Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-01-13 / 2. szám

48. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912 a.z Egyházi Könyvtar Vfl. kötete. Méltó utóda e vállalat a hajdani nagyértékű Kovács-féle Prot. Könyvtárnak, s ha ily serényen folytatja munkálkodását, egy néhány év múlva számot tevő könyvtárral ajándékozza meg parokhiáinkat. A kezdeményezés a pozsonyi theol. szakkönyvtárral itt is a mienk volt, de azt folytatni sem nem tudtuk, sem nem akarluk, s igy a hazai prot. irodalom terjesztése és fejlesztése terén már is túlszárnyaltak bennünket kálvinista atyánkfiai. Jó lesz hát velük legalább egyházirodalmi tekintetben egyesülnünk! — Erdős uj szöv. bevezetéstanát maga a szerkesztő : Antal Géza és a pesti ref. egyház tudós lelkésze : Petri Elek nézte át. S ri monumentális munka mégis érdemelte a gondos átnézést. Célja a műnek, hogy a mi leendő és működő lelkipásztorainkat, tanítóinkat, sőt világi müveit hitsorsainkat is, az uj szöv. kritika minien főbb kérdéséről és mozzanatáról tájékoztassa és az uj szöv. alapokmányokról alkotandó elvi felfogásában gyámolitsa, irányitsa. Ehez képest valamennyi figyelemreméltó nézetet igyekeztem felemlíteni, ismertetni és a tudományos meggyőződésemmel ellenkező vélekedéseket ellenérvekkel megcáfolni, hogy igy a munka áttanulmányozása után ki-ki önállóan, függetlenül és szabadon állapithassa meg a saját nézetét minden egyes kérdésre nézve. — Eg szerű átlapozás után is Erdős munkáját tárgyi és irodalmi oldaláról egyaránt igen számot tevő irodalmi jelenségnek mondjuk, s annak beható szakszerű megbirálását lapunk hasábjain is Bancsó, Mastnyik vagy Mayer tollából mielőbb várjuk és kérjük. A Ref. Egyházi Könyvtár irodalmi vállalatát pedig ez alkalommal is melegen üdvözöljük, s annak kiváló munkásságát elismeréssel honoráljuk. a ^ A trinitás tana. Augustinus „De trinitate" c. műve óta (410—416) nem foglalkozott az egyházi theológia e tanfogalommal. A reformátorok átsiklottak rajta, az ó prot. orthodoxia a hit titkának minősítette, egy Sonvera'n „idegen alexandriai platonikus terméknek" deklarálta, s a rationalismut érthetetlennek mondotta. Zsidóság és mohamedánismus máig is megütkö zik rajta, mint a triteismus egy nemén. Pedig öröklött egyházi tanalakjában is a sptcifikus keresztyén istenfogalmat célozza annak téves merev monotheista vagy zavaros tisztátalan pantheista meghatározásával szemben. Az uj szövetség 27 helyen szólt róla. Egy Richter és Wundt is a trinitás tanának specifikus keresztyén vallásos jellegét vitatja. Osker, egyházi tanalakjára túlságos befolyással volt a platonismus. Epen nem dicsősége a theol. tudománynak, hogy ezzel a sajátságos keresztyén tanfogalommal évszázadokon át nem foglalkozott. Ujabban a jelenkori állásában foglalkozott vele Se^berg, Krüger, Grützmacher és Kropatsek. Mindannyian hangoztatják, hogy ez a tan pragnáns összefoglal asa a ker. vallásos eszméknek, felséges hicvallása a ker. világnak s kétségtelen megkülönböztető ismertető jele a ker. vallásos felfogásnak Kettős alakja a trinitás őconomiai vagy kijelentési, és metaphysikai — ontológiai meghatározása. Mindkét alakjában semmiféle tárgyi összefüggésben vagy analógiában nincsen a keresztyénségen kivül föllépett háromsági tanokkal. Hite az istennek, mint atyának, fiúnak és szent léleknek az üdv történetében való háromságot személyes kijelentésétől magyarázandó, és e hármas kijelentés összefoglalása és betetőzéseként értelmezendő. Ezen a hiten épült fői az egyház, mely hitvallásaiban (p. o. az ágostaiban) mindenkor állást foglalt az antitrinitárius mozgalmakkal. Mint atya teremtette és bűnbe esve megitólte a világot, mintfiu a'Krisztusban megengesztelte azt magával,s mint élő immanens szellem és lélek egyesit bennünket a Krisztussal s benne és általa önmagával az egyházban. Más szóval kifejezve; mint atya kijelentette magát a teremtésben, mint tiu a megváltásban és mint szent lélek a megszentelésben, vagyis az üdvre vezetésben. Mint e tan az isten kijelentő tevékenységének összefoglalása, s szemlélteti az atyában az isteni élet forrását a fiúban történeti megjelenését s a szent lélekben annak »Isajátitását. Ez Ki>n szerint igy is formulázható : isten a történelem előtt, a történelemben s a hivek személyes belsejében és közösségijen vagy Pfleiderer szerint: isten a természetben, a történelemben s a mi sziveinkben. Metaphysikai, ontológiai alakjában főleg Herei foglalkozott vele, mig Ri'sckl az isteni szeretet teljességét vette alapul tanfogalmi meghatározásánál. Maradandó vallásos gondolatainak a ker üdv szempontjából való értekesitése és kifejezése a rendszeres theoiógia jövő feladata. Természeti s, hogy itt is különbséget kell tennünk a tudományos exakt s a vallásos tapasztalati ismepet között. És méltán mondhatjuk Luthard-al: .Wenn alles Leben ein Geheimniss ist, nie sollte nicht das absolute Leben Gottes das Geheimniss aller Geheimnisse sein!?" és Berzsenyivel: „Isten, kit a bölcs lángesze fői nem ér, csak titkon érző lelke óhajtva sejt, — léted világit, mint, a nap, de emberi szem bele nem tekinthet Dr. Szlánik Mátyás. NEKROLOG. Rövid szenvedés után elhunyt az Urban Ztakó János ősküi (Veszprémin.) ev. gyülekezetnek hü lelkipásztora december hó 28-án, életének 57-ik évében. A megboldogult 1853-ban Tardoson született, a középiskolákat Sárszentlőrincen, Budapesten és Pozsonyban végezte, a theológiát Pozsonyban és Heidelbergben. 1878-ban nyert lelkészi felavatást s miután rövid ideig Csákváron káplánkodott, majd ugyanitt 1879 tői 1891-ig rendes lelkészi minőségben működött, 1891-ben elfogadva az ősküi gyülekezet meghívását, ott töltötte be a leghívebben tis tének minden igazságát. Igazi jólelkű pásztora volt nyájának, gondos, szerető családfő, collégáinak őszinte barátja. Temetése december 30-án óriási részvét mellett, december 30 án ment végbe, amely alkalommal az elhunyt érdemeit szép emlékbeszédben méltatva Horváth Sánpor várpalotai lelkész mondta a búcsúztató gyászbeszédet. Áldásos életének emlékét nem födi el a sirhomály ! Béke lengjen drága porai felett! Nem igen szoktunk elhunyt asszonyainkról nekrológot irni lapunkban, hacsak nem voltak igazán kimagasló egyéniségek egyházi életünkben. Most is ilyen esettel állunk szemben, bár nem volt nagy azon kör, amelyben a nyugalomba vonult cinkotai lelkész neje: Jezsovics Pdlné szäl. Kampte Anna életében mozgott s igy nagy körben nem szerzett magának hírnevet, de azon kis körnek, amelyben élt, családjának s egyházhiveinek valóságos angyala volt. A női hűség párosulva azzal a mélységesen érző szeretettel, a nöi gyöngédség párosulva azzal a magasan állö műveltséggel, a jóság párosulva az ő anyai önfeláldozásával, valóban nagygyá, szeretetreméltóvá tették mindenki előtt, aki ismerte s boldoggá varázsolták azt a családi kört, ahol hivatásának élhetett. Pedig nem voltkönnyű azon feladat, amelyet jóságos életével megoldott. Mint teljesen idegen, nyelvünket