Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-07-27 / 30. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 233 emberrel volt képviselve,) és mindvégig kitartott, ez mindenesétre arra enged következtetni, hogy a mozgalom egy már nemcsak lelkesülni, de áldozni is tudó sereget toborzott zászlaja alá. A konferencia junius 29-én este megnyitó gyűléssel kezdődött. Dr. Balogh Ferenc és lovag Csiky Lajos theol. tanárok üdvözölték az ifjúságot és Kiss Jenő cand. theol. a gyűlés eredményességének feltételeiről szólott. Vasárnap a kistemplomban tartott istentisztelet után, amelynek szónoka Nyáiy Pál, pécsi ref. lelkész volt, ünnepélyes közgyűlés volt a főiskola oratóriumában. Az ünnepi szónok dr. Balthazár Dezső ref püspök volt. Az igazi nagyságról szólt ragyogó rhetorikával. Utána Viktor János a M. E. K. Dsz. utazó titkára számolt be a mult évi munkáról. Ez ünnepélyességek után kezdetét vette a munka. A programm ez alkalommal előadás sorozatokból állt, amelyeknek előadói Viktor János utazó titkár, Megyercsy Béla az lfj. Ker. Egyesület országos titkára, dr. Csia Sándor orvos, Pongrácz József theol. h. tanár és báró Podmaniczky Pál ev. lelkész voltak. Mivel az előadások jórészt jellemzők a mozgalomra, nem lesz talán fölösleges azoknak rövid ismertetése. Viktor János előadás-sorozata: „Mit jelent nekünk Krisztus halála?" A keresztyénség középpontjával, a Jézus kereszthalála által szerzett váltsággal foglalkozott. Megértetni igyekezett a váltság nagy tényét és hivó szózat akart lenni ahhoz, akinek a keresztfán kiontott vérében van a mi békességünk. Ehhez az előadáshoz kapcsolódott még néhány beszéd a gyűlés folyamán, amelyek újra meg újra a keresztet állították a hallgatók lelki szemei elé. És a gyűlés talán azért volt olyan áldásos, mert elejétől végig a kereszt jegyében állott. Ez korántsem véletlen. A diákmunka nem akar egyéb lenni, mint bizonyságtétel a magyar diákság előtt a Golgotának a lelkeket megváltó és boldogító nagy tény érői. Megyercsy Béla előadás-sorozata: „Felelősségünk hazánk bajaival szemben" — jövendőbeli munkaterére vezette ki a diákságot. Kíméletlen realizmussal rázta fel Magyarország szinte kétségbeejtő nyomorúságát: az erkölcsi, gazdasági, szellemi és hitbeli bajokat. Nem elkeseríteni, nem pesszimismusra hangolni akartak ezek a képek. Csak meg akarták mutatni, hogy a kegyelem által való újjászületésre van szüksége ifjúságunknak, ha a vergődő, gyötrődő hazának orvosa akar lenni. Az erkölcsi bajok legveszedelmesebbikével, a nemi szabadossággal foglalkozott dr. Csia Sándor 2 előadása. Előbb, mint orvos, határozott igennel felelt a kérdésre, hogy vájjon élhet-e a fiatal ember testi egészségének veszélyeztetése nélkül tiszta életet? Majd mint hivő keresztyén felelt meg a nehéz kérdésre, hogy van-e erőforrás, amely lehetővé teszi a fiatal ember számára ezt az életet ? Reámutatott Krisztusra. Általa, ki megerősít, mindezekre képesek vagyunk. A missziói mező hatalmas perspektíváját nyitotta meg a hallgatóság szemei előtt Pongrácz József előadás-sorozata: „A világ térképe a keresztyénség szempontjából." Ébreszteni és erősíteni akarták ezek az előadások a missziói felelősségérzetet, amely az egészséges keresztyénségnek fokmérője. Szóltak a mindenfelé ébredező pogány népeknek nagy lelki szükségéről ós a sziveknek az evangelium után sokszor öntudatlan, de sokszor csodálatos módon tudatos vágyakozásáról. Szóltak a missziói munka nagy és dicső eredményeiről és azokról a nagy feladatokról, amelyek egyre sürgetőbben követelik tőlünk, hogy ha kell, ne csak imánkat, pénzünket, itthon való munkálkodásunkat, de magunkat is bocsássuk az Ur rendelkezésére az ő országának terjesztésében. Báró Podmaniczky Pál előadás-sorozata: „A keresztyén élet egészségtana.

4

4 A bibliaolvasással, az imaélettel, a létért való munkálkodással foglalkozott és arra akart utmutató lenni, hogy mily módon vezethetjük be egyéni életünkbe azokat az erőáramokat, amelyek keresztyénségünket győzedelmessé, emelkedővé és áldásossá tehetik. Az előadás sorozatokon kivül még két rövidebb előadást kell megemlítenem. Mind a kettő a világnézetek harcába engedett bepillantást. Kiss Ernő a keresztyénséget és a pessimismust állította szembe és Viktor János Nitzsche t, az „Übermensch" felfogását ismertette és bírálta meg az evangelium álláspontjáról. A diákszövetség, mint mindig, ugy most is kereste a nagyközönséggel való találkozást, hogy előtte is bizonyságot tehessen Uráról, Üdvözítőjéről. A sátortáborban kétszer rendezett evangelizáló összejövetelt a nagyközönség számára és mind a kétszer a nagy gyülessátor zsúfolásig megtelt hallgatósággal. S amint a gyűlés elején a református gyülekezettel egyesült Isten igéjének hallgatására, ugy a gyűlés utolsó vasárnapján az evangelikus gyülekezet köreben kereste épülését, amikor az ünnepi szónok báró Podmaniczky Pál ev. lelkész, a diákszövetség egyik munkása volt A gyűlés legélvezetesebb mozzanata mindenesetre az az esémény volt, amely ugyan nem volt benn a programmbön. nem is ment végbe a nagy nyilvánosság előtt, de amely mégis egy uj korszak hajnalhasadását jelenti Isten országa magyarországi történetében. Teljes csendben megalakult ugyanis — igaz még nem nyilvánosan és hivatalosan — az egész világ diákságára kiterjedő Missziói Önkéntes Mozgalom magyar ága. Julius 6 án 10 olyan fiatal ember kötött egymás erősítésére egymással szövetséget, akik, hacsak leküzdhetetlen akadályok nem gátolják meg őket, készek kimenni a miszsziói munkamezőre. Elérkezett tehát már az az idő, amikor Magyarország nem néhány fillér kénytelen-kelletlen odavetésével, hanem saját fiainak kiküldésével kezdi teljesíteni kötelességét a misszió szent ügyével szemben. Emberi számítás szerint ennek az időnek talán csak néhány emberöltővel később lehetett volna bekövetkezni. A Magyar Önkéntes Missziói Mozgalom megalakulása nem is lehet emberi akarat müve. Az imádságokat meghallgató Istennek felelete ez .az ébredésért imádkozó szivek könyörgésére. A diákmozgalom a mult évi eperjesi gyűlésen Isten lelke által indíttatva kiadta a jelszót: „A magyar diákság evangelizálása ebben a diáknemzedékben !" A négy évből az első év már elmúlt, vájjon közelebb jutott-e a diákmozgalom az elmúlt évben jelszava megvalósításához? Eltelve Isten iránt való hálával, azt felelhetjük : igen. Ennek bizonyítására csak mellékesen emiitjük meg a különben fontos tényt, hogy a mozgalom egyre szélesebb körökben kelt érdeklődést és hogy ennek következtében as elmúlt évben is tágult a munkatér. A következendő évek nagy feladataira fontosabb az, hogy a mozgalom belsőleg erősödött és mélyült, Megizmosodásának egy kétségtelen jele a Magyar Önkéntes Missziói Mozgalom megalakulása. A belső erőnek megnyilatkozása az is, hogy a mozgalom jövő évi munkáját majdnem megháromszorozott tisztikarral kezdi meg. A munka összes szálai a főtitkár kezében fognak összefutni, aki azonban ez évben amerikai tanulmányútra megy és képviselni fogja a mozgalom világgyülésén a