Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-12-02 / 48. szám

450 EVANGELIKUS ORALLO 1911 szimbolikát állitja egymás mellé, mig az ethikát nem említi meg. E helyett jobb egyszerűen rendszeres theologiai tanszékről beszélni, úgy értve, hogy ezzel elsősorban a dogmatika és az ethika előadása jár együtt. A vallásbölcsészeti és vallástörténeti tanszék helyett épen a jelenkori szükségletekre való tekintettel inkább apologetikai tanszék szervezését tartom szükségesnek. Ezen tanszék birtokosának feladata volna a jelenkori philosophiai, tudományos é? társadalmi eszmeáramlatok és törekvések ismertetése és a keresztyénségnek ezekhez való kritikai viszonyítása. E közben felölelné természetszerűleg a vallásbölcsészetet és a vallástörténetet is, valamint azt is, a minek a theo! tanulmányok .körébe való bevitelét újabban a sociologíai cimén szokták követelni. A kétféle gyakorlati theologiai tanszék szervezéséhez is szó fér. Bajos általában már a gyakorlati theologiai stúdiumoknak oly módon való elválasztása, a mint azt a miniszteri leirat tervezi. Félő, hogy az ily módon való kettéválasztás mellett megszűnik az irányításnak az az egységessége, a melyre ezen a téren oly nagy szükség van. De azonkívül ennek a pontnak megítélésénél nem szabad figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy egyidejűleg az egyetemi hittudományi kar felállításával elkerülhetetlenül szükségessé válik a gyakorlati lelkéizhép?ö seminnriumok (Predigerseminar) felállítása s ez által a lelkészek gyakorlati kiképzésének súlypontja természetesen átmegy a theol. fakultásból ezekbe agyakorlati lelkészképző seminariumokba. Akkor pedig az egyetemen egy rendes gyakorlati theologiai tanszék teljesen elegendő. Ellenben igen is szükséges egy második rendes újszövetségi tanszék felállítása. Az újszövetségi tanulmányokat a jövőben okvetetlen ki kell bővítenünk. Az újszövetségi írásmagyarázat, körébe föltétlenül több újszövetségi könyvet kell bevonnunk, miut az eddigi berendezésünk mellett lehetséges volt. Újszövetségi serainariumot minden esetre kettőt kell berendeznünk, egyet a kezdők (proseminarium), egyet a haladottabbak számára. E melle't az ujszövets igi nyelvészetnek, az ui<zö • vetségi theologiának, az újszövetségi kortörténetnek, Jézus életinek s az apistoli kor behatóbb történetének előadását egyetlenegy tanár semmi körülmények között el nem végezheti. Azért két rendes újszövetségi tanszék felállítása föltétlenül szükséges s az egyes disciplináknak a két tanszék között való elosztása magának a hittudományi karnak dolga volna, szintúgy az eddig meg nem emiitett disciplinák (theol. encyclopedia, dogmatörténet, symbolika) elosztása is a különféle tanszékek között. Mindezek alapján a felállítandó evangelikus hittudományi karon a következő tanszékek szervezését követeljük: 1) Ószövetségi tanszék; 2) első újszövetségi tanszék ; 3) második újszövetségi tanszék; 4) egyházfő-t-neti tanszék ; 5) rendszer< s theologiai tanszék; 6) apologetikai tanszék; 7) gyakorlati theologiai tanszék. További rendkívüli vagy magántanári állások szervezéséről még beszélhetünk. Ehhez a ponthoz azonban még egy igen fontos követelésünk van, a mely a református testvérekétől eltérő helyzetünkből folyik. Református testvéreink, a kiknél a theol. hallgatók száma jóval nagyobb, a debreczeni ref. hittudományi kar mellett is nagyobbára fenntarthatják többi theol. akadémiáikat. Nálunk azonban, amint arra már utaltam, a pozsonyi evang. hittudományi kar felállítása szükségképen maga után vonja a soproni és az eperjesi theologiai akadémiák megszűnését. Mi történjék tohit azokkal a tauárokkal, a kik a föntebb tervbe veit 7 rendes egyetemi tanszéken elhelyezést nem nyerhetnek? E<y részük, természetesen eddigi és a már folyamatban levő rendezésből folyó fizetési viszonyok épségben hagyása mellett, alkalmazást nyer azokban a gyakorlati lelkészképző semiuariumokban, a melyeknek relállitása elsősorban az eperjesi és a soproui theol. akadémiák helyén, a mint már ugyancsak fentebb emiitettük, elkerülhetetlenül szükségessé válik. De igy is a theologiai tanárok mostani létszáma fölözni fogja az uj szükségletet. Itt másként segíteni nem lehet, mint a létesítendő evangelikus hittudományi karon parallel tanszékek berende ésével, a mely érvényben marad mindaddig, a mig a létszám nyugdijbalépés és — beszéljünk reálisan — elhalálozás által a szükségletnek megfelelő számra le nem apad. Hogy itt némi visszásságok támadnak s hogy ezen visszásságok enyhitése céljából bizonyos áldozatokra is van szükség, az az ilyeu átmeneti viszonyok között elkerülhetetlen; de más megoldás itt nem képzelhető. A szóban forgó miniszteri leirat szerint a tiszántúli ref. egyházkerület a hittudományi kar tanárainak fizetésére évi 70000 koronát ajául fel s használatra átengedi a kollégiumban a theol. akadémia jeleulegi helyiségeit, valamint ezek felszerelését, esetleg goudoskodik később is helyiségszaporitásról és helyiségek dolodi kiadásait fedezi. Látni vald, hogy ez az intézkedés nem csekély anyagi áldozatokat ró a tiszáutuli ref. egyházkerületre. Szinte ugy látszik, miutha ref. testvéreinknek a hittudományi fakultást ugy kellett volna megvásárolniok. Megvalljuk, hogy — látva a vall. és közoktatásügyi minisztériumnak a leiratban egyébként biztató módon megnyilatkozó előzékenységét — nem értjük, hogy nem felel meg ez az eljárás az 1848. XX, tcikkben kifejezett jogegyenlőség és viszonosság elvének. Meggyőződésem az, hogy ezen elvből kifolyólag nagyobb mértékben van jogunk követelni az államtól a hittudományi kar fenntartásához való hozzájárulást. Mind a mellett egyházunknak is inkább késznek kell lennie arra, hogy esetleg áldozatokat is hozzon, semhogy magasabb érdekeket kockára tegyen. A kormánynak az eg3 ház iránti nagy előzékenységéről tanúskodik a miniszteri leiratnak az a pontja is, a mely kimondja, hogy a hittudományi kar lelkészi tagjai mindazon cselekményekért vagy mulasztásokért a melyek az egyházi törvények szerint fegyelmi vétséget állapítanak meg, az egyházi fegyelmi hatóság alá tartoznak. Ez ismét egy igen fontos pont, a mely az egyház illetékes befolyását van hivatva biztosítani. Ezt a pontot természeteseu ^kiegészíti egyházi alkotmányunknak az az alapelvi határozata, a mely viszont az egyház hiteiveinek alapján a tanszabadságot biztosítja. Hasonló jelentőséggel bir az egyház szempontjából a leiratnak az a pontja, hogy a lelkészi képesítés jogát az egyház magának tartja fenn. Ez helyes. De ez a pont a gyakorlati alkalmazás szempontjából még közelebbi meghatározást igényel, mely a jövő dolga. Egyéb kisebb jelentőségű pontokat figyelmen kivül hagyva, a miuiszteri leiratnak még egy igen érdekes pontját emiitjük meg. Az V. pont azt mondja: „Az egyetemi tinév elején a megnyitó és a tanév végén a záróünnepet megelőző istentiszteletet a theologiai tanári kar egyik tagja a debreczeni ref. nagytemplomban tartja s azon az egyetem rektora és tanácsa mint hivatalos fuakcioaáriusok részt vesznek."