnak mondott cikkezésünk, azt mi is a legnagyobb készséggel bi?zuk az evangelikus közvélemény ítéletére. Hogy melyikünk tolmácsolja hívebben az evangelikus egyház közvéleményét, mi a felett dönteni szintén nem érzünk hivatottságot. Legfeljebb annyit jelenthetünk ki teljes lelkiismereti megnyugvással, hogy a legnagyobb törekvésünk az, hogy a minden felől megnyilvánuló véleményekből igyekszünk teljes obiectivitással és komolysággal az evangelikus közvéleményt leszűrni és megformálni. Ha ebben valahol vagy valamikor tévednénk, szívesen vesszük a jóakaratú figyelmeztetést, mert csalhatatlan pápának magunkat nem tartjuk, de a legjobb meggyőződésünkkel szolgáljuk és védjük evangelikus anyaszentegyházunk érdekeit. Magunkat hivatalos lappá soha fel nem toltuk, bár 7 év előtt ilyennek indultunk meg, de mint legutóbb is a mult évi utolsó számunkban is kijelentettük: teljesen független lap vagyunk, mentek minden hivatalos befolyástól s abban teljes igazat adunk Sztehló urnák, hogy époly magánvállalat vagyut.k, mint a hogy magánvállalat az Evangelikus Lap, a mely kizárólag méltóságos Sztehló Kornél, udv. tan. és budapesti ügyvéd ur lapja. — Béke velünk ! N. MISSZIÓ. Rovatvezető Scholtz Ödön. Felhívás Róth Henrik hazai evan?. hittér.tő-jelölt küldetési költségeinek fedezésére. Hazai ág hitv. evang. egyházunk eddig még csak egy hittéritőt állított a nagy missziói munkamezőre. Ez Böhm Sámuel volt. (1831—1859.) Böhm Sámuel halála után több évtized telt el, mig 1903. december 1-én Mázsár János személyében egy ujabb magyar evang. ifjú lépett ezúttal a Lipcsei Misszió szemináriumába, de mielőtt tanulmányait befejezhette volna, az Ur 1904. augusztus 17-én őt magához szólította Annál nagyobb volt örömünk s az Ur iránti hálánk, hogy Róth Henrik missziói növendékünk, ki a 4 alsó gimnáziumi osztály elvégzése után került elő a lipcsei missziói szemináriumban a hittérítői hivatásra, tanulmányait befejezte s miután a véderőtörvény 31. §-a alapján a katonai szolgálat alól is felmentetett, most már kiküldhető a missziói szolgálatra. Hazai miszió-egyesületünknek mult év november 12-én Pinkafőn tartott közgyűlésén Róth Henrik is részt vett s ott alkalmunk volt a vele folytatott hosszabb szellemi érintkezés alapján meggyőződni arról, hogy egy a Jézus Krisztus lelkétől megszentelt, kiváló képzettségű keresztény egyéniséggel van dolgunk, ki mint hazai evang. misszió egyesületünk első kiküldött hittéritője derekasan megállhatja majd helyét a Krisztus jó vitézeinek lelkes seregében. A lipcsei misszió rendes évi közg ülésének keretében, pünkösd utáni szerdán, vagyis f. évi május 29-én lesz Róth ünnepélyes kiküldetése, mely egyházunkra oly nagy jelentőségű cselekménynél a misszió-egyesület