Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-04-27 / 17. szám
VII!. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1912. április 13. 27. szám. EVAMELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a z Ev. Őrálló szerkesztősége eimére Rákoskeresztú r Pestmegye, kell küldeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) küldendők. Gi E^ EU S2 FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Szerkesztő-helyettes: NÁDASSY JÁNOS ny. lelkész. Rákoskeresztúr. Főmunkatárs: 00 SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre 6 K Negyedévre .. .. 3 K Egyes szám ára 40 fillér. H Hiröetés ára oldalanként 40 korona. I TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Az uj kormány és a magyar protestantizmus. Y. — CIKKEK: A Magyarhoni Evangelikus Egyetemes Lelkészegyesület alapszabályai. N. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. fiz uj kormány és a magyar protestantizmus Nem lévén politikai közlöny, azzal a kormányválsággal, amely gróf Khuen-Héderváry Károly kétszeri lemondásával következett he, a nagy politika szempontjából nem foglalkozhatunk. — Végre is Isten országának álláspontjáról az evangélium egyházának közömbös a váltakozó kormányok jelszava és pártpolitikai magatartasa; minden kormánynyal szemben egyet kíván joggal az egyház, mint Isten országa földi szerve, nevezetesen a krisztusi béke, szeretet és igazság elvének a közéletben való alkalmazását. Ne kutassuk, hogy a legutóbbi évtizedekben működő kormányok mennyiben feleltek meg ennek a feladatnak, mennyiben hatotta át működésűket és működésűk nyomán hazánk közéletét e nagy ethikai követelmények szelleme; mennyiben jutott közelebb közintézményeink és egységes népéletűnk megnyilvánulása a protestáns tiszta evangéliumi ethikai felfogás ezen magasztos követelményeihez. Ne kutassuk azt se, hogy ha vizsgálódó lelkünk akár a közkormányzat, akár a közélet bármely ágazatában ezen ideális vonatkozások szempontjából fájdalmas tapasztalatokat tesz, nem kell-e az okok között Önkénytelenül is rábukkania az önző és csak hatalmi szempontokat kereső klerikálizmus térfoglalására magában a kormányzatban is? Azok a titkos szálak, amelyek az egyre jobban hatalmasodó jezsuitizmus kezében futnak össze, a mélyebben kutató szem előtt nagyon sok politikai alakulásnak, amelyek természete és eredete felől talán évtizedeken keresztül homály borongott, a történetírás objektiv megállapításai során megadják a magyarázatát, kiderítve azt az egyszerű tényállást, hogy ami a politikai alakulásban jó darabig érthetetlen, zavaros és szomorú volt, azt egyszerűen a zavarosban halászni szerető jezsuitizmus idézte fel. De hát ismételten mondjuk, nem hivatásunk a hazánkban egyre nehezebbé váló politikai viszonyok okaival, alakulataival és a mögöttük elvonuló válságok természetével foglalkozni. Még azt a szinte önként kínálkozó és az adott viszonyok között a fájdalmas resignatlo köréből fakadó sóhajt is olfojtjuk magunkban, hogy „hej, de másként volna, ha hazánk protestáns állam volna." De foglalkoznunk kell, mert ez viszont egyházunk iránti kötelességünk, anyaszentegyházunk helyzetével a várható uj alakulással szemben. Megvalósulnak-e végre jogos vágyaink? Elérjük-e végre legalább azt, hogy lelkészeink nyomorúságos anyagi helyzetén a kormány segítsen? Oly játéklabda lesze e továbbra is az 1848: XX. t.-c.ben lefektetett jogunk és törvényes igényünk, a melyet váltakozó politikai érdekek szerint a kormányzat élén állók egyszer fel, máskor ledobjanak ? Világosan emlékszünk reá, hogy 1911 ben egyszer, azután 1912 elején másodszor gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök és gróf Zichy János vk. miniszter a náluk kérvényező deputációk előtt a leghatározottabb Ígéretet tettek a lelkészi kongruának a folyton fokozódó drágaság és igen nehéz megélhetési viszonyokra való figyelemmel felemelését, illetőleg, mivel a megoldásnak ez a módja, t. i. a kongrua felemelése, amint ugyancsak ők hangsúlyozták és amint az a resszort minisztériumból kiszivárgott hir szerint ugy is volt, a megejtett számitások következtében nehézségekbe ütközött — a más uton való segítést. Közel két esztendő telt el az alatt, hogy a protestáns lelkészek szivét élesztgette a remény a korpótlék utján való rendezés