Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-01-20 / 3. szám

48. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912 Az evang. hivek 3 nyelvűek. Bőségesen adakoztak a ref templomra, sőt az iskolára ««ülőn adót ajánlottak fel, amelynek növendékei 2/

s ad rész ev ng. és csak V

s ad rész ref stb. A presbyterek arányszáma ugyanez. A gerezsdi egyezség kötésekor az ev. hivek jegyzőkönyvileg külön is kikötötték, hogy evang lelké szük bármikor (kath. ünnepen is) tarthat istentiszteletet s hogy az ev. növendékeket csakis ő konfirmálhatja s oktathatja vallásra. Egyébiránt ez a „szerelmi frigy" botrányos fordulatokban sem szűkölködik. Csak néhányat. A reform, templomszentelés utáni hivatalos ebéden a dunántuli evang. egyházkerületet képviselő ev. esperesnek társaival egyetemben nem a főbb helyen, hanem a sarokban a laikusok között jutott osztályrészül a „csúfolódók széke." Ev. adónak könyörtelen behajtásáról, ev. hivőknek a templomból való kiutasításáról, az oltár feldíszítésnek a ref. lelkész által való megakadályoztatásáiói stb. beszélgethetnénk eleget. Csoda e, hogy az ev. közgyűlés (1911. december 26 án) megunván e huza vonát, a felettes hatóságukhoz benyújtandó kérvényében az Egyezség felbonlását kívánja ? Ezúttal óva intjük a törvényalkotókat itt ismertetett egy uj „Pótegyezség"-nek esetleges szerkesztésétől, mert mi a cikkíró ama véleményéhez csallakozunk, hogy t. i. „az Egyezség (megállapodás) felbontandó. Minek hiteléül maradtunk a t. Szerkesztő Urrak Assakürt, 1912. január 8 án kész hivei Zathureczky László, ev lelkész és tsai TÁRCA. Megnyugvás. (Jestli ze mnohé, dobre ved.) Ha a kegyes élet jutalmát — az Ur jobbkezébül vesszük, — vétkeinkért méltó haragját, — sújtó balját mért ne tűrjük?! — mert bár büntet, — vagy kitüntet, — mint atya úgy szeret. — Dicsérjük nevét, — a nagy Istenét — mindörökre. Gond kísérőnk, inség a társunk, — de mért sírjunk, keseregjünk, — véget ér majd nyomorult gyászunk, — él az Isten még felettünk. — Egi Atyánk — tekints reánk — s magasztal szívünk, szánk. — Dicsérjük nevét — stb. Kiket szerettünk s kik szerettek — sírba szálltak, nyugovóra, — de kik benne hittek, reméltek, — nála leltek oltalomra. — Lelkük fényben, — dicsőségben, — lakozik az égben. — Dicsérjük stb. Az Ur velünk, ki van ellenünk, — övé ég, föld. élő és holt, — bírja szivünk, bírja lelkünk, — ki örökké, öröktől volt — Bár sátán hív, — Istenhez hív marad mindig a szív. — Dicsérjük nevét — a nagy Istenét — mindörökre. Fordította KOZLAY JÓZSEFNÉ. Geduly Henrii? fiszafeerülefi eu. püspök nyilatkozata a rom. kath. autonómiáról és a protestánsok igényeiről A Pesti Hírlap egyik munkatársa mcg

;nterviewolta Geduly Henrik püspököt az 1848. XX. t. c. végrehajtása s az egyházpolitikai függő kérdések megoldása tekintetében. A terjedelmes, de tömören és szabatosan körvonalozott, határozott és bátorhangu interviewnak veleje a r. kath. autonomia és a protestánsok anyagi igényeire vonatkozik. A katholikusok autonomia felől elmondja Geduly, hogy azt mint szabadságintézményt elvileg csak helyeselni tudná, amennyiben az megszüntetné az évszáza dos, egyoldalú hierarchikus berendezkedést. Abban nemzet- és társadalom erősítő szervet látna. Ám a róm. katholikus autonomikus törekvésekkel szemben a prot. egyházi köröknek egyfelől jogos kételyei, másfelől jogos igényei vannak. Kételyek annyiban, hogy a kath. autonomia a kath. egyház hierarchikus pápás kánonjogi szervezeténei fogva soha sem lehet más, mint sá padt, vértelen intézmény: üres név, tartalom nélkül, épen annak specifikus lényege a laikus elem önrendelkezési joga és befolyása nélkül. A kath. autonómiának sem hitelvi, sem szervezeti, sem vagyonjogi, sem tanügyi, sem istentiszteleti tekintetben soha sem lesz aféle, döntő befolyást tartalmazó hatásköre, minő a prot. egyházak autonomiája, mert az hitelvi alapon álló szervezeti akadályok miatt legfőlebb votum consultativummal fog birni, a bekövetkező tényeket, klérus intézkedéseit tudomásul vevő hatáskörrel. Ám jó. Tegyük fel. — mondja Geduly, — hogy tévedek s a kath. autonomia csakugyan vérbeli autonomia lesz, amilyet a protestánsok is óhajtanak a kath. világ számára, akkor mi protestánsok komoly és megdönthetetlen érvényű igényekkel lépünk a belátó magyar nemzeti közvélemény elé. A százados szenvedés, százados türelem s mindenek felett a százados kulturáldozat, egyház- és nemzetfenntartó erőfeszítések után követeljük az egyenlőséget. A „Pesti Hirlap" munkatársának ama kérdésére: hogyan képzeli Geduly Henrik püspök e megoldást ? ekként felelt: „A felelet igen egyszerű. A kath. egyházi vagyonról szóló adatok birtokában vannak a kormánynak. És itt nem beszélek az ezen vagyon jövedelméből évszázadok lyamán félretett és bizonyára ma is megszámlálhatatlan milliókat tevő forgótőkéről, káptalani (takarékpénztárilag kezelt) készpénzvagyonról, de a donatiókból származó földbirtok és más ingatlanságok és ehez fűződő jogokról. Ezeket értékeljék meg a mai árak szerint s lélekssámarányban adjanak a protestánsoknak megfelelő aránylagos tőkevagyont vagy e tőkevagyonnak megfelelő futidációs törvénynyel biztosított évi javadalmat, termész tesen a tanítói és tanári kar részére eddig folyósított fizetéskiegészitéseken és közép- és népiskolai fentartási segélyen kivül. Vagy ha ez utóbbiak kezelésének gondjátol is szabadulni kíván az állam, tessék ezt az előbb emiitett fundációs törvény értékösszegéhez hozzáadni s akkor rólunk bátran leveheti kezét a „vallás"ügyi minisztérium és átteheti ügyeink elenőrzésének feladatát oda, ahová való, a belügyminisztériumba, — épen ugy, minfoda teheti a katholicizmus ügyeinek legfelső fokon intézését is, ha annak is lesz autonómiája, amely minden ügyes-bajos dolgát, vagyonkezelést és