Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-01-05 / 1. szám

EVANG ELI KUS ŐRÁLLÓ 7 1911 dig Margócsy úrnak azt a másik megjegyzését illeti, hogy statisztikai közleményeimben nem mulattam kí annak szükségét, hogy a gyülekezetek kölcsönösen értesítsék ki egymást a jövő-menő, vándorló tagjaikról, mert csak igy lehet a lelkészi cura pasztorálist ezekre is kiterjeszteni, kikből legtöbb reversális veszteségünk kerűí: — erre vonatkozólag statisztikai közleményeimben számtalanszor felhívtam a figyelmet, legutóbb a mult nyáron e lapban — Egy érdekes adat reversális veszteségeinkhez — cím alatt megjelent közleményemben. — Kisebb községekben, hol az embereket egyenként és személyesen ismerik, nagyobb fáradság és utánjárás nélkül megteheti azt a lelkész, ám a nagyobb városokban, hol a lakosok száma nagyobb és a változtatások gyakoribbak, ezt a lekész maga nem teheti, erre külön közeg kell, melynek szervezése legtöbb helyen ismét a pénzkérdésen, az anyagi eszközökön múlik. — Gondoskodjunk az anyagi eszközök előteremtésén, ám akkor módunkban lesz, ezekről a szükségletekről is gondoskodni. Kassa Homola István, ev. lelkész. Az autonomia alkonya. A jógermán trubadour, Wagner Richard, élete vége felé megírta az «Istenek alkonyát" a szórakozni vágyó közönség mulattatására. Vajh' lesz-e hegedűs vagy lantos, aki kezébe véve a tárogató jajongó hangszerét, elfújja rajta sirámját „az autonomia alkonya" felett?! S ha lesz, aki e gyászdalt elmondja, vajh' lesz-e ínég nép széles e hazában, aki azt meghallgatja? Aki meghallgatja, aki meg is fogadja?! * Nehéz sejtelmek nyomása alatt írtam meg az Ev. Őrálló múlt évfolyamának 10- számában „a püspöki discretionalis jog" című cikkemet, amelyben tiltakozom azon szándék ellen, hogy akár az esperesek, akár az egyes gyülekezetek jogainak rovására a püspöki discretionalis jog kiterjesztessék. Szokás, észszerűség s a helyesen felfogott önkormányzati jog szempontjából autonomiánkon oly rés üttetnék ez által, amelyet semmiféle csillogó szólamokkal, esetleg az oly sokszor előtérbe tolt „magasabb érdekek" szólamával sem betömni, sem elsimítani nem lehetne. Csapás lenne az nemcsak az autonomiára, de magára az egyház létére, fennállására . . . Miről van szó ? A Dunáninneni kerület alig néhány év előtt hozott lelkészválasztási szabályrendeletét átdolgozta. Átdolgozta pedig azért, hogy néhány §-nak másmás számot adjon, másokat más szavakkal fejezzen ki — a lelkészválasztást még copfosabbá tegye és végül — s ez volt a tendential — hogy egy §-t csempésszen be — amely a lelkészválasziás körül a püspöknek a legszélesebb körű discretionalis jogot akarja biztosítani! Nem is §. volt az, hanem csak egyik §-nak amolyan szerény toldaléka. Nem akart nagy garral előtérbe tolakodni, nehogy valamiképpen magára vonja a figyelmet, szerényen meghúzódott egy rokonának portája szélén. Ez a jó rokon, aki neki szállást adott s vele a solidáritást vállalta, az ismert 19. §. Hangzott vala pedig a cikk ekképpen: »19. § A kerületi elnökség a fenti szakaszban (18. §.) taxatíve elősorolt pontozatok fonalán a pályázók beadványait elbírálja és ott, ahol kifogás nincs, azt jóváhagyó tudomásul veszi, ellenben ahol kifogás van, a nem jelőlhetőt indokolt végzés alapján végérvényesen kizárja, amiről azonban az egyházkerületi gyűlésnek ellenőrzés szempontjából jelentést tenni köteles. (Eddig a dolog egészen ártatlannak látszik, ámbár — kétséget nem szenved, — ehhez is szó fér, de most aztán tessék figyelni, mert a következőkből igen szép dolgok fognak kisülni!) A hol azonban — folytatódik minden megszakítás nélkül - a kerületi elnökség lelkiismeretében indíttatva érzi magát a nem jelölést fontos egyházi okoknál fogva kimondani, ámbár a 18. §. szabályai között azon kizárási ok szó szerint nem foglaltatik: ezen esetet a ker. gyűlés elé végleges elbírálás céljából bocsátja s addig a választás szünetel.« Ezzel a §-sal egyetemben tétetett le a 73. §-bóI álló szab. rend. javaslat az 1909-iki évi ker. gyűlés asztalára tárgyalás, illetőleg elfogadás végett. Azonban, minthogy a javaslat úgy az egyházak, mint az e javaslat alapján választás alá kerülő jelöltek vitális érdekeit érinti, a ker. gyűlésen képviselt esperességek egyhangú kívánsága alapján a javaslat a bizottságnak visszaadatott ujabb átdolgozás végett, egyszersmind határozattá emeltetett, hogy a javaslat menesztessék le az egyházakhoz s csakis azok meghallgatása után s véleménye alapján lesz a javaslat szabályrendeletté emelhető. Mind a két dolog megtörtént. A javaslat át lett dolgozva, mely újabb most már átdolgozott javaslatban a kérdéses 19. § így hangzik: „A kerületi elnökség a fenti szakaszban (18. §.) taxatíve elősorolt pontozatok fonalán a pályázók beadványait elbírálja és ott, ahol kifogás nincs, azt jóváhagyó tudomásul veszi, ellenben a hol kifogás van, a nem jelőlhetőt indokolt végzés alapján végérvényesen kizárja, amiről azonban az egyh. ker. gyűlésnek ellenőrzés szempontjából jelentést tenni köteles. Ahol azonban a ker. elnökség lelkiismeretében indíttatva érzi magát a nem jelölést fontos egyházi okoknál fogva kimondani, ámbár a 18. §. szabályai közt azon kizáratási ok szószerint nem foglaltatik: ezen esetet a ker. gyűlés elé végleges elbírálás céljából bocsátja, addig a választás szünelel." Méltóztassék a két szöveget összehasonlítani — egy betű átdolgozás nem történt rajta! A másik dolog az volt, a mint említém, hogy a gyülekezetek a javaslatot tárgyalták és a jövevényt bámulatos egyhangúsággal elutasították — amennyiben a §-nak azt a részét „Ahol azonban — szünetel" végleg elejteni kívánják. Az esperességek a javaslat tárgyalására a tárgy fontosságára való tekintettel rendkívüli közgyűléseket tartottak — amelyeken ismét bámulatos egyhangúsággal külön-külön azt a határozatot hozták, hogy akár a püspök, akár a ker. elnökség lelkiismeretének döntő, de bárminemű befolyása a választás menetébe határozottan mellőztessék! S amit a dolog historiumát tekintve szintén nem mellőzhetek — a pozsonyvidékí papi értekezlet (áll pedig ez értekezlet a pozsonymegyei, pozsony városi, mosonmegyei lelkészi és az egyet. egyh. pozsonyi theol akad. tanári karából) a püspöki diseretionalis jog ilynemű kiterjesztése ellen