Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-06-29 / 26. szám
1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 23 3 Mert ezt teszi Prédikátor akkor, amikor az Őrállót vádaskodással, sértegetéssel, szeretetlenséggel illetlenséggel illeti s ugyanakkor válaszul ilyeneket ir: „Tudok esetet, hol az evang. hivek — bár a templomot használják — megtagadják az adófizetést." Továbbá: „egy ellen tiz példát állítok, hol az evang. fiókegyház elnyeli a ref. szórványt." „Puszta szeretetből persze. No meg azért, hogy a ref. egyház kötelékéből kiszakítsa s éljen és hízzon az idegen hasznon. Mert minden panasz és baj forrása az adó, meg a stóla. S mert ezt merjük forszírozni, ezért estünk a szeretetlenség vádjába. Szeretetlen az Ev. Őrálló." Mi ez Prédikátor Uram? Az Őrálló közleményeire adott e felelet mélyen bevilágít abba a légkörbe, melyben a két felekezet tagjai ma mozognak. E felelet azt árulja el, hogy a nagygerezsdi egyezség azért szűnt meg vonzónak lenni, annak követelményeit azért nem tartják meg egyik részről sem sokan, mert ma az életben a két felekezet emberei közül sokan a szeretetet ugy gyakorolják, mint Prédikátor a papiroson és írási an: sértésre sértéssel felelnek, szeretetienségre szeretetlenseggel reagálnak még ott is, ahol csak látszólagos a sértés, látszólagos az illetlenség. Mondok én valamit ezekre a dolgokra. Hiszen én is prédikátor vagyok. Szabad hát ezekhez a dolgokhoz nyíltan szólanom. Kötelességem is Én pl. azért, mert a templomomat használja, igénybe veszi valaki, idegen felekezethez tartozó ember, megadóztatván őt ezért, az adót megtagadja, még csak le sem szidom, hanem azt mondom neki: jól van barátom, nem akaráz terhet viselni, én azért látod, mégsem tagadom meg tőled a templomomat, vegyétek igénybe, ahányszor akarjátok, azért építették fel, hogy az emberek használják, hogy használják mindazok, akik abba belépni akarnak. Azután pedig tudom én azt is, hogy a prot. lelkész fizetése nem nagy, nehéz az élete, de tudom azt is, hogy annyira nem mostoha, hogy a fiókegyházában, vagy szórványában élő, másik testvérfelekezethez tartozó ember s£o7á-jának be nem fizetése esetén éhen halna. Az ő anyagi életének biztosítása mégis saját felekezetének anyaegyházán nyugszik. En aatán ugy cselekszem, hogy ha a másik felekezethez tartozó, de lelki gondozásomra bízott ember megtagadja az adót s igénybe venni óhajtja szolgálatomat, ezt a szolgálatot nem tagadom meg tőle, az adót nem követelem, a stólát sem kívánom, hanem eleget teszek lelkészi kötelességemnek örömmel, hivatásszeretettel s ezzel rendesen azt szoktam elérni, hogy ahhoz a másik felekezethez tartozó eddig velem szemben idegenkedéssel viselkedő embert ez eljárásommal meghódítottam. Meghódítottam elsősorban személyiségem számára s egyéniségem altal pedig az egyháznak is. Már pedig nem vitatható igazság az, hogy az egyház saámára híveket, szívesen adózó embereket mindig a pap személyisége gyűjti s tartja meg. Én ezt igy tanultam meg Jézus evangéliumában. És hogyha az életben ezt meg tudom cselekedni és ha akad egy a másik felekezet szolgálatában álló lip, mely az én felekezetemen belül saját felekezetembeli embereim által elkövetett hibákat felsorolja, kritikát gyakorol felettük, akkor én, ha erre felelek, reagálok, akkor a papiroson, tollal, Írásban sem teszek másként, mint az életben és itt is szeretetienségre szeretettel válaszolok, sértisre nem felelek sértéssel. Talán a Prédikátornak is igy illet volna cselekednie, ha mindjárt sértést, illetlenséget, szeretetlenséget is látott —, mi pedig bizonyításunk szerint nem volt — az Őrálló eljárásában. A 7 Evang. Őrálló ezen a magaslaton áll s általam azt mondja, hogy Prédikátor szavaira ez a felelete: hogy ha az evang. hivek közül bárki is megtette azt, amit Prédikátor állit, ha a nagygerezsdi egyezség ellen oly sokan vétenek az evang. hivek közül (1 ellen 10), legyen szíves jelölje meg azt a helyet, ahol ez történt pontosan, szereplő emberekkel s legyen róla meggyőződve, hogy az Őrálló mindent megtesz, hogy ezek a visszaélések vagy megszüntessenek, vagy oda fog törekedni, hogy oly állapotok teremtődjenek, amelyeken lehetetlen ily egészségtelen viszonylatoknak kifejlődése. Ez alapon engedje meg Prédikátor kijelentenem azt, hogy az Ev. őrálló ott áll, hogy a saját embereinek hibáit sem szépíti, még csak nem is takarja. Kövessenek el botlásokat nagyok, legjobbak, kicsinyek, kövesse el maga a lap, ha rájön erre, mindig rá fog mutatni ezekre, ha kell kegyetlennek látszó szeretettel ezeket a hibákat meg is szünteti. Befejezésül tehát csak annyit, hogy az, aki a saját hibáit is fel tudja ismerni, ezekre a hibákra objektíve rá tud mutatni, ez nagy jogosultsággal bir abban az irányban, hogy másban is kereshesse a hibákat s ha megtalálta, rámutathat sértés, szeretetlenség, illetlenség nélkül és erről feltehető nagy valószínűséggel, hogy objektive másban is tud hibákat elbírálni s gyógyítani. Ezt akarta megcselekedni az Őrálló a múltban, s ezt próbálja a jelenben s bármennyire elitéli őt Prédikátor, ezt az „újkori harcászati modor u-t, az Órállónak ezt kell követnie a jövőben 18 , Sipos András.
