Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-06-08 / 23. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 196 iskolai szakosztály és Alexy Lajos az elemi iskolai szakosztály részéről tettek jelentést. Majd az alapsza­bályok módosítása került szőnyegre, aztán az általános tisztújítás következett. Dr Masznyik Endre korelnök szép szavakban tol­mácsolta az egyesület megilletődését és fájdalmát, ame­lyet Meskó László elnöknek gyengélkedésére való tekin­tettel történt lemondása keltett. A közgyűlés elhatározta, hogy megörökíti a kiváló férfiú érdemeit. Helyébe el­nökké egyhangúlag és viharos lelkesedéssel Mágócsy­Dietz Sándor egyetemi tanárt, az egyesület eddigi ügyvezető alelnökét választották meg. Titkár újra és egyhangúlag Gömöry János, pénztáros Ssigethy Lajos, főjegyző dr. Reil Lajos, aljegyző Nikels^ky Zoltán és Hoieczky Gyula lett. Nagy lelkesedés közt történt meg ezután báró Prónay Dezsőnek, az evangelikus egyetemes egyház főfelügyelőjének tiszteleti taggá való megválasztása. A magyarhoni evangelikus egyház fővezérét Mágócsy-Dietz Sándor elnök üdvözölte. Báró Prónay szíves szavakban köszönte meg a bizalmat. Tiszteleti taggá választotta a közgyűlés az egyesületnek eddig volt elnökét, Meskó Lászlót, továbbá Lud mann Ottót, aki most töltötte be tanárságának ötvenedik esztendejét. A jövő közgyűlés Késmárkon lesz. Felhívás, melyet a lelkészi fizetésrendezési mozgalmat vezető ad hoc igazgatóság bocsátott ki. Szeretett Hitrokonok! Kedves Leikésztársaink! A magyarhoni ev. ker. egyház lelkészei nagy több­ségének (490) bizalmából gyűltünk össze az ország minden részéből 22-en Budapesten, f. évi május hó 28-án, hogy a lelkészi fizetés ügyében tanácskozzunk. Sz alkalomból bocsátjuk ki eme felhívásunkat, szeretett egyházunk nagyközönségéhez, hitünk cselédeihez, egy­házunk vezetőihez, első sorban ti hozzátok, kedves lel­késztársaink. Kezdjük annak hangsúlyozásával és megállapításá­val, hogy a lelkészfizetések rendezése nem egyedül és és kizárólag a mi érdekünk és dolgunk, hanem jelentős érdeke az a mi evang. anyaszentegyházunknak is. Hi­szen az egyháznak van szüksége olyan kormányzókra, akik az egyház hajóját a háborgó tengeren biztos kéa­zel viszik magasztos célja felé; a harcban győznek, a békében is nagyok és a versenyben mindenkivel szem­ben megállják helyüket. Az egyház érdeke, hogy némul­jon el már a panasz káplán lelkész hiány miatt s szí­vesen lépjen erre a pályára ifjuságunk színe-java és ne csak olyanok, akik már máshol nem remélnek bol­dogulást. Megvert pásztorok, elszéledt nyáj! Nem vádolunk senkit, hanem felhívunk mindenkit, akinek egyházunk jövője, felvirágzása szivén fekszik, hogy a fizetésrondezés ügyét saját hatáskörében tőle telhetőleg munkálja. Felhívunk minden állásban lévő, egyházi tisztséget viselő hitsorsosunkat, hogy kötelessé­gének ismerje ezen mozgalmat szóval, tettel támogatni és ne legyen annak csak távoli szemlélője. De felhívá­sunk szól főként nektek kedves lelkészíestvéreink, nek­tek, akiknek bizalmából eljárunk és nektek, akik eddig várakozó álláspontra helyezkedtetek: hogy a kibocsátott tervezettel kezünkben, habozást, félelmet nem ismerő elhatározással szivünkben, törhetlen bizalommal ügyünk igazságában és sikerében lépjünk a tett mezejére. Ezt parancsolja nekünk a saját, kedveseink és a reánk bí­zott egyházak érdeke is. Azért kiki a saját otthonában, egyházmegyéjében, fel a kerületig, az^ egyetemes gyűlésig, fel a zsinatig: alkalmas és alkalmatlan időben, barát és ellenfél előtt hirdesse, ajánlja, követelje a lelkészi fizetések végleges rendezését. Ha valamely testületben, gyűlésen kisebb­ségben lennénk, leszavaztatnánk, felebbezés alakjában vigyük ügyünket magasabb fórum elé, s ha állásban lévő akár egyházi, akár világi tesvérünk, talán felsőbb utasításra, vagy taktikából, de akár meggyőződésből is mozgalmunknak gáncsot akarna vetni, az ellen bizal­matlansági indítvány benyújtásával védekezzünk. Aki nincs velünk, ellenünk van. Az egyházmegyei, a kerületi ós egyetemes gyűlé­sekre, sőt a zsinatra csak olyan képviselők megválasz­tását ajánljuk, támogassuk, akik ebben a mozgalomban felismerik az egyház nem kicsinylendő érdekét is s annak sikeréért síkra szállanak és mindent elkövetnek, hogy a lelkészfizetések — nem a végére várhatlan jövő­ben — hanem már ma, legalább olyan mértékben ren­deztessenek, amint azt kibocsátott tervezetünk ajánlja. Fizetésünk rendezését ezidőszerint mástól nem várhatjuk, mint az államtól, amely régi adósa egyhá­zunknak, tartozik vele, nem tagadja, de puszta ígére­tekkel halogatja a dolgot. Fillérenkint akarja leróni nagy tartozását, úgyhogy az eddig nyert segély jogos követelé­sünk hamatjának sem mondható. Azért mi nemcsak egyházunk körén belül kívánunk mindenkit megnyerni­minden tényező támogatására számítunk; hanem azont kivül a törvényhozás termében is szavunk meghallgatás, s ügyünk támogatást nyerjen. Hiszen egyházunk nem­csak a múltban, hanem ma is a közoktatás terén, a . kulturális feladatok széles mezején az állam helyett óriási terheket visel s mi lelkészek is az egyház szolgái a társadalomnak, magának az államnak is nap nap után pénzzel meg nem fizethető szolgálatokat teszünk. E végből hivjuk fel mindannyian országgyűlési képviselőinket, kiki saját kerületében, hogy szavunkat hallgassák meg, ügyünket vigyék be az ország házába s amikor ott szőnyegre kerül, támogassák. Elég volt már a hitegetésből, most már nyilt, határozott választ aka­runk hallani. És ha valamely képviselő megtagadná tá­mogatását, legyen az kormánypárti, vagy ellenzéki, az minden adandó alkalommal szemben találja magát nem­csak velünk lelkészekkel, hanem egyházunk minden igaz tagjával. Mienk legyen a munka, annak áldása é3 gyümölcse szentegyházunké és Istenünké a dicsőség. Kelt Budapesten, a 22-es bizottság ülésében, 1912 május 28. Krupecz István • Lombos Alfréd elnök. jegyző.

Next

/
Thumbnails
Contents