Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-02-23 / 8. szám

1911. EVÄNGELIKUS ÖRÄLL0 63 mint ker. gyámintézeti elnök és mint püspök szerzett SÍ amelyeket megőriznek és hirdetnek kerületünk annalesei. Légy hü mind halálig s neked adom az élet koronáját, így szól a mi mennyei Atyánk a föld gyermekéhez, a hűséghez kötve az áldást: az örök élet koronáját; a görög szöveg szerint koszorúját. A koszorúk nagy tömege, a melyet a koporsó körül látunk, itt többet fejez ki, mint rendesen. Mintha azt mondaná : Te Sámuel voltál, az Istentől kért, az Istentől szente t férfiú. Sámueli szerénységgel, alázattal, bölcsességgel és erélylyel intézted hűségesen az Úr dolgait. Neked adja az Úr az élet koronáját. Majd elbúcsúztatta őt meleg szavakkal családjától s mindazoktól, a kiket szeretett és tisztelt, imával és áldással fejezte be beszédét. — Az irsai énekkar éneke után elindúlt a hosszú menet a temetőbe, a hol is Raffay Sándor budapesti lelkész igazán jellemző búcsú beszédet mondott, melyet a szerző szívességéből épen azért teljes szövegében itt közlünk: „Elkísértünk a sirodig, te áldott lélek, volt főpásztorunk. «Tovább már nem kísérhetünk, Tilt s visszahív az életünk!" De még egy igaz szívből fakadó «Isten hozzád''-ot el kell mondanunk. Mert mindnyájan úgy érezzük, hogy roppant vesztesség ért bennünket. Nemcsak azt a családot, amely most megtörten állja körül ezt a nyitott sírt, hogy megsirassa benned a bölcs és szerető családapát, hanem minket is lelkésztársaidat, híveidet, egyházunk vezéreit s tisztelőid hatalmas nagy seregét. Letűnő nemzedék fogyton-fogyó tagjainak egyik legtiszteletreméltóbbikát veszítettük el benned. Nálad még nem a ridegen gondolkodó értelem, hanem az érző szív szűrőjén át vált életté minden gondolat. Téged még nem a tudnivalók bizonyos mennyisége, hanem a mélységes kedély, a nemes szív, az emelkedett lélek, az Istenség hitebői, mint éltető napból táplálkozó de űlt életfelfogás avatott pappá, vezérlő alakká, tiszteletünk, szeretetünk tárgyává. Élő szív voltál, amelynek minden dobbanása altató dal volt a kétségeskedőknek, és a gondok közt kishitüsködőknek Krisztusi szelídség, jánosi szeretet, páli hiterő jellemezte benned a papot és az embert egyaránt. A szeretet apostola voltál mindenekben. Ez a szeretet ott űlt a szemedben, ott szólalt meg ékes beszédű ajkadon, bölcsességgé emelkedett a közélet munkaterein, szelidséggé fínomúlt a család és a gyülekezet körében. Ezt a nemes, ezt a meleg, ezt a szelid szeretetben gazdag szivet, ezt a hittel megtelt lelket bámultam én benned mint ifjú, tiszteltem, mint kartárs, siratom most mint gyászoló hived Óh sokat vesztettünk mi tebenned mindnyáján, mert egy igaz ember szállt veled a sírba. S most körülálljuk ezt a sírt, könnyeinkkel áztatjuk rögét, aztán elbocsátunk. Elbocsátunk a szerető család köréből s utolsó szavaid lesznek vezetőid. Mert utolsó sóhajtása is az volt hivő lelkednek, ami egész életed munkáját megszentelte : «Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek!" Legutolsó szavaid pedig ezek voltak: «Édes Erzsikém !" A kiket úgy szerettél, családod tagjainak egyike már várakozik reád. Menj hozzá, hogy még halóporod legkisebb paránya is azokéval vegyüljön össze, akikkel a legszentebb érzés boldogító szálai összefűztek. Mi elbocsátunk, áldással bocsátunk el, mert áldás voltál magad is, mig éltél, — eredj, dicsőítsd most szemtől-szembe azt, akit oly hiven szolgáltál itt ezen a földön, a mi Istenünk. Buzgó imádságunk kísér nagy utadon." A megható temetést az irsai énekkar gyászénekkara fejezte be, melynek szomorú hangjainál vitték le a családi sírboltba örök pihenésre Csendes, zavartalan békességet és nyugodalmat kérünk mi is egyházunk e nagyjának haló poraira. Elköltözött nagy s tiszta szeretettel áthatott lelkét pedig az Ur ajándékozza meg örök boldogsággal az ő honában s adjon vigaszt azon mély és vérző sebekre, melyeket szeretteinek szivére a halál angyalának e munkája által ütött. N. Ä Magyar ev. keresztyén Diákszövetség februári gyűlése. Budapesten, a Lónyay-utcai ref. főgimnázium díszterme a zsúfolásig megtelt hallgató diákközönséggel, amikor f. é. február hó 2-án 4 napra terjedő gyülésezését a Magyar ev. ker. Diákszövetség megkezdte. Az ügyes beosztás és az idő és rend betartása lehetővé tette azt, hogy egy olyan gazdag programm, mint amilyent a gyűlést előkészítő bizottság fáradhatatlan buzgalma összeállított, a maga egészében letárgyalható legyen. A programm számaiból csak a legfontosabbakat emeljük ki : .Kinek mondotok engemet?" (Viktor János, a szöv. titkára). A keresztyénség jelenkori problémái: a) A természettudományi támadások (Sebestyén Jenő th m. tanár) b) A történettudomány magatartása. (Raffay S. ev. lelkész.) — A diadalmas élet útja: a) A vereség forrása (Forgách Gyula a szöv. főtitkára). b) A győzelem forrása (Wallrabensteín J. ev. lelkész). c) Győzelem a belső világ küzdelmeiben (Forgách Gyula a szöv. főtitkára), d) Győzelem a környezet felett (Pongrácz J. theol. tanár). - A keresztyénség szociális feladatairól: (Pröhle K. theol. tanár). Ott láttuk azután az előadók sorában dr. Szabó Aladár budapesti ref. lelkészt, az evangeliumi mozgalmak eme lelkes barátját és pártfogóját, és Antal Géza orsz. gyül. képviselőt, volt pápai theol. tanárt. Mindezt inkább a konferencia külső kereteiről. Legyen szabad néhány szót a belső tartalmáról is szólni. A magy. kir. belügyminisztérium által jóváhagyott alaps Myok értelmében most már formailag is megalak^ ák szövetség célja a főiskolai diákságnak Kris' zászlaja alá való gyűjtése, a szívükben kialud agy kialvó félben levő vallásos érzések feléb oZtése, megerősítése. Én hiszem, hogy Jézus Krisztus Istenfia, és az ő megmentő, megvédő, megtartó jobbját megakarom fogni, ez az a kötelező kijelentés, amelyet a diákszövetség tagjai letesznek s amely széles e világ s az egész földkerekség különböző fajú, nemű és szinű diákjait egy nagy táborba gyűjti össze, mely már közel 200.000 tagot számlál. Van-e idő, amikor e jelszót jobban kellene hangoztatni, s azt magunkra nézve kötelezőnek elismerni, mint ez a mi nagyhangú kijelentésektől megrészege-