Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-05-11 / 19. szám

VIII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1912. május 11. 19. szám. EYAMELIKTJS OßALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és öiját a z Ev. Őrálló szerkesz­tősége címére Rákoskeresztú r Pestme­gye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. EH ßi G2 BH FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. ^ Főmunkatárs: EH SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre 6 K Negyeöévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. Q Hiröetés ára olöalanként 40 korona. I TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Vései Véssey Sándor f. M. L. — CIKKEK: A cura pastoralis cél járói és mikénti g-yakóriásáról. Stettner Gynla. — A tállyai kézirat. Czékus László. — Irodalom. Dr. Szelényi Ödön. Beléle*. — Pályázatok és hirdetések. A dunántuli evang. egyházkerület gyásza. Szinte megdöbbentett váratlanságával a hir, hogy a dunántuli evang. egyházkerület nagy tiszteletben s szeretetben álló felügyelője: vései Véssey Sándor f. évi május hő 2-án Szöcsény­ben elhunyt. Kevés napokkal halála előtt még emlegette egy jő barátja előtt, hogy álmatlanság gyötri s megvizsgáltatja magát valamelyik egye­temi tanárral, és aki látta a piros-pozsgás arcú, egyenes tartású katonás urat, senki sem gondolt a vég megrenditő közelségére. Megtörtént. Az Ur parancsolt felőle is. Megtért pihenni őseihez. Ott van már az annyira megsiratott, korán el­temetett Margit leányának társaságában. Mi meg gyászoljuk, siratjuk azt, ki nékünk kedves yolt. Hitvese: szül. Véssey Borbála, két fia: Lajos és Ferenc szinte vigasztalhatatlanok. A szöcsényi kastély termeiben elnémult minden vidámság s gyakran rejt magában halk özvegyi s gyermeki zokogást. Mi is vigasztalanul fájlaljuk. Amennyire tele voltunk örömmel az 1909. évi junius hó 10-én tartott soproni kerületi közgyűlésen, melyen hi­vatalába ez a kellemetes ember beiktattatott, melyen mélyen járó gondolataival, lelkének val­lásos erejével mindeneket magával ragadott, — most anynyira, sőt sokkal mélyebben szaggat a fájdalom, hogy a vezéri zászló az ő kezéből ki­esett. Az özvegy, a gyermekek — mindnyájunk szomorúságára az Ur adjon onnan felülről vigasz­talást. , Az elhunyt kiváló felügyelőnek főbb élet­rajzi adatai a következők: 1838-ban született Szökedencsen Somogy vármegyében. Szülei Vés­sey Lajos és Radó Krisztina voltak. A vallásos érzületet édesanyjától örökölte, ki édestestvére volt Radó Ignácnak, az egyházkerület egykori áldozatkész felügyelőjének. Gymnáziumi tanul­mányait Felsőlövőn kezdte meg. Itt hallgatta Wimmer Ágost hírneves evang. lelkész tanitásait. Ezután a soproni líceumba vitték szülei, hol kö­zépiskoláit kitűnő eredménynyel be is fejezte. Jogi tanulmányait Bécsben, majd Budapes­ten végezte be. Családot 21 éves korában alapí­tott. Nőül vette Véssey Borbálát, Véssey Ferenc­nek magasműveltségü, áldottlelkü leányát. Frigyük három gyermekkel áldatott meg. Ezek közül Lajos és Ferenc élnek. Margit azonban élte ta­vaszán, korai halállal búsította meg a jóságos szülőket. Az elhunyt felügyelő ugy a megyei, min^ az egyházi életben folytonosan tevékeny rész 13 vett. A somogyi egyházmegye evang. gyüleke" zetei szinte rajongó szeretettel csüngtek rajta­Szinte csodákat regéltek szive jóságáról, lelke kiválóságáról. Biz az nem volt rege, hanem mi­kor megismertük, láttuk valamennyien, hogy az színarany valóság. Mint vezér, szóval és tettel a legelső volt. Soha nem felejtem el a szombat­helyi kerületi gyűlést, hol minden mondatát taps­vihar követte. Soktól hallottam: „Oh, ha ilye­nek volnának mind a mi világi és egyházi em­bereink, szembeszállhatnánk minden veszedelem­mel." A nagyúri büszkeséget nem ismerte. Igazi krisztusi alázatosság nyilvánult benne. Legszíve­sebben egyházi körökben töltötte idejét. Ott jól érezte magát. Ezért is sir a mi lelkünk s a pró­fétával sóhajtjuk: „Leesett a mi fejünk koronája!"­VÉSEI Véssey Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents