Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-08-17 / 33. szám
1912 EVAN GELIKUS ŐRÁLLÓ 233 most már valaki, hogy fenmaradt 24.001 K, azaz 30°| o is elég szép nyereség. Ámde ebből az összegből most lemegy: 1., adó; 2., közvetlenül fizetendő bélyegilleték; 3., kezelési költség s 4., kárbecslési költség s azt hiszem, nagyon minimálisan számitok, ha ezeket 20%-ra becsülöm s ehez hozzávéve az egvházmegyei ügykezelők 5%-nyi kezelési költségeit, nettó 95% a teher s 5% a 10 é vi nyereség, azaz 4090 K. Hol marad a kockázat ? Nem változik lényegesen a helyzet, ha a 3 kimutatott egyházkerület (bányai, tiszai és dunántuli) statisztikai adatait vizsgáljuk. Ezek együttvéve 10 év alatt fizettek 353,584 K-t. Kártérítés cimén kaptak 200,257 K-t, a bányai egyházkerület jutaléka 14,138 K, összes megtérités tehát 214,395 K, százalékban kifejezve nettó 60% ! Ha most ehhez hózzáadjuk a fenti címletek alatt szükségelt 25%-t, mutatkozik 15%-nyi felesleg, számokban kifejezve 53,037 K, mint 10 év alatti nyereség, miből átlagszámítással esik egy esztendőre 5300 K. S ez öszszegnek nagyobbik részét a kész szervezettel s berendezéssel biró biztosító társaságok tényleges nyereségként könyvelik is el. Ámde nézzük, hogy alakulna a helyzet, ha az egyházegyetem házikezelésbe venné a biztosítás ügyét? S ismét természetesen csak a Veres-féle adatokat tarthatom szem előtt. A 3 egyházkerület fizetett dijakban 353,584 K-t, visszakapott 214,395 K-t, maradt tehát a biztosító társaságok bénéje 139,189 K, mely összeg tehát az egyház számára volna megmenthető. De ezt az összeget terheli mindenekelőtt az egyes ügykezelőknek járó s az egész dij után számítandó 5%-nyi kezelési költség, mely kitesz 17,679 K-t, marad tehát 121,510 K. Ez összegből beruházási költségekre, nyomtatványokra, jeltáblákra stb.-re kell minimálisan 10,000 K, marad tehát 111,510 K, mint 10 évi felesleg, miből 1 évre jut 11,151 K. Nos, de házi kezelés esetén, ha azt az egyetemes pénztárral kapcsolatban is létesítjük, még a kövéíkező évi megterhelés is mutatkozik: egy számfejtő, szaktisztviselő 4000 K, pénztáros 1000 K, ellenőr 1000 K, irnok 1200 K , összesen 7200 K, levonva a 11,151 K-ból, maradna évi 3951 K felesleg. Ámde hol van most még az adó, bélyegilleték, irodakőltség (levélbélyeg, sürgönyök stb.) s ha még azt levonjuk, mi marad a nagy nyereségből? Semmi esetre sem oly összeg, mely feljogosíthatna bennünket arra, hogy reális alapnak tekintsük, melyre bizton építhetnénk. Csak egyetlen — nem is nagyobb arányú —• katasztrófával legyen több ezen tiz év alatt s beáll a deficit. Honnét fedezni? Nem maradna egyéb hátra, mint viszontbiztosításokat kötni, ámde ez esetben a bizonyos nyereség elúszik a viszontbiztosítási dijakban melyeket más társulatoknak el kell fizetni. Ezekben igyekeztem objektíve, a rideg számokból leszűrődő s szerény nézetem szerint megcáfolhatatlan igazságokat kidomborítani, melyeknek végső konzekvenciája az: hogy a közölt statisztika alapján ez idő szerint, kockázatos volna az egyházi épületek biztosítását házi kezelésbe venni ! * Érdekes e fontos kérdésnek másoldalról való megvilágítása. Azt hisszük, hogy az ügy tisztázásához járulunk hozzá, ha tapasztalatokon alapuló számításokat s ellenvetéseket is leközölünk. Sőt — a mennyiben még másoknak is lennének t. olvasóink közül tapasztalataik, kérjük őket, hogy azokat röviden összefoglalva velünk közölni szíveskedjenek. — Szerk. T Á H G A. Orgona-avatás*) Csodálatot szépen énekelt a költő A harangról, melynek szava szent s igaz. Amelynek érchangja a lelket eltöltő, Amely Istenhez hív s bánatban vigasz, Mely megóv, ha kongat rémes veszedelmet S ha ellenség támad, a csatába hív, Mely a frigykötöknek hirdet hü szerelmet S mely zokogva sír, ha megszakadt a szív. A haranghoz, melynek hangja messze szárnyal Fel a magas égig, túl a hegyeken: Társul a dal s mint a madár tarka szárnynyal Meglebben a fán, virágon, réteken A harang kongása, messze zúgó érce A zengő imának, dalnak rokona S nincs az a pogány szív, amely meg ne értse, Hogyha szól az ének, harang s orgona. Ami régesrégi, kedves templomunkba' Felállítánk e nap szép s új orgonát. Es mi létesíté? Szeretet s a. munka KüzdöH, fáradt érte hónapokon át. Nincs e szentegyháznak egyetlenegy tagja, Ki felállításán nem fáradozott, Homokszemet, téglát alapjához rakja Mindaz, kit e föld a hátán hordozott. S midőn ma megláttuk a magasba nyúló, Karcsú alkotását, — ugy-e meglepett? S midőn hangját hallók, — ugy-e meleg, gyúló, Tele szívvel zengtük a szent éneket? Ugye, szinte lelkünk mélyét járta által A fenséggel dörgő sípok vihara? S ugy-e, mint csicsergő, édes szép madárdal Szólt az angyalének balzsamos kara? Igen, a zsolozsma megreszkette lelkünk: Szebbé, jobbá tetted éltünk, orgonánk S benned mi nem csupán nagg örömet leltünk, De sok tanúságot híven levonánk. Nemcsak hangod tölt el boldog büszkeséggel, Mely dörög s ítél, vagy lágyan simogat, Amely hang majd testvér a menydörgő éggel, Majd gyengéd, mint szél, mely ringat lombokat. *) Elmondatott a hartai ev. egyház orgona-avatási ünnepélyén, 1911 november 26.
