Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-07-13 / 28. szám

VIII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellitt) 1912. junius 29. 13 . szám. EVAM EGYHÁZI ÉS TARSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hirdetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége elmére Rákoskeresztú

r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. ED E£H Bit FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Főmunkatárs: Bi SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre .... . 6 K Negyedévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. Pl Hirdetés ára oldalanként 40 korona. IS TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Veres József esperes megnyitó beszéde a békési egyház megye közgyűlésén. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Veres József esperes megnyitó beszéde a békési egyházm. közgyűlésén. Szarva <, 1912. jun. 28. Tisztelt Közgyűlés! Amint minden évben szoktam, ugy az idén is foglalkozom — a tisztelt közgyűlés kegyes engedelméből — némely fontosabb és áldásosabb érdekű, egyházunkat illető kérdéssel, mielőtt a magunk kisebb körére szorítkozó ügyekről megtenném a szokásos jelentést. ^ Egyházi közéletünkben még mindig az államsegély kérdése áll előtérben, az egyházi adó kívánatos csökkentése, a tisztviselők méltányos díjazása, az iskolák szükséges fejlesztése kényszerítik, a római és görög katholikus egyházak vagyoni helyzetével való összehasonlítás, továbbá a közszellemnek már törvényben is kifejezett követelménye feljogosítják egyházunkat arra, hogy az ál'amsegély sürgetésével fel ne hagyjon mindaddig, mig igazságos arányban meg nem kapja. Hányszor, hányféle alakban ismerték már el ezt a követelést jogosnak, törvényesnek, sürgetésnek pártprogrammok, feliratok, kormányok, tronbeszédek — de a célhoz mégis nagyon nehezen birunk közelebb jutni. Lényegére nézve pedig már az 1848-iki XX. t.-c. megoldotta a kérdést elvben, csakhogy az elv alkalmazásától mindig visszariadtak az illetékesek. Már évek elmultak csak azóta is, hogy a kormány felhívta a protestáns felekezeteket kívánságaik előterjesztésére és vele megvitatására (az 1848: XX t.-c. értelmében: „a luth. felekezetek meghallgatásával") és íme, éveken át még csak egy megbeszélésre sem tudtak összejönni. Készen volt már a törvény, be is volt jelentve a törvényhozásnak, az államsegélyről, melyét alapitványszerü módon, meghatározott összegben adott volna ki az állam a protestáns egyházaknak s íme, megint hallgatnak róla évek óta az illetékes körökben. Nem akarják komolyan követelni egyrészt, megadni másrészt az államsegélyt, hanem csak taktikáznak vele! A huza-vona mintha elérné célját! Az utóbbi évben már magunk közt kitört a meghasonlás. Ezelőtt még egy értelemmel hoztuk legalább a határozatokat az államsegély ügyében, most már pártokra szakadtunk, most már magunk sem tudjuk, mások sem tudják rólunk, hogy mit akarunk voltaképen. Az egyik egyáltalán ellenzi,, az autonomiára veszélyesnek tartja az államsegélyt; a másik csak a kongruás lelkészek sorsával törődik, a többi lelkészt hagyná tovább is küzdeni a nyomorral; a harmadik csak a jövendőnemzedékek számára akar erőt gyűjteni, a mostaninak erőlködését kissé ábránd gyanánt gáncsolja, a negyedik már elcsüggedt a meddő kérvényezések sikertelenségei miatt, reménytelenül, fásultan tépelődik a legközelebbi jövő veszedelmei miatt. Bizony elszomorító helyzet ez! Amit egyesült erővel már egészen a megvalósulás küszöbéig segítettünk, a törvényhozás és a fejedelem készségét részint kikönyörögve, részint kikényszerítve, azt most mi magunk ejtjük el, szétszakadozva, egymás ellen fordulunk érveinkkel, terveinkkel, gyanúsításainkkal, a hosszú éveken át helyeselt eljárást abbahagyva, uj terveket készitgetünk, érlelgetünk, uj eszmék számára akarjuk a régiek mellől a pártolókat csábítani; éppen a cél mellett visszafordulunk az eddig járt útról s uj ösvényeket keresünk, uj törekvések számára. Igy nem lehet célt érnünk!