Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-01-20 / 3. szám

1912 25 Ezért szükségesnek tartom, hogy minden erővel, céltudatos és körültekintő előrelátással igyekezzünk egyházunk pénzügyeit, az összes fokokon rendezni és tőke gyűjtéssel megszilárdítani, ami ugy volna elérhető, ha az évi jövedelmeknek egy bizonyos hányada következetesen tőkesittetnék. Igaz, hogy ez a jelen nemzedékre nézve az utódok érdekében hozott nagy áldozatot és önmegtagadást jelent, de ha képesek vagyunk rá, hogy ezt a nagy áldozatot meghozzak, ugy azt avval a felemelő tudattal fogjuk tehetni, hogy vele egy szebb és jobb jövőnek egyengettük útjait. Zsinati törvényeink ez idő szerint e részben nem intézkednek, a zsinati albizottság javaslatában sem találtam erre vonatkozó módositó rendelkezést, és ezért nem fogom elmulasztani ezt a kérdést a zsinati nagybizottságban szóvá tenni és tehetségemhez képest megvalósításáért síkra szállni, mert kézzel fogható eredményt csak ugy várhatunk, ha a tőkegyűjtés és tartalékba helyezés törvényileg kötelezőnek moudatik ki. , * Mélyen tisztelt Egyházkerületi Közgyűlés! az imént előadottakban vázoltam álláspontomat az egyházunkat legközelebb érintő kérdésekkel szemben. Felügyelői kötelességeimet megszabják egyrészt a Zsinati törvények, másrészt a bányakerületi szabályrendelet a tisztviselők jogairól és kötelességeiről. Noha nézetem szerint egy kötelességtudó ember a reá háru!ó kötelességeket nem a törvény kényszerítő hatása alatt, avagy a kötelességmulasztás következményeként jelentkező büntetéstől való félelemből teljesiti, hanem azért, mert a saját erkölcsi érzéke és éber lelkiismerete ösztönzi arra; noha tehát ebből a szempontból tekintve, a törvények és szabályrendeletek létjogosultsága egyházi téren indokolatlannak látszik, mert fel kell tételezni, hogy azok, akiknek első és fő kötelességük az erkölcsök javításán és nemesbülésén dolgozni, saját maguk fognak első sorban jó példájukkal elől járni: mégis szükségesnek tartom ily szabályrendeletek alkotását, főleg abból a szempontból, hogy mindenki tájékozást szerezhessen magának azokból: miket kell cselekednie, mire kell ügyelnie, meddig terjed jog és hatásköre stb. Meg vagyok róla győződve, hogy nem egy kötelességmulasztás vagy hibás cselekedet, az érvényben lévő törvényes rendelkezések hiányos ismeretéből eredsőt talán egyik vagy másik esetben azok nemismeré séből is; de előfordulhat a rendelkezés félreértéséből is. Azonban már ősidőktől fogva érvényes az a jogelv, hogy a törvény nemismerése senkit nem mentesít és ezért nekünk mindnyájunknak, akik közcélokat szolgálunk, kötelességünk a tevékenységünket és működésűnket irányítani hivatott törvényeket és szabályrendeleteket a lehető legalaposabban ismerni, és minden ténykedésünknél a törvény rendelkezései szerint, de mindenkor a törvény szellemében cselekedni, arai által a törvény holt betűi életet nyernek és áldásosakká lesznek. Működésem megkezdésénél összes munkatársaimnak és a Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés minden egyes tagjának szives támogatását kérem. tilső sorban mély< n tisztelt elnöktársam, egyházkerületünk köztiszteletben álló és közszeretetnek örvendő püspökéhez fordulok e kérelemmel, akinek eddigi érdemekben gazdag működése a jövő sikerének biztos zálogát nyújtja, és a kinek hozzám intézett meleg szavai nem csak irányomban táplált jó akaratáról tesznek tanúságot, de biztosítékot nyújtanak arra nézve is

r hogy együttes működésűnk a teljes egyetértés és kölcsönös megértés jegyében fog lefolyni és hogy a kötelességek és a felelősség terhét megosztva, egy szivvel és egy lélekkel fogjuk szolgálni egyházkerületünket» Nemkülönben kérem egyházkerületünk egész tisztviselői karát, az egyházmegyék élén álló esperes és felügyelő urakat, a lelkészi, tanári és tanítói kart, hogy mindegyik saját hatáskörében működve, és hivatásának egész odaadással élve, ne tagadják meg soha szives és készséges közreműködésüket, ha bármily ügyben fordulok majd hozzájuk akár tanácsért, akár felvilágosításért. Legyünk mindig egyek, amikor egyházunk javát szolgáljuk és akkor hiszem és reménylem, hogy egyházunkban sem torzsalkodás, sem viszálykodás, sem széthúzás, sem gyűlölség soha gyökeret nem fog verhetni, hanem az egyházépités áldásos munkája fog folyni, és az ehhez szükséges béke és egyetértés fog közöttünk mindvégig uralkodni. Adja Isten, hogy ugy legyen! A bányai euangelMs egyházkerület felügyelőt iktató ünnepi közgyűlése. Dr. Zsigmondy Jenő m. kir. udvari tanácsost, az újonnan választott egyházkerületi felügyelőt január 17 én iktatták be Budapesten uj méltóságába, amely alkalomból, dacára a rendkívüli hideg időnek, a kerület kiküldöttei igen nagy számban, a többi három evang. egyházkerület küldöttségei és püspökeik és felügyelőik vezetése mellett báró Prónay Dezső egyetemes feügyelő és a református test véregyház 20 tagu küldöttsége Antal Gábor püspök és gróf Degenfeld József főgondnok vezetése mellett jelentek meg s tették igazán fényessé a díszközgyűlést. A Deák-téri templomban tartott istentisztelet után, a melyen Veres József keiületi főjegyző és főesperes mondott igen szép nnát, a díszes társaság fölvonult a díszterembe s ott Scholtz Gusztáv püspök nyitotta meg a diszgyűlést, üdvözölve a vendégeket és a kerület képviselőit s mivel a legidősebb egyházmegyei felügyelő Csipkay Károly a megjelenésben akadályozva volt, felkérte Földváry Elemér pestmegyei felügyelőt, hogy a világi elnöki széket ideiglenesen elfoglalni szíveskedjék. Földváry Elemér a maga részéről is üdvözli a megjelenteket. Szelényi Aladár dr. kerületi főjegyző azon jelentése után, hogy a közgyűlés határozatképes és hogy a szavazatbontó bizottság az érvényesnek talált 351 szavazatból 325 szavazatot dr. Zsigmondy Jenőre leadottnak állapított meg, dr. Zsigmondy Jenőt törvényesen megválasztott kerületi felügyelőnek jelenti ki s báró Podmaniczky Géza vezetése mellett egy küldöttséget kér fel, hogy az uj felügyelőt a terembe vezesse. Zsigmondyt, akit a terembelépésekor őszinte éljenzéssel fogadott a közgyűlés, Scholtz püspök üdvözli s közli vele az eredményt s kérdi, hogy ezen bizalmi állást elfogadni és az esküt letenni hajlandó e? Zsigmondy a majdnem egyhangú s feléje irányuló bizalmat parancsnak tekinti, a tisztséget elfogadja és a hivatalos esküt leteszi. Scholtz püspök az eskü letétele után a kerület közönsége, a tisztikar és a saját nevében üdvözli a beiktatott kerületi felügyelőt. Másképpen — így szólt a püspök — nem fogadhatta méltóságod a kerület kö-