Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-07-27 / 30. szám

VIII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1912. augusztus 24. 34. szám. & 0 EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztőség-e címére Rákoskeresztú

r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. m Eü BH m FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. ßS Főmunkatárs: [H SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre 6 K Negyeöévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. El HirÖetés ára olöalanként 40 korona. 1 TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Ifjuságunk vallásos nevelése. Amicus iuventutis. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Ifjúságiink vallásos nevelése. Jelen cikk kiegészítéseként olvashatják lapunk barátai azt a kimeritő tudósítást, mely az e hó elején a magyar evang. diákszövetség által Debreczonben tartott összejövetelek ismertetését tartalmazza. Hogy ifjuságunk e törekvéseit vezető helyen méltatjuk, ennek oka azon, egyházi szempontból is beváló igazság: akié az ifjúság, azé a jövő! Számtalanszor foglalkoztunk már e helyen ifjuságunk vallásos nevelése szükségének hangoztatásával. Rámutattunk arra, hogy evang. egyházegyetemünk egyik fájó sebe, amelyen át elvérzik igen sok egyháztag ragaszkodása egyházunkhoz — és pedig éppen a vezetésre hivatott intelligens osztály tagjaié — a vallásoktatás terén és az ifjúság evangeliumi vallásos nevelésében mutatkozó fogyatékosság, rendszertelenség. Hiszen még ott tartunk, hogy a különböző szakiskolák, a különböző óraszámok és csoportosítások igényeit szem előtt tartó kötelező tantervünk és tankönyveink sincsenek. Még ott tartunk, hogy az egyetemes egyház által az államtól kapott körülbelül 1 millió korona évi segélyből a négy egyházkerület összes közép- és népiskolái ifjúságának vallásos oktatására és nevelésére évenként ahg jut 10—12 000 K. Tehát ott tartunk, hogy a hivatalos egyház nem ismeri fel as egyházmegerősités belső feltételeit és nem támogatja — legalább kellő mérvben nem — azon szerveket, amelvek e tekintetben igazán hivatásszerű feladatot teljesítenek. Szervezni az ifjúság vallásos képzését és társadalmi utón is vallásos alapon való tömörülését az egész vonalon; szervezni egy liiterős, elszánt, komoly, evang. alapon álló hadsereget, amely a korszellem változó áramlatai között is megálljon az evangelium alapján és as evang. egyháza iránti hűségben: lehet-e ennél illőbb, magasztosabb és áldásosabb feladata és hivatása a magyarhoni evang. egyházegyetemnek? És mit látunk ? Hol van az a hivatásos vezér, aki e nagyjelentőségű munka szálait kezében tartaná, hol az azesperességi, kerületi, vagy egyetemes gyűlési határozat, amely e nagy gondolat egész eszmevilágát részekre szedné és a gyakorlati megvalósításhoz közelebb vinné!? Hol az a megbízásból vagy egyéni lelkesedésből származott tanulmány, amely e kérdés egész complexumát felölelné! ? . . . Bizony száraz az egész egyházi közélet . . . Nincsenek egyházmentő, egyházerősítő eszméink ... s ha vannak is, telik mindenre, csak ezekre nem . . . Itt-ott csillámlik fel a nagy éjszakában egy-egy vigasztalóbb fény, aminő az evang. diákszövetség debreczeni összejövetele. De mikor lesz az éjszakából nappal? . . . Ezeket a kérdéseket adja tollúnk hegyére a diákszövetség végzett munkájáról szóló következő tudósítás: A Magyarhoni Evang. Keresztyén Diákszövetség debreczeni nyári gyűlése. A debreczeni nagyerdőn felütött sátortáborban tartotta meg a M. E. K. D. Sz. idei nyári gyűlését. Bár a statisztika a Diákszövetség gyűlésein nem igen jut szóhoz és igy ez alkalommal sem hangzott el fényes számbeli eredményekkel kérkedő beszámoló, mégis tapasztalhatta a gyűlés minden egyes résztvevője, hogy a magyar diákmozgalom az elmúlt évben is az Ur kegyelméből hatalmas lépést tett előre. A gyűlés junius 29-én kezdődött és julius 4 én ért véget. A délutáni pihenő órákat leszámítva, ez 8 napi kemény munkát jelentett az egybegyűltek számára és hogy erre a tanév fárasztó munkája után 120 diák vállalkozott és minden felülről jövő nyomás" nélkül, olykor tetemes anyagi áldozat árán megtette az utat Debreezenbe- (maga Debreczen, sajnos, csak néhány