Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-08-17 / 33. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 233 lását." A jóltevésben ki nem fáradó, mindeneket eltűrő, megboct-átó, az örülőkkel örülni, a sírókkal sirni tudó szeretetnek tisztelettel adózik még az ellenség is. Az egyháznak főtiszte az istenfélelem, lelki épülés élesztése mellett a templomban hirdetett szeretetnek az életbe is átvitele, hatásának a boldogság emelésében tanusitása. Ezt soha nem téveszthetjük szem elől. Ha egy más szervezet, szövetkezet venné át a vezérszerepet az ember valláserkölcsi nevelésénél, ha már nem a templomból indulnának ki a szebb jövőt igérő szent eszmék: akkor az egyház vonzó erejét elvesztené, nimbusza elhalványulna. Jól tölti be tisztének minden igazságát az egyház, ha hiveit nem holt, hanem élő és munkás hitre neveli, ha megérteti velük, hogy nemcsak szájjal, hanem cselekedettel is bizonyítanunk keli hűségünket a Krisztushoz. E célból mindenek előtt szükséges a belmissziói tevékenység fellendítése. Ébresztenünk kell hatáskörünkben azon tudatot, hogy az ember nemcsak magának született. Mindenki hivatva van részt venni a közboldogulásért folyó munkában, amit hathatóssá az erők egyesítése tesz. A gyülekezetekben szervezendők a nő- és ifjúsági egyesületek s ezeknek működése ugy irányítandó, hogy gondjuk ne egyedül a templom díszítése legyen, hanem figyelmük kiterjedjen a szenvedőkre is enyhítsék tehetségük szerint a a munkaképtelenné vált szegényeknek, támasz nélkül maradt betegeknek szomorú sorsát is. Óhajtandó, hogy minden egyházmegyében ennek minden gyülekezetére kiterjedőleg megalakuljon a belmissziói egyesület, amely arról gondoskodik, hogy megfelelő valláserkölcsi olvasmányok terjesztésével hiveink nemcsak az anya- és leánygyülekezetekben, hanem a szórványokban is alkalmat nyerjenek a lelki épülésre 8 tapasztalhassák az egyháznak az ő életükre is kiterjedő gondos szeretetét. Ezen egyesületek élesztik a részvétet a szegényebb osztály helyzete iránt 8 fentartják ragaszkodását az egyházhoz. Szép feladatkép áll a belmissziói egyesületek előtt az árvaügyek felkarolása is. * Gyurátz püspök jelentésének további részében a téli időszakban a vallásos esték megtartását sürgeti. Fejtegeti a cur a pastoralis-nak gyakorlását és áldásos hatását a gyülekezetre. Áttér a népnevelés terén szükséges ujabb áldozatok hozatalára, melyek a gyülekezetektől várhatók. A lelkészek és tanítók fizetésének korszerű rendezését ugy az egyháznak, mint az államnak jól felfogott érdekének jelenti ki. Az 1848: XX. t.-c. alapján egyházunk igazolt igényeinek kielégítését sürgeti, ami leginkákb arra szükséges, hogy az egyházadót 46%-ról legalább 20%-ra leszállíthassuk. Az egyházakat fentartási alap gyűjtésére újból is buzdítja. A nagygerezsdi egyezség-nek revízióját tíz évi próbaidő után indokoltnak tartja a püspök. „Az újra megállapításnál kívánatos, hogy minél kevesebb paragrafus és mindkét fél részéről kölcsönösen minél több bizalom, szeretet képezze az egyezség alapját." A „Keresztyén Énekeskönyv" kedvező fogadtatásáról megemlékezve jelenti a püspök, hogy a reformáció négyszázados emlékünnepére rendezendő irodalmi munkákra a pályázatot kihirdette. Azután hűséges és mindenre kiterjeszkedő képét adja annak a sok intézkedésnek, fejlődésnek, az egyes egyesületek felvirágzásának és egyéb mozzanatoknak, a melyek a dunántuli egyházkerület egyházi és iskolai életét valóban magas fokon állónak mutatják be. Az egyházi épületek tűzbiztosítása. Irta: Janesuskó László, titeli lelkész. Veres József főesperes indítványa s a békési egyházmegye közgyűlésének egyhangú határozata alapján illetékes fórumai elé kerül immáron az a kérdés : nem volna-e célszerű az egyházi épületek tűzkár elleni biztosítását saját kezelésbe venni s igy a biztosító társaságoknak juttatott nyereséget az egyház számára megtartani ? A kérdés fontossága s egyetemessége megérdemli, hogy az illetékes forumok állásfoglalását megelőzőleg a legnagyobb nyilvánosság előtt foglalkozzunk vele, annyival is inkább, mert vállalatról, kockázatról lévén szó, háromszor is meggondolandó minden lépés, melyet megtenni szándékozunk, nehogy a várt haszon helyett, kár háromoljék egyházunkra. Mint a bácsi egyházmegye tüzbiztositási ügykezelője, ex offo foglalkozván biztosítási ügyekkel, kötelességemnek tartom, hogy a Vereo-íéle indítványhoz hozzászóljak s teszem azt annyival is inkább, mert a közölt statisztikai adatok nem győztek meg engemet oly minden kétséget kizárólag a „bizonyos nyereségéről, mint azt az indítvány véleményezi. Igaz ugyan, hogy első tekintetre ugy tetszik, mintha tényleg horribilis nagy volna az az összeg, „ami nyereség gyanánt jut a szegény egyházaktól a gazdag biztosító társaságoknak" s különösen áll az, ha egyes egyházmegyék (arad-békési, bácsi, bánsági) által befizetett dijak s a kapott kártérítés közötti arányt nézzük, ámde ha a végeredményt tekintjük, másképpen alakul ki a helyzet! Vizsgáljuk meg előbb a bányai egyházkerület tűzbiztosítására vonatkozó statisztikai adatokat. Ezek szerint az utolsó tiz év aktt fizettek az egyházak 81811 K dijakat. Szenvedett tűzkár fejében visszatérült ezen idő alatt 43672 K, az EMÁBT. az 1911-ik évben jutalék címén visszafizetett 7138 K-t, de ha most hozzávesszük, hogy 1908. óta, amióta a nevezett társaság s a bányai egyházkerület szerződésre léptek, körülbelül ugyanannyi, mondjuk kereszámban 7000 K volt a három év alatt visszafizetett jutalék, ugy együttvéve 57.810 K-t tesz ki az összeg, melyet az egyházkerület visszakapott. Szazalókban kifejezve ez kitesz éppen 70%-ot. Gondolhatja