Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-01-20 / 3. szám

48. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912 elnöksége fogja hazai egyházunkat képviselni. A kikül­detés után Róth azonnal útnak indul Keletafrikába, hogy a Kilimandzsáró hegyóriás tövében lakó dzsagga­négereknek hirdesse, mint hazai ág. h. ev. misszió­egyesületünk első és ezidőszerint egyetlen kiküldött hit­téritője — az evangéliumot. Három évig a dzsagga nyelvet kell majd ott meg­tanulnia, mikor a sikeresen letett vizsga után véglege­sitik, de ha egészséges marad, elmúlik 8—10 esztendő is, mig szabadságra ismét hazajöhet egy időre láto­gatóba. Ha pedig az Isten bölcs akarata ugy végezné, hogy ott lelje sirját ő is a távol Afrikában, akkor sem ő nem látja többé földi hazáját, sem szerettei nem te­kinthetnek többé az ő szemébe. Magától értetődik, hogy Róthot hazai egyházunk hittéritőjének kell tekintenünk, kiről szent kötelességünk gondoskodni. Misszió-egyesületünk alapszabályainak 3. §-a igy szól: „Az egyesület mindaddig, mig önálló missziómező megműveléséhez foghat, valamely már lé­tező ágost. hitv. evang. (ev. luth.) misszió-egyesülettel összeköttetésbe lép, az ezen egyesület kötelékébe lépő magyarhoni ág, h. ev. missziónövendékek kiképezteté­séről gondoskodik s főképen azon misszióállomások fen­tartására törekszik, melyeken idővel ezen magyarországi ág. h. ev. hittéritök működnek." Azt talán mondanunk sem kell, hogy milyen költséges egy ilyen misszióállo­más létesítése, fejlesztése, teljes kiépítése és állandó fentartása. Éppen azért mindenekelőtt azt a kérést in tézzük a misszióügy barátaihoz, hogy ezentúl fokozott mértékben segélyezzék egyesületünket, mert az csak igy felelhet meg derekasan ezen vállalt szent kötelezettsé­gének. De most még egy ujabb feladat előtt is állunk. Róth Henrik vagyontalan szülők gyermeke, kik benne legidősebb fiukat adják a legszentebb szolgálatra, kiről azt hitték, hogy ő lesz majd aggságukban fenntarló tá­maszuk. Ezen jó szülők, kik fiukban legdrágább földi kincsüket adják a mi sziónak, nem adhatnak neki magá­nak az útra semmit sem, pedig egy hittéritőt minden szükséges dologgal el kell látni évekre terjedőleg, ami tetemes költséget igényel. Ehhez járul még a szintén tekintélyes utazási díj. A iipcsei misszió, melynek Róth, mint hazai evang. misszió egyesületünk hittéritője, szol­gálatába állt. viselné ugyan ezt a költséget is, de ta­valyi 75 éves jubileumi évében több szükséges uj mun­kába kezdett, ami tetemes terhet rótt reá, ugy, hogy maga is fokozott mérvű támogatásra szorul. De egyéb­ként is azt hisszük, hogy ha Róth Henrik hazai evang. egyházunk első kiküldött hittéritője, ugy egyenesen be­csületbeli kötelességünk, hogy kiküldetési költségeiről is magunk gondoskodjunk. Missió-egyesületünknek mult évi november 12-én Pinkafőn tartott II. rendes köz­gyűlése éppen azért megbízta az elnökséget, hogy Róth Henrik missziói növendék kikül letési költségeinek fede­zésére idejében gyűjtést indítson s a begyülő összeget ezen költségek fedezésére fordítsa. Az a cél is lebegett a közgyűlés tagjai előtt ezen határozat meghozatalánál, hogy ha Róth Henrik agg szülei is részt akarnának venni fiuk kiküldetési ünnepén, ugy útiköltségeik ezen gyűjtés eredményéből szintén fedezhetők legyenek. Mindezek előrebocsátása ut.án azon meleg kérést intézzük egyházunk lelkes vezető köreihez és buzgó híveihez, hogy Róth Henrik hittéritő-jelőltünk kikülde­tési költségeinek fedezéséhez kegyes adományaikkal hozzájárulni szíveskedjenek. Ezt nem ugy értjük, hogy talán rendes missziói adományaink egy részét fordítsuk erre a célra, hanem ugy, hogy azonfelül is adakozzunk valamelyest. Ha valamennyi gyülekezetünkből csak né­hány korona folyna be ezen célra, ugy oly összeg felett rendelkeznénk, hogy az összes szükségleteket fedez­hetnék. Az adományok, melyeket nyilvánosan nyugtázunk, alóhrotthoz küldendők. A magyarhoni ág. h. ev. misszió-egyület nevében és megbízásából: Ágfalva, (Sopronmegye) Scholtz Ödön, mizszió-egyesületi e. elnök. IRODALOM. Ifjúsági Évek. Ifjúsági lap. Szerkeszti Algőver Andor. Budapest. Havonként kétszer jelenik meg. Elő­fizetési ára egy évre: 3 korona. Már mult évi 49. számunkban terjedelmesebben megemlékeztünk Algőver Andor ideális vállalatáról. Az „Ifjú Évek" első száma megjelent. „Diákországban riadót fújtak!" A minden szépért, jóért és nemesért lelkesedni tudó ifjú sziveket Algőver Andor gyűjti a tábortüzek köré. Hivatott tollú ember, kinek nincs más célja, mint az ifjúság meg­mentése, ha kell, anyagi áldozatok árán is. Az, aki ennyi hivatottságot, készséget, időt, szorgalmat, lelkének legdiágább kincseit szerető apaként kinálja az ifjúság­nak, megérdemli a bizalmat s az ebből fakadó pártfo­gást. Ki a lapot pártfogásba veszi, csak saját gyerme­kének ügyét fogja fel. A mellett pedig, hogy az „Ifjú Évek" szerkesztője evangelikus ember s irói gárdája is jobbára e szellem neveltjeiből fog kikerülni, biztosítékul szolgál nem ugyan a felekezetieskedésnek, melynek ily lapban hélye sem volna, de megismerésére és elsajá­títására annak a lé'eknek, mely ami nagyjainkat szülte s homlokuk köré koszorút font. A kibontott zászló felé lelkesedve kiáltunk mi is : Excellsior! Révész János imakönyve. Köznapi imák. Irta Révész János. Kapható a szerzőnél Nagybányán Ára kemény diszkötésben 6 korona. — Három nyelvű ág. hitv. evangelikus egyházunkban az egyházirodalmi ter­mékek is hármas megoszlás szerint csoportosulnak s ennek is lehet tulajdonítani azt a szegénységet, mely a templomi istentiszteleti magyar-nyelvű imák terme­lésében észlelhető. Legfeltűnőbb ez a hiány a hétköz­napi istentiszteletek rendjében. Ujabb imáink, melyek a mai ember gyülekezeti ájtatos hangulatának hű tol­mácsai volnának, nincsenek. A Czékus és Gyurátz agen­dál csak utmutató vezérfonalak, de nem .imagyűjtemé­nyek e téren. Ha vannak is jeles papjaink, kik az mádkozásnak, az istennel való legközvetlenebb beszél­getésnek valódi mesterei: imagyűjteményeiknek nem találnak kiadót, mert a tapasztalat rendszerint vissza­riasztja őket, a szerzők pedig szintén tartózkodnak attól, hogy merész vállalatukba egész kis vagyont fek­tessenek. — Révész János nagybányai ev. lelkész vál­lalkozott e nehéz feladatra. Felszínre hozta a gyöngyöt, mely lelkének mélyéből 150 hétköznapi s néhány alkalmi imában került napvilágra. Gyöngyszemeknek nevezzük őket, mert alaki tökélyük, aesthetikai szépségük s tartalmi becsük ezt a hasonlatot minden hizelkedés nélkül s az elismerés fukar mértékével mérve is — méltán megérdemlik. Révész imáji alkalmasak arra, hogy a reggeli könyörgéseket meghonosítsák ott is, ahol azok még nincsenek bevezetve. Minden ódonságtól éa

Next

/
Thumbnails
Contents