Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-06-08 / 23. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 196 iskolai szakosztály és Alexy Lajos az elemi iskolai szakosztály részéről tettek jelentést. Majd az alapszabályok módosítása került szőnyegre, aztán az általános tisztújítás következett. Dr Masznyik Endre korelnök szép szavakban tolmácsolta az egyesület megilletődését és fájdalmát, amelyet Meskó László elnöknek gyengélkedésére való tekintettel történt lemondása keltett. A közgyűlés elhatározta, hogy megörökíti a kiváló férfiú érdemeit. Helyébe elnökké egyhangúlag és viharos lelkesedéssel MágócsyDietz Sándor egyetemi tanárt, az egyesület eddigi ügyvezető alelnökét választották meg. Titkár újra és egyhangúlag Gömöry János, pénztáros Ssigethy Lajos, főjegyző dr. Reil Lajos, aljegyző Nikels^ky Zoltán és Hoieczky Gyula lett. Nagy lelkesedés közt történt meg ezután báró Prónay Dezsőnek, az evangelikus egyetemes egyház főfelügyelőjének tiszteleti taggá való megválasztása. A magyarhoni evangelikus egyház fővezérét Mágócsy-Dietz Sándor elnök üdvözölte. Báró Prónay szíves szavakban köszönte meg a bizalmat. Tiszteleti taggá választotta a közgyűlés az egyesületnek eddig volt elnökét, Meskó Lászlót, továbbá Lud mann Ottót, aki most töltötte be tanárságának ötvenedik esztendejét. A jövő közgyűlés Késmárkon lesz. Felhívás, melyet a lelkészi fizetésrendezési mozgalmat vezető ad hoc igazgatóság bocsátott ki. Szeretett Hitrokonok! Kedves Leikésztársaink! A magyarhoni ev. ker. egyház lelkészei nagy többségének (490) bizalmából gyűltünk össze az ország minden részéből 22-en Budapesten, f. évi május hó 28-án, hogy a lelkészi fizetés ügyében tanácskozzunk. Sz alkalomból bocsátjuk ki eme felhívásunkat, szeretett egyházunk nagyközönségéhez, hitünk cselédeihez, egyházunk vezetőihez, első sorban ti hozzátok, kedves lelkésztársaink. Kezdjük annak hangsúlyozásával és megállapításával, hogy a lelkészfizetések rendezése nem egyedül és és kizárólag a mi érdekünk és dolgunk, hanem jelentős érdeke az a mi evang. anyaszentegyházunknak is. Hiszen az egyháznak van szüksége olyan kormányzókra, akik az egyház hajóját a háborgó tengeren biztos kéazel viszik magasztos célja felé; a harcban győznek, a békében is nagyok és a versenyben mindenkivel szemben megállják helyüket. Az egyház érdeke, hogy némuljon el már a panasz káplán lelkész hiány miatt s szívesen lépjen erre a pályára ifjuságunk színe-java és ne csak olyanok, akik már máshol nem remélnek boldogulást. Megvert pásztorok, elszéledt nyáj! Nem vádolunk senkit, hanem felhívunk mindenkit, akinek egyházunk jövője, felvirágzása szivén fekszik, hogy a fizetésrondezés ügyét saját hatáskörében tőle telhetőleg munkálja. Felhívunk minden állásban lévő, egyházi tisztséget viselő hitsorsosunkat, hogy kötelességének ismerje ezen mozgalmat szóval, tettel támogatni és ne legyen annak csak távoli szemlélője. De felhívásunk szól főként nektek kedves lelkészíestvéreink, nektek, akiknek bizalmából eljárunk és nektek, akik eddig várakozó álláspontra helyezkedtetek: hogy a kibocsátott tervezettel kezünkben, habozást, félelmet nem ismerő elhatározással szivünkben, törhetlen bizalommal ügyünk igazságában és sikerében lépjünk a tett mezejére. Ezt parancsolja nekünk a saját, kedveseink és a reánk bízott egyházak érdeke is. Azért kiki a saját otthonában, egyházmegyéjében, fel a kerületig, az^ egyetemes gyűlésig, fel a zsinatig: alkalmas és alkalmatlan időben, barát és ellenfél előtt hirdesse, ajánlja, követelje a lelkészi fizetések végleges rendezését. Ha valamely testületben, gyűlésen kisebbségben lennénk, leszavaztatnánk, felebbezés alakjában vigyük ügyünket magasabb fórum elé, s ha állásban lévő akár egyházi, akár világi tesvérünk, talán felsőbb utasításra, vagy taktikából, de akár meggyőződésből is mozgalmunknak gáncsot akarna vetni, az ellen bizalmatlansági indítvány benyújtásával védekezzünk. Aki nincs velünk, ellenünk van. Az egyházmegyei, a kerületi ós egyetemes gyűlésekre, sőt a zsinatra csak olyan képviselők megválasztását ajánljuk, támogassuk, akik ebben a mozgalomban felismerik az egyház nem kicsinylendő érdekét is s annak sikeréért síkra szállanak és mindent elkövetnek, hogy a lelkészfizetések — nem a végére várhatlan jövőben — hanem már ma, legalább olyan mértékben rendeztessenek, amint azt kibocsátott tervezetünk ajánlja. Fizetésünk rendezését ezidőszerint mástól nem várhatjuk, mint az államtól, amely régi adósa egyházunknak, tartozik vele, nem tagadja, de puszta ígéretekkel halogatja a dolgot. Fillérenkint akarja leróni nagy tartozását, úgyhogy az eddig nyert segély jogos követelésünk hamatjának sem mondható. Azért mi nemcsak egyházunk körén belül kívánunk mindenkit megnyerniminden tényező támogatására számítunk; hanem azont kivül a törvényhozás termében is szavunk meghallgatás, s ügyünk támogatást nyerjen. Hiszen egyházunk nemcsak a múltban, hanem ma is a közoktatás terén, a . kulturális feladatok széles mezején az állam helyett óriási terheket visel s mi lelkészek is az egyház szolgái a társadalomnak, magának az államnak is nap nap után pénzzel meg nem fizethető szolgálatokat teszünk. E végből hivjuk fel mindannyian országgyűlési képviselőinket, kiki saját kerületében, hogy szavunkat hallgassák meg, ügyünket vigyék be az ország házába s amikor ott szőnyegre kerül, támogassák. Elég volt már a hitegetésből, most már nyilt, határozott választ akarunk hallani. És ha valamely képviselő megtagadná támogatását, legyen az kormánypárti, vagy ellenzéki, az minden adandó alkalommal szemben találja magát nemcsak velünk lelkészekkel, hanem egyházunk minden igaz tagjával. Mienk legyen a munka, annak áldása é3 gyümölcse szentegyházunké és Istenünké a dicsőség. Kelt Budapesten, a 22-es bizottság ülésében, 1912 május 28. Krupecz István • Lombos Alfréd elnök. jegyző.