Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-07-13 / 28. szám

240 A vergődés közben kifárad majd a tűrés­ben az önbizalom a tisztviselőkben, elernyed az önérzet a sok teherrel megrakott szivekben; apad a theológusok száma a pálya reménytelen jövője miatt; mindig csüggedtebb, végre minde­nekbe beletörődő fásultsággal, évről-évre lanka­dóbb bizalommal, lankadóbb kötelességérzettel hirdetik majd az evangéliumot az omladozó tem­plomokban nyomorral kiizködő, hivatástalan, te­kintély teleu lelkészek, áldozatokban kimerült gyülekezeteknek. Meggyöngül a protestáns egyház,- de akkor benne meggyöngül ám a magyar nemzet alkot­mánya, a magyar műveltség ereje is! Szabad e ezt az összeroskadást közönyösen, tétlenül bevárni?! Legutóbbi időkben egy uj okot szeretnek ürügyül használni arra, hogy az államsegélyt tő­lünk megtagadják. Ez az ok az egyenlőség elve. Mint elv tiszteletre méltó; mint ok törvény­szerű. Mi magunk is elfogadjuk; sohasem szok­tunk kivételt kívánni a magunk felekezete javára, más felekezetek rovására. Kénytelenek vagyunk azonban azt követelni, hogy ha elv és igazságos és törvényszerű, akkor komolyan alkalmaazák minden felekezetnél, minden következményeivel együtt! De ha csak akkor hivatkoznak reá, mi­kor vele minket akarnak elhallgattatni — az ellen tiltakozunk! Sőt éppen az egyenlőség el­vére hivatkozva, követeljük az államtól a segélyt, még pedig teljes joggal. Azt mondják: el kell ismerni, hogy rászo­rulunk a segélyre, meg is érdemeinők a nem­zettől, de ha a mi egyházunknak adna segélyt az állam, akkor az egyenlőség elve következtében köteles volna a többi felekezetnek is adni, még pedig megfelelő arányban; már pedig azt nem teheti az állam; egyrészt azért, mert a rengeteg uj terhet nem birná, másrészt pedig azért, mert vannak felekezetek, amelyek az államadta segélyt esetleg épen az állam ellen használnák fel. Ezért tehát, mert a többi felekezetnek nem adhat, ne­künk sem ad. Az érvelés nemzeti szempontból okosnak, okosság szempontjából igaznak, igazság szem­pontjából alaposnak látszik. Pedig nem az; nem is nemzeti, nem is okos, nem is igaz, nem is alapos. Hiszen ha vannak felekezetek, amelyek az állam adományát épen az állam ellen használják fel, akkor azoknak eddig sem kellett volna ad­nia, s ha adott: el kellene vennie s helyettök azokat a felekezeteket kellene erősítenie, amelyek erősíteni, nem pedig gyöngíteni törekszenek a magyar nemzetet s amelyek nemcsak a követe­1912. lésben és jogban, hanem az érdéinbeu és köte­lességben is törekesznek egyenlők lenni a többi felekezettel! Ezt pedig csak meg tudja ítélni a magyar nemzet az évszázadok története alapján! A nem protestáns felekezeteknek már régen adott, még pedig igen tetemes segélyt az állam, ellenben a protestáns egyházaknak még nem adott. Egy évezreden at tömérdek földbirtokot, jövedelmet, előnyt, tekintélyt, támogatast adott a római, görög kath. és görög keleti egyházaknak, adott pedig az országébol, a közösből, tehát a miéiikból is; a róm. kath egyház földbirtoka 1.853 573 kat. hold, a görög kath. egyházé 122.301 kat hold, a görög ke'etí egyházé 82 .288 k. hold; ezekkel szemben a protestáns felekeze­teké csak parányi részben, egy-két felsőbb isko­lának birtoka származott fejedelmi adományból, az összehasonlíthatatlanul nagyobb része magá­nyosok alapítványa, (b. Baldácsy alapítványa); ezt nem szabad elfelejteni, mikor olvassuk, hogy a reform, egyház földbirtoka 146 005 kat,, az ág, hitv evangelikus egyházé 5ü.0ó2, az unitá­riusoké 10.000, az izraelitáké 1383 kat. hold. Vagyis 1 kat. hold föld esik a r. kath. egyház­nál 5 lélekre, a görög kath. egyháznál 15 lélekre, a görög keleti egyháznál 34 lélekre, a reform, egyháznál 16 lélekre, az evang. egyháznál 25 lélekre, az unitárius egyháznál 6 lélekre. Ezen kivül van azonban a római ós gör. kath. egyház tőkésített pénzbeli vagyona mintegy 2 milliárd 282 246 millió korona. Itt tehát nagyon távolról sincs meg az egyenlőség az egyes felekezetek közt! Adjon az állam, a protestáns egyházaknak is annyit lélek­szám arányában amennyit adott a r. katholiku­soknak: akkor beszélhetünk majd egyenlőségről! A kath. egyház azt a tömérdek birtokot honvédelem, közműveltség, betegápolás, jótékony­ság stb. céljaira kapta; időközben azonban meg­szabadult a banderiumtartás, várak építése stb. terhétől, az iskolatartás terhének nagy részét át­vették más felekezetek meg az állam, a kórházak, jótékonysági intézmények terhét átvette az ál­lam ós a társadalom. Megszabadult tehát a fel­adatok terheitől, de megtartotta a terhek fede­zésére adott alapokat és jószágokat, s élvezi századokon át egyháza érdekében, hivei köny­nyebbségére. A protestáns egyházak ellenben hiveik egy­házi adójából, még pedig ugyancsak szegény hi­veik ugyancsak magas egyházi adójából tartják fenn egykázukat, iskoláikat, intézményeiket. Kérdem : megfelel ez az egyenlőség elvének ?! Még az iskolatartásban is messze vagyunk az egyenlőségtől. Az evang. középiskolák tanulóinak EVANGELIKUS ORÁLLO

Next

/
Thumbnails
Contents