Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-06-29 / 26. szám
1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 23 3 Kérelem és felhívás. A protestáns, közelebbről tehát ev. lelkészek anyagi boldogulásával, fizetésük s helyzetük javításával összefüggő minden tiszteséges eszme, praktikus gondolat megvalósításért kiált ! Ily eszme bizonyára az is, melyet az ev. leik. fizetésrendezési 150 tagu ad hoc választmány egyik tagja: Krahulecz Aladár grinádi lelkésztestver hozott, alulírotthoz intézett levelében, javaslatba, hogy t. i. a prot. lelkészek — illetékes fórumaik utján természetesen — kérjék és kívánják a „/öztisztvi-elöi címet és jelleget s evvel kapcsolatban ugy maguk, mint, családtagjaik részére a magyar állami vasút összes vonalain a vasuto fél jegy élvezetét, melyet tudvalevőleg legújabban a hajóutakra is a „köztisztviselők" számára a folyamgőzhajózási társaságok egyenesen fölajánlottak. E kívánság s az eszme megvalósítása ellen épen az egyetemes papság protestáns elvénél fogva is, azt hiszem, hogy sem egyetemes gyűlésünknek, sem esetleg a vegyes prot. bizottságnak, meg maguknak a lelkészeknek sem lesznek valamelyes egyházi vagy vallási, alkotmányos vagy klerikus aggályai s igy ezen a téien is az igazságosság szelleme, mely szerint ily kedvezményes jegy vagy minden közszolgálatteljesitönek jár, vagy egyiknek sem, — diadalt arathat. A felekezeti tanárok s tanítóknak is van már féljegyők (családtagjaiknak még nincs, de lesz; legyen); de vájjon az iskolaszéki elnököket : a lelkészeket, az állam oszlopai ezen számottevő támogatóit, jog s igazság szerint szabad-e, lehet-e a köztisztviselőknek nyújtott fenti kedvezmény élvezetéből még sokáig kirekesztve tartani főleg akkor, midőn a felsegítő kéz munkája a lelkészek megélhetési biztosításának s gyermeknevelésének egyéb szomorú s tarthatatlan viszonylataiban ugy is oly kétségbeejtően késik az éji homályban ! Köztisztviselői jelleggel felruházottan, ugy vélem, hogy az állam részéről idővel családi pótlékban is részesülhetünk és igy a más vallású s államvagyonilag kedvezményezett helyzetű mm családos róm. és g. kath. papokkal szemben megérdemelt előnybe is juthatunk. Quod faxit Deus ! Fölkérem ezután szeretettel a 150 v. 490. — lelkészfizetési ügyben szolidáris — lelkésztestvért, hogy Krahulecz eszméjét az esperességben idevonatkozó indítványok megtevése, s pártfogásával támogatni méltóztassanak. Úgyszintén fölkérem a testvéreket Szontagh Sándor szepesváraljai ev. alesperes, igazg. tag azon indítványán való s a maga idején tettbe szökellő gondolkozásra, hogy a prot. lelkészek, bármely párthoz tartozó .országgyűlési képviselőiket ügyünk erélyps támogatására felkérjék". (Megjegyzem, hogy pld. Batthány Tivadar gróf és Csermák Rrnő ellenzéki képviselő urak — még a politikai szakadás előtt — már előre Ígérték, minden különösebb megkérés nélkül — becses támogatásukat). Adná Isten, hogy igy azután „Tervezet" ünknek (mely itt-ott nem helyesen használt megjelöléssel Lombos, vagy Lombos Krupecz félének neveztetik, holott az a százötvenek tervezete!) igazsága, helyessége, hovatovább mind jobban és jobban átjárja a sziveket s elméket egyházi s állami döntő tényezőknél egyaránt! Mert most még ugy áll a dolog, mintha sokhelyt még nem értenék igazságunkat, amelynek tengelye e két szó : „gradatim és junktim", azaz — a megérdemelt stoladijazások s egyéb ily hasonló szerzett javak, számonkivül hagyásával — mennél kisebb az alapfizetés, annál nagyobb a korpótlék és megfordítva, vagyis a voltaképeni fizetés mennyiségével emelkedik vagy sülyed a korpótlék, amely igazsággal bizonyára meg nem egyezik a prot. papi fizetésjavitás kétségkívül nehéz problémájának korpótékokkal — de az összes nem kongruás leikészek teljes, kihagyásával — tervezett legújabb s bejelentett állami mogoldása. Van tehát okosan gondolkodni s tenni valónk elég! Fel tehát, és előre! Testvéri szeretettel, Krupec István az ad hoc ev, leik. fiz. mofcg. ig. elnöke. IRODALOM. Megjelent az Ágoat. hitv. evang. keresztyén vallástanitas a középfokú iskolákban 1 1 (Tanterv és Utmuta'ás) c. könyv. Irta Hetvényi Lajos soproni vallástanár. A Luther-Társaság könyvkereskedésében 2 K-ért kapható. Minden középfokú iskolában tanitó lelkész és vallástanár hivatalból kapja meg a püspöki hivatalok utján. E vaskos mü maga is egy rendszeres paedagógiai munka, mely az „Utmutatás"-t abban az eszményi felfogásban értelmezi, mely nélkül a mai kételyektől ostromolt s a^felvilágosodott szellemtől elbizakodott ifjúság valláserkölcsi nevelését keresztül vinni szinte lehetetlen. A tanítás, az ismeretgyüjtés e mű alapeszméje szerint csak eszköz; a bibliai eszme befogadása, egyéni elmélyesztése a fiatal lelkekben s bennük egy keresztyén világnézet kialakítása a cél. Ez legyen a mai öntudatos vallásoktatás punctum saliense. A mű egy függeléket is nyújt a szülői ház, a társadalom, az istentisztelet, a belmissziói munkásság, és az ifjúság lelkipásztori gondozásáról. Ugy érezzük, hogy a Tanterv és Útmutatás hivatva van arra, hogy a középiskolai ifjúság valláserkölcsi nevelésében egy termékenyebb szellem uttflrője, egy a jó földbe esett mag legyen. Az elmaradhatatlan siker koronázza a tudós szerző nagy szorgalmát és fáradságát. B E Ü É L E T, Klerikális szellem az állami népiskolákban. Az állami népiskolák állami pénzen fentartott róm. kath. felekezeti népiskolák. Hivatalosan ugyan óvakodnak felekezeti jellegük, kidomboritásától, titokban azonban hűséges, alázatos szolgái a pápás egyháznak. Aki talán túlzottnak tartja ez állításokat, azt győzze meg e sorok írójának szomorú tapasztalata. A stószi állami népiskolában minden tanítás keresztvetéssel kezdődik és végződik (kivételt képez természetesen az ev. tanulók vallásórái). Hivatali elődöm (Martony Elek, jelenleg budapesti vallástanár) erélyes átiratban igyekezett az iskolai gondnokságot a dolog helytelenségéről és törvényellenességéről meggyőzni — eredmény nélkül. Magam is felszólaltam — sine ira et studio — egy gondnoksági gyűlésen a keresztvetés helytelen szokása ellen s akkor egy gondnoksági tag (intelligeüs, világlátott ember) igy válaszolt: Uram, a mi vallásunk sérelme volna, ba gyermekeinknek az imádkozásnál el kellene hagyniok a keresztvetést. Még cifrább dolognak voltam a napokban tanuja az évzáró vizsgán. A gondnoksági elnök (a helybeli róm. kath. lelkész) igy buzdította a gyermekeket vallásosságra: „A vakációban is szorgalmasan járjatok a szent misére" (sic!).
