Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-03-02 / 9. szám

VII. év. Nyíregyháza, 1911. február 23. 8. szám. EVANFIELIKLI EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztőrkiadó címére kell küldeni. R bel- és külmissióra vonatkozó közlemények ScJioJt/, Ödön lelkész, rovatvezető címére Ásfalvsíra (Sopronm.) küldendők. FELELŐS SZEKKESZTO-K1RDO: GEDULY HENRIK evanq. lelkész, = NYÍREGYHÁZA. = Főmunkatársak: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri és SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkészek. R lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JEGYZEK. Vezércikk : »Szkeptikus tépelődések « Irta ; ...?•. — Jelentés a magyarhoni evang. egyházmegyek és egyházkerületek lelkészi értekezleteiről Irta -. Bándi Endre. — Innen-Onnan. — Belélet. Pályázatok — Hirdetések. „Skeptikus tépelődések." Az „Evangelikus Lap- 6-ik számából értesülünk a felől, hogy a magyar prot. iro- ! dalmi társaság vá asztmánya ez évi január 27-én Budapesten a református gimnázium 1 termében Sztehlo Kornél, mint ott levő leg- j idősb választmányi tag elnöklete mellett ülést | tartott, melynek alkalmával Sebestjén Jenő református theologiai tanár a „Modern morál és protestantizmus" cimü értekezését felolvasta. Megtudjuk továbbá, hogy ez a „fiatal theologus tavaly járt valamely hollandiai egyetemen, ahonnan a positiv valláshoz való erős ragaszkodast és a modern társadalom és erkölcs elleni erős ellenszenvet hozott haza." A referens (Sz-o) ehhez a következő megjegyzést fűzi: „Mi szeretjük a theologusnál az erős hitet és szilárd meggyőződést és nem látjuk szívesen, ha a theologusok már fiatal korukban a skeptikus tépelődéseknek engednek." Talán megbecsüljük az erős hitet és szilárd meggyőződést nemcsak a theologusnál, hanem minden embernél, mégpedig nemcsak fiatal korukban, hanem akkor is, ha már megőszült a hajók. Nem látjuk szívesen, ha akár fiatal, akár vén korukban a skeptikus tépelődéseknek engednek." Azok a „tépelődések", mondjuk: a hitnek küzdelmei, megpróbáltatásai nem is arra valók, hogy nekik engedjünk, mert csak a legyőzött fél enged; hanem hogy azokat hitben és hit által legyőzzük. Ján. I. lev. 5, 4: Az a diadalom, amely meggyőzte a világot, a mi hitünk; — és Máté 24, 13: aki mindvégig állhatatos marad az idvezül. Mit is jelentsen ez: „a skeptikus tépelődéseknek engedni."? — Azt-e, hogy azok annyira erőt vegyenek hitünkön, hogy azt kiirtva szívünkből mindvégig zaklassanak bennünket? — hogy reménytelenül tengessük nyomoruságteljes életünket? Ostrom alatt, erős ostrom alatt nllhat a mi hitünk időnként nap-nap után; de „engednünk- nem szabad. A „régi ellenség" támadásait vissza kell utasítanunk, hogy lelkünk nyugodalmát visszanyerhessük Máté 11, 28: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztlak titeket . . A referens (Sz—o) továbbá — kifogásolva a felolvasónak azt az állítását, hogy a positiv vallás be nem fogadása szükségképpen az erkölcsök megrontását vonja maga után" — megjegyzi, hogy .Talán képzelhető az Evangéliom magasztos alapjának, örökérvényű erkölcsi törvényeinek elfogadása és követése azoknál is, akik a dogmákat nem ismerik el isteni eredetüeknek." Erre csak azt mondhatjuk, hogy ugy evang. egyházunk, mint a ref. egyház egyik sarkalatos alapelve szerint a mi hitünknek és életünknek egyedüli zsinórmértéke és szabályozója kizárólag a Szentírás. Bármely dogmának isteni eredetet csak annyiban lehet és szabad tulajdonítanunk, amennyiben az a Szentírásból van véve, vagy azzal határozottan megegyez. Amely dogmának nem volna meg ez az ismérve, az dogmának lenni megszűnt. Éppen azért vetették el a reformátorok a római egyháznak nem egy dogmáját, mivel azokat a Szentírással megegyezőknek nem találták. A fenti idézetben felvetett kérdést talán inkább így lehetne formulázni: Képzelhető-e erkölcsös, feddhetlen, tiszta, önfeláldozó, hogy ugy mondjam: Krisztusi élet olyanoknál is, akik a Szentírásban foglalt egyes történetekkel megbarátkozni nem tudnak, akik azo-