Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-08-24 / 34. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 233 tal elfogadott, s mindenki által helyesnek elismert rendszer. Csak hat lelkész találkozott a ki ez ellen tiltakozott, s azon régen meghaladott álláspontra helyezkedett, hogy a fizetés javításban csak ugy részesüljön az, a kinek van tízezer koronája, mint az a kinek van 1600 koronája. Az ilyen fizetésrendezésről ma sehol nincsen szó. Az 1-ső a fizetés javításban 2400 koronáig; a 2-ik 6200-ig; a 3-ik nem tudom meddig; a 4-ik 5400-ig; az 5-ik 3000 kor.-ig megy s emeli fizetését mindenkinek kivétel nélkül, de azon felől senki fiának. Tehát a hat külön véleményen lévő testvér legfeljebb a lelkészfizetési alap létesítésétől várhatja reményeinek valóra váltását. Azt hiszem reménységgel nézhetünk a jövő elé. Az elvre, a fizetés rendezés módozataira nézve nincs véleménykülömbség köztünk, az állam is elfogadta a 150 lelkész által kibocsátott tervezet alap-elvét, csak az összegekben van a külömbség. Valamit enged az egyik, valamit a másik is álláspontjából, s könnyű lesz találkoznunk, miután mindketten azon az egy uton haladunk. Elismerem, hogy a kormány helyzete nehéz, az összes vallásfelekezetek lelkészének fizetését 5400 koronáig kiegészíteni. Erre — csak ugy találomra mondom, legalább 30 millió kor. kellene évente. Nehéz a helyzete, de könnyíthet dolgán. A katholiku8 papok fusetését rendezze a nagy állami eredetű egyházi javakból, s az evang. lelkészekét az állampénztárból. Mire kell pl. a nagyváradi püspöknek olyan jövedelem mint van teszem a bolgárok királyának? Mi emlegetjük ugyan, de nem követeljük a secularizaciót, eljő az, mint az Isten országa a mi kérésünk nélkül is. De ha a kormány és a r. kath. világ azt akarja, hogy mennél később jöjjön el, vegye tervbe, illetve egyezzék bele a fizetésrendezés ilyetén megoldásába. Mert napról napra világosabb, bizonyosabb, hogy ezt a dolgot a nagy állami eredetű egyházi javak számbavétele nélkül megoldani nem lehet. A helyzet világos. A kormány is, az 500 lelkész is kívánja a fizetésjavitást bizonyos fokig, bizonyos évek múlva mindenkinek, azontúl senkinek. Az állam is elismeri a mi követelésünk jogosságát, csakis az ország pénzügyi viszonyával indokolja szűkmarkúságát: 5400 kor. helyett, 3000 kor. legmagasabb fizetés. Ejtsük el mindnyájan a tanári fizetés skáláját, és sorakozzunk mint egy ember kibocsátott tervezetünk mellé. Ezzel menjünk a kerületre, az egyetemre, a zsinatra, a kormányhoz, a képviselőházhoz ós mindenhova. És ha mindnyájan együtt leszünk, a kiket illet, akkor kívánságunk, ha nem is szószerint, de lehetőség szerint teljesülni fog. De résen kell lennünk minden pillanatban és ne juttassunk semmiféle szerephez egyházi téren olyanokat, minők a zsinatot előkészítő bizottság azon tagjai, a kik világra szóló vívmányként kimondották: „lelkészfizetés 1600 koronánál kisebb nem lehet." Köszönjük szépen, ennyi volt már a mult század yégén is, ennél kevesebbre a legnagyobb ellenségünk sem mer gondolni. Gondunk lesz rá, hogy a zsinati atyák, a zsinati bizottság ezen tájékozatlanságra valló elszólását figyelmükre sem méltatva, több jóakaratot tanúsítsanak azok irányában, a kiknek bizalmából eljárnak. T

T , ~ .. Hurtay György. * Hurtay testvér cikkéhez az igazság érdekében csak annyit jegyezünk meg, hogy a zsinati bizottság tagjai nem tartották vívmánynak annak a paragrafusnak akként való megszövegezését, h°gy a »lelkészi fizetés 1600 koronánál kisebb nem lehet"; csak azért mentek bele ilyetén való szövegezésbe, hogy ne zárják el az útját a congrua-emelésnek az állam részéről. Ez hosszú vita után történt. De nem hisszük, hogy a mostani zsinati bizottság tagjai között csak egy is lenne, a ki a lelkészeknek ennél nagyobb fizetést ne kivánná. Ha csak titokban nem, de nyíltan ez ellen egy sem szólt. Szerk. Kafti ünnepet; uj rendje és a mi ünnepeink. Nem kis feltűnést keltett a pápai udvar legutóbbi döntése, a kath ünnepek csökkentése ügyében. Tudvalevő dolog, hogy a magyar püspöki kar — tekintettel arra a kedvezőtlen hatásra, melylyel itt a kath. közönség a pápa 1911. évi julius 2 án megjelent „Supremi disciplinae" kezdetű bulláját, mely egyes katholikus ünnepeknek megszüntetését rendeli el — kérelemmel fordult a pápai udvarhoz, hogy ezen intézkedését Magyarországra nézve függeszsze fel. Most érkezett meg a hercegprímáshoz ezen felterjesztésre a válasz, mely szerint a pápa, illetve a kardinális congregatio ragaszkodik a motu propriohoz s a magyar püspöki karnak a kérelmét nem teljesítheti. Ezen intézkedés szerint megszűnnek a következő kath. ünnepek: karácsony, húsvét és pünkösd második napja, gyertyaszentelő boldogasszony (febr. 2.), gyümölcsoltó boldogasszony (márc. 25.), kisasszony napja (szept. 8.), Űrnapja. Ezen végleges döntés csak f. évi október 27-én fog kihirdettetni széltében s tulajdonképeni hatályát csakis 1913. évi január 1-én veszi, mely időponttól tehát a fenti ünnepek a kath. egyházi ünnepek sorából töröltetnek. Hogyan fogadja a pápai kúria ezen végleges döntését a magyar kath. hivőközönség, bele fog-e tudni nyugodni ezen intézkedésbe, vagy tovább is megtartja ezen ünnepeket, az bennünket kevésbbé érdekel. Van egy érdekes kibúvója az egész pápai döntésnek, mely szerint t. i. csak a misehallgatás kötelessége és a munkatilalom van megszüntetve, szóval csak az ünnepek megtartásának külsőségei, a templomban megmarad