Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-03-02 / 9. szám

72 kat betű szerint nem tartják megtörtént valóságnak? — És erre igenis azt felelhetjük, hogy ez nemcsak képzelhető, de szolgálhatnánk erre számos példákkal is. Olyannal azonban alig, ahol az illető egyén zsenge gyermekkorától fogva nem növekedett, nevelkedett volna fel keresztyén környezetben. Anyja ölén tanulta meg a gyermek kezecskéit imára összekulcsolni; anyja ajkairól leste a kedves Jézusi történeteket. Mennyei boldogság súgárzik a gyermek szeméből, ha később hallja az iskolában, hogy ez a Jézus miképen szereti a kisdedeket; könnyező szemmel hallgatja a történeteket a Krisztus kínszenvedéseiről és haláláról, — örömmel a Jézus feltámadásáról és megdicsőüléséről szólókat. így tanulja meg a gyermek a Jézust ismerni és viszont szeretni és beteljesül rajta ama Krisztusi mondás, hogy „övé a menynyeknek országa." így lesz a gyermek fogékonnyá „az Evangéliorn magasztos alapjának, örökérvényű erkölcsi törvényeinek befogadására is." De a szeretet és szeplőtlen tiszta erkölcs törvényeinek követésére" ezzel képesítve nincsen. Szülőnek, tanítónak — sajnos! — elég alkalma van arra, hogy a gyermeket annak tudatára vezesse, hogy viselkedésével a Jézusnak iránta való szeretetére homályt vetett. És ha a gyermek e feletti szomorúságának jeleit látja, rámutat a szenvedő Jézusra, aki azért adta váltságul szent életét, hogy bűneink bocsánatját el nyerhessük. Ján. 3, 16: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adná, hogy valaki ő benne hiszen, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen." így a keresztfára feszített Jézus immár nemcsak siralmas látvány, hanem az Istennel való megbékéltetés eszközlője. Hálás szeretettel emeljük fel szíveinket ő hozzá, mint idvességünk szerzőjéhez. Ily légkörben nevelkedtek fel azok is, akik későbbi éveikben hitükben ingadozókká lettek. Mindazáltal azt a Jézus Krisztust, aki gyermekkorukban, ifjúkorukban leikökbe vésődött, onnan kivetniök, kiirtaniok lehetetlen. Éppen azért tapasztalhatjuk, hogy vannak sokan, akiknek hite a megpróbáltatásokban megingott ugyan, de azért kifogástalan erkölcsös életet élnek, kötelességeiket híven teljesítik és nemes törekvéseikben, jellemök szilárdságában sok olyannak is követendő példaképűi állíthatók, akinek hitét kételyek vagy „tépelődések" meg se környékezték. Sőt lehetnek és bizonyára vannak ilyenek azok közül is, akik küzdelmeikkel arra a meggyőződésre jutottak, hogy a hit igazán csak sejtés, nem pedig tudás és nem lévén j tudás, voltaképpen nem is tudunk semmit"; — kivált ha magok is azt vallják, ,.hogy jobbat a világ összes bölcselői nem tudtak kifundálni a Krisztus tanításánál . . íme, tehát a Krisztus tanítása mégis csak valami; és a'd ezt megtanulta és tudja, arról talán még e lehet mondani, hogy „voltaképpen nem :d semmit. r. Jelentés a magyarhoni evang. egyházmegyék és egyházkerületek lelkészi értekezleteiről. Beterjesztette : Brindy Endre, ért. jegyző. Mélyentiszlelt Egyetemes Lelkészi Értekezlet Midőn a lelkészi értekezletek működéséről beszámolok, ismét azzal kezdem, hogy megállapítom, mely értekezletek küldöttek be jelentésüket s melyek maradtak azzal adósok. Ezt igen fontosnak tartom, mert csak akkor tudunk a lelkészi értekezletek működéséről teljes és világos képet alkotni, ha egyetlen lényegesebb mozzanat el nem marad abból. í. A bányai egyházkerületből beérkezett az 1. arad-békési, 2. bácsi 3. bánsági, 4 békési, 5. budapesti, 6. csanád-csongrádi, 7. a horvát-szlavoni, 9. túróczi, 10. zólyomi egyházmegyei lelkészi értekezlet jelentése ; hiányzik : a 8- pestmegyei egyházmegyei egyházmegyéé és a kerületé. II A dunáninneni egyházkerületből beérkezett 1. a barsi, 2 a fehérkomáromi, 3 nagyhonti, 4. nógrádi, 6 pozsonyvidéki, 7. trencséni egyházmegyei, úgy szinte a kerületi lelkészi értekezletek jelentése ; hiányzik a nyitrai. III A dunántúli egyházkerületből az összes jelentések beérkeztek, még pedig már összeállítva s nyomtatásban. IV. A tiszai egyházkerületből beküldte jelentését a 2. brassói, 3. szepesmegyei, 4. gömöri, 5 hegyaljai, 7. liptói, 8. sárosi, egyházmegyei értekezlet; nem küldte be az árvái, kishonti, tiszavidéki egyházmegyei és a kerületi lelkészi értekezlet. A beérkezett adatok alapján ismét az egyes lelkészi értekezletek munkásságát óhajtom röviden ismertetni. I. Bányakerület. 1. Az arad —békési egyházmegyei lelkészi értekezlet jegyzőkönyvének csak kivonatát kaptam, mely három pontot tartalmaz. E szerint ezen értekezlet az egyházi adócsökkentését célzó javaslat, a kerületi miszsziói szabályrendelet és a Boromaeus-encyklika fölött folytatott eszmecserét. Az első pontnál érdekes az értekezletnek azon véleménye, illetve az egyházmegyei közgyűlés elé szánt javaslata, hogy az olyan nagybirtokosok egyházi adójába, kik egyúttal a róm. kath. egyház patrónusai, ezen költségük ís beszámittatík mindaddig, mig a törvény őket ettől föl nem menti. 2. A bácsi egyházmegye lelkészi karának értekezleti jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy ezen egyház-