Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-03-16 / 11. szám

VII. év. Nyíregyháza, 1911. március 16. 11. szám. EYAMELIKUS EGYHÁZI ES TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó cimére kell küldeni. R bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Scholtz Ödöu lelkész, rovatvezető címére Ágftilvára (Sopronm.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTO-KIÄDO: GEDÜLY HENRIK evang. lelkész, = NYÍREGYHÁZA. = Főmunkatársak: NOSZKÓ ISTYÁN rákoskeresztúri és SCHOITZ ÖDÖN ágfalvi lelkészek. R lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JEGYZÉK. Vezércikk : Őszinte szó két egyházi lapunk harcához Irta: Krupecz István — Jelentés a magyarhoni evang. egyházmegyek és egyházkerületek lelkészi értekezleteiről Irta: Béndy Endre. (Folyt) — Veszteségeink az 1909 évben (Folytatásos.) — Innen—Onnan. (Folyt.) — Ktilmisszió Rovatvezető : ticholtz Ödön. — Tárca. R vallás szerepe az emberiségnek tökéletesbülésére való törekvésében. (Folyt) — Belélet. — Pályázatok — Hirdetések. Őszinte szó két egyházi lapunk harcához. Ev. egyházi társadalmunk s hírlapirodalmunk terén az 1911. év meglepetéssel köszöntött be: „Evangelikus Lap" cím alatt új egyh. közlönyt hozott és sokunkat, kik a szívünkhöz nőtt kedves és szükséges ,.Ev. Őrálló"-t is támogattuk, azon kérdés elé állított: mit cselekedjünk? hogyan fogadjuk az újonnan érkezőt? —- Ä k-érdésre a választ lelkünkben és zsebünkben kerestük egyaránt. Rz új lap iránya, szelleme lelkűnkhöz intézett, — az előfizetés pedig egyszerűen anyagi kérdés. Mi legyen a modus vivendi? Ä szellem elevenít, de mégis töprenkednünk kell azon is: van-e szükség két magyar ev. közegyházi szervre? Próbáljunk mindezekre i megfelelni az előfizető közönség s protestáns buzgóság kettős jogán. S mindjárt is kijelentjük, hooy igénytelen válaszunkat, illetve véleményünket azon német mondásra alapítjuk, hogy: „leben und leben lassen". Vagy, ha nemrégiben elhunyt egyik nagy papi emberünk, Zelenka püspök esze- és szavajárásával akarjuk a dolgot kifejezni, úgy azt mondjuk, hogy egyházi lapjaink „éljenek és éltessenek"! Rz élet küzdelem s aki élni akar, küzdenie kell. Ezt a két Lap erősen cselekszi is. Minden háborúnak azonban rendszerint békekötéssel kell végződnie s azután következik a békefejlődés áldásainak aratása a veszélyek, viszályok s munka után! Úgy lesz, legyen egymással harcba jutott két Lapunknál is, melyeknél leigázásról, letiprásról nem lehet szó (mert néha ez a cél s a vég is)! Halljuk a békepontozatokat, a paxjavaslatokat! — mondja esetleg valaki? Á fölvértezett szellemi daliák pedig talán fölvetik azon kérdést is: mit keres közöttünk, mit avatkozik belénk a tisztre fel nem szólított békecsináló, modern egyházi pontifex? R jogot, jogomat a beleszólásra fentebb jelentettem be, most — a bevezetés után — különösen mint prot. theologus óhajtok egykét szót szívemből mondani még., Úgy látjuk, hogy Sztehlo—Raffay nagyérdemű Szerkesztő urak, ha jól itélem meg a dolgot a prot. theologiai liberalismus, az ev. egyházi haladás lobogója alatt léptek ki a dobogóra s velők szemben — úgy nézzük — csakhamar kezdenek sorakozni innen-onnan a prot. konservativ irány, az ev. orthodox hithűség táborának harcosai, í meg egyéb tudományos leventék is. Szóval a síkraszállás, helylyel-közzel különösen a személyi mivoltuknak erős érvényesítéseivel meg is történt. Mit szóljunk mindehhez mi közönség? s különösen mi theologusok, papok, tanárok? Kardot rántsunk s mindmegannyian elmenjünk a regimentbe, kiki az övébe? Én azt hiszem s ajánlom, hogy Isten s embernek legtetszőbben cselekszünk, ha elolvassuk s meg is szívleljük Pál apostolnak a szeretetről írt tanítását (I. Kor. 13.) de amellett szintén hithűen meditálunk; én például a következőképen: Ä protestantizmus elbírja úgy a liberalizmust, mint a konservativismust, ide értve a kettőnek számos árnyalatait; a protestantizmusnak az egész világon, tehát édes magyar hazánkban is erőssége és gyöngesége egyaránt s fényes jellemzője a sokféleség, „a rétnek — úgymond Pruzsinszky Pál dr.