Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-05-04 / 18. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 103 teljes összegét megváltani áz állam törvényszerű kötelessége. A debreczeni egyetemmel szemben aggódó hangon nyilatkozott meg a konvent s a következő határozatot hozta: „Az egyetemes konvent a maga részéről is mély megilletődéssel fogadta a tiszántúli egyházkerület felterjesztését, tmelyben a debreczeni ref. főiskolának a Debreczenben felállitandó állami egyetemmé alakításához való hozzájárulását kéri. Bár nagy sajnálattal érzi, hogy e tény által a magyar református felsőoktatás egyik legerősebb intézetének vezetése esik ki a reform., egyház kezéből, mindazonáltal átértve a magyar nemzeti kultura magasabb érdekeit, amelyekkel a reform, egyház kulturális törekvései mindenkor a legszorosabb összh itigban állottak, emellett abban a tudatban lévén, hogy ez a tény önként értetőleg nem érinti a ref. egyháznak a református egyetem állíthatása iránti törvényes jogát: elvileg hozzájárul a tiszántúli egyházkerület felterjesztéséhez, azonban felhívja a tiszántúli egyházkerület közgyűlését, hogy az e tárgyban az állammal kötendő é3 az egyetemes konventnek annak idején helybenhagyás végett bemutatandó írásbeli szerződésben kifejezetten biztosítsa a debreczeni állami egyetemen a református theológiai fakultás állandó fenmaradását és annak a többi egyetemi karokkal való teljes egye íjogusitását és hogy a theológiai szakoktatás teljessége által mogkivánt tanszékek, nemkülönben a tanárjelöltek számára internátus és tanárképző intézet létesítésére teljes erővel törekedjen. Ez az internátus a tiszántúli ref. egyházkerület vezetése és felügyelete alatt állj on és az egyházkerület önkormányzati jogának sérelme nélkül hozassék a debreczeni egyetem bölcsészeti karával kapcsolatba. Továbbá, terjeszszen számszerű részletes kimutatást a konvent elé arról, hogy mely atapok és mennyiben használhatók fel a kötendő szerződésben igényelt összegek fedezésére és a tanárképző intézet létesítésére. Kijelenti az egyetemes konvent azt is, hogy a lelkészkép 'ésre az egyházi törvényekben biztosított legfőbb felügyeleti jogot ez az uj berendezkedés semmi tekintetben nem érinti. Végül rendezve a nehéz helyzetet, amelyben az uj egyetemek felállítása és közelebbről a debreceni egyetem létesítése a többi református főiskolákat juttatta, kifejezi az egyetemes konvent, hogy a maga részéről minden lehetőt el fog követni a többi theológiák és jogakadémiák sértetlen fentartása és versenyképességének biztosítása érdekében." Végül megemlítjük még ós leközöljük a konventnek a lelkészi fizetésrendezésre vonatkozó határozatát ós dr. Baltliazár Dezső püspök beszédjének kivonatát, mely beszédet a konvent általános helyesléssel fogadott s ujabb reményt keltett a mi sziveinkben is, hogy azon lelkes és határozott fellépés, amely most a református testvéreknél, nálunk pedig a mult őszszel és a közös prot. bizottságban is tapasztalható volt, további energikus és állandó követelés mellett talán mégis megtermi a maga gyümölcsét a lelkészek számára. A határozat a következő: ,Az egyetemes konvent mély sajnálattal, sőt megdöbbenéssel veszi tudomásul, hogy a lelkészi fizetéseknek az egyházi I. törvénycikk 114. §-ában meghatározott módon való fölemelése, az 1912. évi állami költségvetésből ismét kimaradt. Annál szembetűnőbb ez, mert az életviszonyok évről-évre való drágulása immár a puszta megélhetés feltételeit is veszélyeztetik és mert maga a törvényhozás bebizonyította az 1600 K-ás fizetés tarthatatlanságát akkor, amidőn a legkisebb minősítésű (négy polgári osztályt végzett) tisztviselői számára a legalsóbb fizetési osztályban is magasabb illetményt állapított meg és amidőn a székesfőváros tisztviselőinek 1911. évi fizetési sémájában magának a belügyi kormánynak a kívánságára a legkisebb kezdő fizetést 1800 K ban állapította meg. Nyilvánvaló tohát, hogy az akadémiai előképzettséggel biró lelkészi kar a polgári pálya legkisebb minősítésű alkaimazottainál is hátrányban van, amely körülmény okozati összefüggésben és kérlelhetetlen logikával vezet a lelkészi pálya elnéptelenedésére, a kar színvonalának esésére, s végeredményben a vallásos érzés és az erkölcsök lehanyatlására. Efeletti súlyos gondjában az egyetemes konvent vonatkozással az 1911. évi április hó 26 án és következő napjain tartott közgyűlésének 146.147 ás 149 sz. a. kelt határozataira, a fenti előterjesztéseket a közös bizottsághoz azzal a kérelemmel teszi át, hogy az ez által kiküldött kilenctagú bizottság tárgyalásainak befejezését siettesse és teljes erélylyel odahatni szíveskedjék, hogy a lelkészi fizetéseknek immár évek óta húzódó ügye az 1913. évben valóra legyen váltható." Dr. Baltazár Dezső következő tartalmú felszólalással támogatta e határozatot: Többször kérte — úgymond — a lelkészi kar a konventet, hogy járjon közbe a kormánynál a fizetésrendezés kérdésében. A konvent ezt meg is tette, de sem a lelkészi kar, sem a konvent nem részesült a kormány részéről abban a tekintetbevételben, amely erkölcsi súlyánál fogva méltán megilletné. A fizetésrendezést egy sajátságos hibás elmélet késlelteti, ami a koalíció idején honosult meg a kultuszminisztériumban és ment át a parlamentbe is, hogy t. i., ha a protestáns egyháznak ad valamit az állam, adni kell a katholikus egyháznak is, a lélekszám arányában és az 1848 XX. t.-c.-ben kijelentett viszonosság és egyenlőség szerint. Ez az álláspont csak akkor volna helyes és igazságos, ha összegeztetnének mindazok a juttatások, amelyeket az állam a múltban a külömböző felekezeteknek adott és az összehasonlításból az tűnnék ki, hogy a viszonosság és egyenlőség már most meg van valósulva. Köztudomásu azonban, hogy sok milliókat kellene a protestáns egyházaknak adni, ha anyagi tekintetben a viszonosság és egyenlőség egyensúlyába helyezkednének a felekezeteknél. Kimondhatjuk, úgymond, nyíltan, hogy míg ez az egyensúly el nincs érve, addig minden egyes fillér, ami a túl dotált egyházak javára bármi cimen és néven az államtól adatik, az 1848: XX. t.-c. szellemébe ütközik és az egyenlőségtől távolodást jelent. Ilyen távolodás volt az egyenlőségtől a szerzetesek állami fizetéskiegészitóse, a katholikus papok kongruájának állami rendezése. Tehát a koalíció kultuszminisztériumának fentebbi elmélete ügyes misztifikációnál nem egyéb, de arra mindenesetre alkalmas volt, hogy a protestáns papság fizetését megakaszsza. Mert annak a rendezésnek a többiekre való kiterjesztése az államháztartás súlyos megterhelése nélkül nem vihető keresztül. Különben meg van győződve, hogy ha az egyetemes konvent és az eddig álmosan dolgozó közös