Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-01-13 / 2. szám

1912 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 15 Az ily tárgyalási mód és ez a titkolódzás, hogy ugy ne mondjuk: a közgyűlés tagjainak sötétben való tartása, de viszont tőlük a nameluk meg hajlás megkövetelése egyetemes gyűlésünkhöz nem méltó. Hisszük ós reméljük, hogy nagyérdemű egyetemes ügyészünk tiltakozásaval nem azt célozza, hogy gyűléseinken mint bekötött szemű neophiták üljünk és mindent derüre-borura megszavazzunk. Végezetül pedig a mi tisztelt laptársunk azon megjegyzését illeti, hogy az 1909. evi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvének 148-ik pontjában nem jelölt ki választott bíróságot, hanem csak az ezt előkészítő javaslatok megtételére rendelt ki bizottságot, concedáljuk, hogy tévedtünk, a mely tévedés azonban onnét ered, hogy a kérdéses jegyzőkönyv első része szerint a református egyház választott biróság kijelölését kérte De visszautasítjuk tisztelt laptársunk azon vádját, hogy mi tudva és szándékosan nena igazat állítottunk volna, mert erre az ügynek szüksége nincs, nekünk pedig nem szokásunk. Annyit azonban örömmel constatálunk, hogy a nagygerezsdi egyezség revisiója, illetve kiegészítésének ismertetésével már eddig sem végeztünk meddő munkát, mert ahhoz immár egyházi életünk ismert férfiai is hozzászólanak, mit igazol jelen számunkban Jánossy Lajos esperesnek szakavatott cikke s igazolandanak azon folytatólagos cikkek, a melyek az ország minden részéből beérkezve, közzétételre váraak. N. A „pótegyezség". Lapunk m. é. 51-ik számában ismertette azt a tervezetet, mely az u. n. nagygerezsdi egyezségben szabályozott viszonyokból származó vitás kérdéseken úgy akar segíteni, hogy azokat egy közös főtörvényszék hatáskörébe utalja, a melynek biráit egyenlő számban a református konvent és az ev. egyetemes közgyűlés választaná meg. Első pillanatra is nyilvánvaló, hogy evangelikus egyházunk törvényes alap hiányában csakis zsinatilag létesíthetne ijyen szervet, a mely még akkor is történelmileg kialakult egyéniségének bizonyos elhomályositásával járna, — mint ezt különben oly meggyözőleg kimutatta landori dr. Kéler Zoltán, lapunk 52. számában közzétett „Észrevételeidben De nem is ujabb „közös szervre*, nem is ujabb hivatalra van itt szükség, hanem arra a mit gyűléseken, összejöveteleken tele tüdővel harsognak világgá, — a mi azonban, mint alább látjuk, csak zengő érez, és Pengő cimbalom; t. i. testvóriességre, szeretetre, — különösen az erősebb testvériességére, szeretetére a gyengébb iránt. Az Űr 1905. esztendejében az ácsi fényes református egyház megadóztatja az ottani evangélikusokat, a. két protestáns egyház között 1900-ban létrejött „Egyezség" 10, illetve 12. §-a alapján, miután Ács Komáromtól 6 km.-en tul, vagyis 9 km.-re fekszik. Hiába hivatkoznak a komáromiak az „Egyezség" szerető soiaira, a melyek szerint „ezen megállapodások az összes viszonyokra, a lelkészek, tanítók és hívekre nézve csak annyiban kötelezők, a mennyiben ezek a közöttük fmuálló szerződés ponttaival vagy eddigi rendes gyakorlatukkal nem ellenkeznek, hasztalan mutatják ki a komáromi evang. egyház kivételes helyzetét, a mely szerint eleink, hogy a türelmi rendelet kivánta 100 családot kimutathassak, csatlakozásra szólították fel a környék falvaiban lakó evangélikusokat, a kik csatlakoztak is s úgy ők, mint maradékaik 1783 óta szaka datanui, a komáromi evang. egyház tagjainak tekintették magukat s ennek fizették az ettől kirótt egyházi adót, — a református hatóságok elverték rajtuk a port, helyben hagyva az ácsi református egyház panaszolt eljárását. Erre vérszemet kapnak a többiek is. Megyeresen megadóztatnak olyan evangélikust, a kinek csak birtoka van Megyercs határában, maga állandóan Komáromban lakik A komáromi evangelikus egyház látván, hogy igy összes vidéken lakó tagjait elhódítják s mert az összes közterheknek a felét ezek a vidéki tagok fizetik, — az „Egyezség" szent neveben létalapjában tamadják meg: oltalomért fordult az egyházmegye és a kerület utján egyetemes gyűlésünkhöz. Az egyetemes gyűlés 1908ban át is irt a református konventhez a sérelmes eljárás megszüntetése végett, ez azonban e helyet a vitás kérdések eldöntésére választott bíróság szervezését hozta javaslatba s ezt célozza az a „Pótegyezség" a melyfelett Isten megsegítő kegyelmével majd az Úr folyó esztendejében tartandó egyetemes gyűlésünkön vitatkozhatunk. De a mint fentebb mondám s az előadottakból is kiviláglik, nem erre vagyon nekünk szükségünk, hanem arra, hogy egyszer már sarkunkra álljunk s megértessük a református testvérekkel azt, hogy az ácsi és megyercsi esetekre egyáltalán nem is vonatkozik az „Egyezség". Itten százados gyakorlattal állunk szemben, a melynek megbontása egyik 1550, tehát a reformáció hajnalhasadása óta virágzó városi gyülekezetünket egyenesen létföltételeikben támadná meg, ami talán még sem volna az „Egyezség" célja, hiszen azt annak idején P gyengék, az elhagyatottak, a támaszraszorulók megerősítésére kötötték meg. Ha pedig süket fülekre talál a mi érvelésünk, — akkor az egész „Egyezséget" delendam esse censeo, mert az ilyen „testvériség" talán még minket sem kötelez öngyilkosságra ! Jánossy Lajos. Theologiai iroöalom. Református Egyházi Könyvtár. Az Antal Géza pápai ref. theol. tanár, szerkesztésében a hazai ref. egyház kiadásában megjelenő Ref. Egyházi Könyvtár egy kedves karácsonyi ajándékkal lepte meg hazai prot. irodalmunkat Erdős József debreczeni ref. theol. tanár Uj szöv. bevezetés tanának (Pápa, 1911. 695. 1.) közrebocsátásával. Ebben az Egyházi Könyvtár sorozatban eddigelé megjelent 6 kötet, és pedig Warga Lajos egyháztörténete 3 kötetben, Zoványi átnézett ujabb kiadásaban, Kálvin dogmatikája többek szerkesztésében és Kálvin életrajza Pruzsinszky budapesti ref. theol. tanár tollából. Erdős bevezetéstana