Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-03-16 / 11. szám

1911. EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 91 kevesebb, mint az, hogy voltaképen egy dogma sem érdemli meg, hogy miatta a szeretet szenvedjen. A keresztyén vallás nem annyira, sőt nem is a dogmák, hanem a szeretet vallása. A szeretet, a valódi keresztyén szeretet, az Isten mint atya s embertárs, mint testvér iránti szeretet ott nő s virágzik az üdvözitő hit tövénél, sőt Pál nagy apostol szerint a szeretet nagyobb a hitnél. E szeretettel férkőzhetünk legközelebb az üdvözitő hithez is és azt a legjobban meg is értjük s vallhatjuk. Hogy szeretet nélkül lehessen üdvösséget szerezni hitből vagy hit által, ezt ne higyjük, mert ez összeegyeztethetlen volna a kegyelem nagy Istenének akaratával, ki szeretetből küldé egyszülött fiát e földre, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen, azaz üdvözüljön. A keresztyén hit és keresztyén szeretet kettős csillaga lebegjen a mi két Evangélikus Lapunk vezetői szeme előtt s akkor munkájuk együtt is, külön is lészen „élet és éltetés." És szükséget is pótoland; nemcsak hitelvi, de gyakorlati szempontból is. A hit- s szeretetből táplálkozó orthodox keresztyén lélek ugyanis nem fogja anathémával sújtani a liberális keresztyén szellemet (pedig azt hiszem, a papok többsége orthodox, vagy legalább is közvetítő irányú theologus, még ha azelőtt többé-kevésbbé szabadelvű volt is), ha tudniillik ez a liberális szellem megtartja a harcban, a vitában a kellő hatást, méltósággal törekedvén az igazságra és viceversa azaz ugyanígy a haladó irány hívei is tisztelettel tekintenek az ortkodoxia kegyességére; dehogy is baj, ha két egyházi magyar (mert van azután még más nyelvű) Lapunk közül az egyik szabadabb, a másik kötöttebb irányban menve törekesznek, de mindig az emberi szeretet sugalta erős mérséklettel a harc hevében, pályájukat megfutni s a tökéletességet megközeliteni, sőt azt is állítom, hogy a különböző irányoknak szervei a netáni túlzásoknak üdvös kerékkötőivé válhatnak, kölcsönösen egymással szemben s egymásnak mégis javára. Ugy legyen ! Gyakorlati szempontból pedig azon megoldás kínálkozik, hogy az "Evangélikus Lap", mint fővárosi, legyen inkább a fővárosi egyre erősödő ev. egyházunk s az egyetemes gyűlési ügyek, jogi kérdések (melyeknek mestere épen Sztehló) s különösen a küszöbön álló zsinati tárgyak szószólója ; az „Ev. Őrálló" pedig főleg a vidék, a decentralisatio és a miszszió ügy érdekében tegyen sokáig nagybecsű szolgálatokat ; az ev. egyetemes egyház (gyűlés) pedig segélyezze mindkettőt egyaránt. íme a paxpontozatok ! békejavaslatok ! az őszinte szó két ev. egyházi Lapunk harcához ; a szeretet vértezetében jobbról is balról is elszenvedem s elbírom beavatkozásomért, síkraszállásomért a netáni visszatetszésből eredhető támadásokat! Pax nobiscum ! Krupecz István, honti ev. aiesperes. Jelentés a magyarhoni evang. egyházmegyék és egyházkerületek lelkészi értekezleteiről. Beterjesztette: Bándy Endre, ért. jegyző. (Folytatás és vége.) e) „Mi teszi óhajtandóvá, hogy a theologiai akadémiai hallgatók az egyházi énekben is lehetőleg alapos képzést nyerjenek ?

u Felelet: Az teszi óhajtandóvá theologusainknak a zenében leerdő képeztetését, hogy a szórványban kántor nélkül is tudjanak istentiszteletet tartani. De különben is a zene az istentisztelet előkészítő eleme ; nemcsak emelheti az istentisztelet ható erejét, de ronthatja is. A lelkész csak akkor tudja a kántornak működését ellenőrizni, s irányítani. ha maga is zeneértő. A lelkészek zenei képzettségétől várhatjuk a magyar egyházi zene iránt való érdeklődés felébredését, liturgiánk gazdaqodását s vallásos életünknek a nép lelkéhez való közeledését. f) Az egyházi adó csökkentésére szolgáló államqély. Mily eljárás volna pontosan megállapítandó c i.ek kiosztásánál ? Mily feltételek lennének kitüzend - , melyek mellett a gyülekezetek segélyért folyamodhatnak ? Melyek azon irányelvek, melyeknek követése lehetővé teszi, hogy az illető bizottság a gyülekezetek nagyon különböző adózási viszonyai mellett is világos meggyőződést nyerhessen az egyes egyháztagokra nehezülő adóteherről s közmegnyugtatásra végezhesse a segély kiosztás feladatát ?" Az értekezleteken felhangzott a panasz az ezen téren tapasztalt igaztalanságok ellen. Az értekezlet abban állapodott meg, hogy helyes az eddigi eljárás, mely egyrészt az egyházi adónak az állami adóhoz való viszonyán, másrészt a normál-költségvetésen alapszik s igen helyesen nemcsak az eddig viselt terhet veszi figyelembe, hanem a fejlődésképes, normális egyházi élethez szükséges, eddig fedezettel nem biró összegeket is. Az alap jó volt, csak a végrehajtás hagyott hátra több kívánni valót. Erre nézve pontosabb útasítást, az egyházak részéről lelkiismeretesebb eljárást s az egyházmegyei számvevőszékeknek a bevallások felülvizsgálásánál szélesebb körű jogot, esetleg a segélyezésre nézve véleményezési jogot kívánnak adni. g) „Helyeselhető-e azon még számos helyen uralkodó szokás, hogy az egyházközség a lelkésznek, tanítónak nem biztosít a híványban meghatározott mennyiségű terményjavadalmat, hanem csak azt jelöli meg, hogy mit? mennyit? követelhet terményben a lelkész, a tanító az egyes adózó hívektől ezek vagyoni helyzete szerint. Hogyan volna rendezendő az egyházi adózás ügye a legcélszerűbben ?" A legtöbb vélemény amellett szól, hogy e különben fontos kérdést a lehető legnagyobb tapintatossággal kell kezelni. A lelkészi és tanítói híványok megváltoztatását az állás megüresedése alkalmával tartják keresztűiviendőnek. A niunkahozók egyrésze a terményeknek készpénzre való átváltoztatását s a fizetések összegének megállapítását óhajtja. Felmerült a központi pénztár gondolata is. A kerületi értekezlet magáévá tette a pozsonyvidéki papi értekezletnek a lelkészí fizetések rendezésére vonatkozó ismeretes indítványát; a soproni alsó egyházmegye ielkészértekezletének a próbaszónoklat eltörlésére vonatkozó indítványát elvetette s az eddigi szabályt, mely szerint a próbaszónoklatot kivételes esetekben a kerületi elnökség megengedheti, fenntartandónak jelentette ki. Kiss Samu nagybarátfalui lelkész Széchényi Istvánról írt munkáját olvasta fel a legnagyobb magyar halálának 50- évfordulója alkalmából. Bancsó Antal theol. akad. igazgató a Borromaei enciklikáról tartott előadást, melyben különösen az enciklika magyarországi fogadtatását, az országházban benyújtott interpellátiót s az arra adott választ ismer-