Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-06-08 / 23. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 23

3 A tállyai kézirat. (Befej ez 5 közlemény.) Érdekes az a gunyvers is, melyet sokan a rózsahegyi zsinatról megirtnak gondoltak, de amely már előbb készült Lengyelországban, amely igy hangzik: „Quid Synodus? Nodus. Fratrumchorus integer, aeger. Gonventus ? Ventus. Sessio? Stramen. Amen." * Jól esett olvasnom, hogy a pesti 1721-iki gyűlésen az evangélikusok ügyét a klérus ellen a legerősebben védelmezték: Okolicsányi Pál, Szirmay Miklós, Poór István és Gömörből egyik .ősapám Czékus Márton, „kiknek feumarad az emiékük" — mondja szerzőnk. * A törökök uralma alöl felszabadult vármegyék lakóinak (neoaquistici) az 1681-iki soproni országgyűlés biztositá a szabad vallásgyakorlatot. A klérus azonban az 1715 iki pozsonyi országgyűlésén azt követelte, hogy a soproni határozatok ne terjesztessenek ki ezekre. Midőn ez ellen az evangélikusok protestáltak és kérelmükkel az uralkodóhoz, III. Károlyhoz fordultak, ez kérelmükre e rövid választ ; dá: „Ego sum Rex Catholicus ! * Jaj volt annak a protestánsnak III. Károly a att, aki a Máriáról, vagy a szentek bármelyikéről tiszteletlenül mert nyilatkozni. Az ilyet véresre vertek, megkínozták és börtönbe vetették. Ellenben az Istennek a legnagyobb káromlását is nem vették ily szigorúan. Erről egy érdekes esetet beszél el szerzőnk. Ugyanis 1713-ban Gyöngyösi Literáti János Heves és Külsőszolnok vármegyék r. k. főszolgabírója igen megharagudott Poroszló község egy lakójára, aki „a Jehova nevében" kérte őt, hogy ne bánjon ugy vele. Mire ő egy iszonyú leírhatatlan káromkodást mondott a Jehovára. Midőn ezt bejelenték az alispánnak, Orczy Istvánnak, ez vizsgálatot indított s a vád valónak bizonyulván, öt csak pénzbírságra Ítélte el, mivel a vádlott azzal védekezett, hogy „ő nem tudta, hogy ki lehet ez a Jehova!" * Biró Mártonról, az evangélikusok e nagy ellenségéről a szellemes Révay József kir. tanácsos a következő epigrainmot készítette: „Anne ßironus eris, qui Stirpe Padanus haberis, Is Gothaldus erat, qui talem Te putat, errat. Hine Biro tace! quid bel'la paras tibraria? quare Utere Reginae nomine, Biro tace. Biro tace! si vis eertam contra Hectorapugnam, Fortia quaere alibi 'brachia. Biro tace. Biro tace ! Tibi sufficient Tuae brachia nunquam íFortior est hostrs robore, Biro tace. Biro tace ! vel subsidium Tibi porrigat alter Qui Te sit major robore, Biro tace. Biro tace

! non vis ? iussit Regina tacere Maxima sunt cujus brachia, Bíró tace." * Az első keres tyén mártírokról ezt zengi a költő „Nam velut in sylvis decussa repullulat arbor Et multi ex una veniunt ratice — nepotes Sic quoque surgebant uno de funere centum." S Luther is ezt mondja: "Fideles dum occiduntur crescunt, dum minuuntur multiplicentur, dum subiieiuntur superant, dum expelluntur intrant, vincunt cumvincuntur." Bezzeg másképp fogták ezt föl „Jézus tanitványai".(?) a jezsuiták az 1582 iki országgyűlésen, midőn ezt tanácsolták a császárnak: „Qua ratione queat Germania Salva manere, Suscipe Consilium Lector amice meum. Utere Jure Tuo Caesar, Servosque Lutheri Ense, rota, ponto, funibus, igne neca!" Igy volt ez hazánkban is majd háromszáz óv óta. Czékus László. B E L É L E T, Lelkészavatás. A soproni evang. theol. akadémiát végzett növendékek lelkészi vizsgája ez évben augusztus 30 án Győrött fog megtartatni. A vizsgák lefolyása után a hitjelöltek a lelkészi vizsgáló-bizottság tagjaival Várpalotára utaznak, hol szept. 1-én nyernek lelkészi íelavatást. Esküvő. Lange Mariska és Bobál Samu egyházmaróti ev. lelkész tisztelettel tudatják junius hó 4 én a zólyomi evang. templomban történt egybekelésüket. Halálozás. A soproni evang. főgimnáziumot súlyos gyász érte egyik legképzettebb s mindenkitől becsült és szeretett tanárának Nádussy Gyulának Budapesten történt elhunytával. A halál életének 35., buzgó működésének 11. évében szólította el hosszú, kinos betegség után az élők sorából. Temetése Nyíregyházán ment végbe junius 3 án. Az Urlelke virraszszon álmai felett! Felügyelőválasztás. A diósgyőri evang. egyház e hó 2-án egyhangú lelkesedéssel felügyelővé választotta Pazár István miskolczi egyháztanácsos, csatornázási és vizmü igazgatót, Nyíregyháza szülöttét, aki nagykörű elfoglaltsága mellett eddig is az első sorokban vette ki részét Miskolczon az egyházi, közművelődési s közügyekből. A diósgyőri vasgyári evang. egyházak küldöttsége aznap délután tisztelgett a megválasztott egyházi felügyelőnél s nyújtotta át a választásról szóló jegyzőkönyvet. Megható volt az egyházi küldöttség s különösen midőn a lelkész üdvözlő szavaira adott nagyhatású, mélységes, egyházi érzületre valló válaszában kijelentette, hogy az egyház felügyelői tisztséget olyan munkakörnek, olyan lekötelezésnek tartja, amelyet minden izében betölteni, teljesíteni kiván. Ünnepélyes beiktatása a legközelebb fog végbemenni. Megválasztott egyházi felügyelőt családi hagyományai, szentelt emlékei, családi kötelékei, amint maga is vállá, közel hozzák az egyház szivéhez, kötelességévé teszik az egyház küzdelmében való részvételt különösen napjainkban. A diósgyőri egyháznak, amelynek mondhatni egy negyedszázad óta magára maradva kellett megküzdenie az egyház kiépítésének nagy feladatával és nagy gondjaival, nagy az öröme és lelkesedése ezen választás felett, mert ilyen lelkes egyházi felügyelő tevékeny közreműködése mellett reménysége nyilik a mult bajaiból, nehézségeiből való könnyebb kibontakozására s az egyházhivek hitének más irányban való gyümölcsöztetésére.