Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-12-02 / 48. szám

451 EVANG E LI KUSŐRÁLLÓ 1911. Ebben a pontban rendkívül érdekes módon jut kifejezé>re a ref. egyház hatalmi befolyása. Mit jelent e/ a rendelkezés? Azt-e, hogy az egyetem rektori hivatalában és tanácsában csak református hitvallású tarárok foglalhatnak helyet? Alig, mert ilyesmit törvényei: alakban nem lehetne kimondani. Vagy azt jelenti-e, hogy az egyetem rektora és az egyetemi tanács tagjai akkor is tartoznak a „hivatalos" megnyitó és záró istentiszteleten részt venni, ha nem református hitvallásnak? Alighanem; a „hivatalos" misék analógiája legalább erre enged*következtetni. Azt mondják, hogy a hol valamely felekezet többségben van, ott különbeni hitelveire való tekintet nélkül érvényesiti a maga befolyását és majoiizálja a kisebbséget. Igaz ez? Ugy látszik, igaz; a történelem lepalább számos példát szolgáltat rá és ezekhez az esetekhez csatlakozik a debreczeni példa is. De helyes-e? Nem. Ha helytelennek tartjuk azt, hogy protestánsok bizonyos hivatalos nyorrás alatt kényrelenek részt venni hivatalos miséken, ugy mi sem kívánhatjuk, hogy például katholikusok „hivatalból" legyenek kénytelenek részt venni protestáns istentiszteieleken. A helyes eljárás itt csak az lehet, hogy a rektor által vezetett egyetemi évmegnyitó és évzáró vagy egyéb egyetemi ünnepély előtt vagy után az egyes egyházfelekezetek akár egy időben kölön-külön tartanak megfelelő istentiszteleteket, s nem csak a tanárok és a hallgatók, hanem a rektor is — egyenként annak az egyházfelekezetnek istentiszteletén vesznek részt, a melyhez tartoznak. Nem csudáljuk, hogy a reformátusok illetékes hatóságai némi kívánalmaknak hangoztatása mellett a miniszteri leirat pontozatát elfogadják, mert kétségtelen, hogy a leirat nagy előnyöket biztosit az egyház számára. Ezeket az előnyöket ne áldozzuk fel mi sem, követeljük jogos igényeink teljes kielégítését mi is abban a keretben, a mint az föntebb kifejtettük. A föntebbiekhez még csak azt tesszük hozzá, hogy a szóban forgó leirat világosan nem emliti ugyan, de burkoltan magában foglalja azt. a minek nyilt kimondását azonban föltétlenül követelnünk kell, hogy t. i. úgy a hittudományi kar a maga egészében valamint a karnak minden egves tagjai a különböző '"okozatok szerint (nyilvános rendes, nyilvános rendkívüli és magántanárok) teljesen ugyanazokat a jogokat élvezik, mint a többi egyetemi karok és ezek tanárai. Ennek határozott kifejezését követelnünk kell azért, mer igv még mindig lehetséges, hogy a bécsi evang. theologiai fakultás példájára a hittudományi kar csak a fakultás cimet és a fizetéseket élvezi, de az egyetem többi fakultásaival belső, szerves kapcsolatban nem áll. A fele utján most már nem állapodhatunk meg. A részletekre nézve még sok egyéb kérdést kell ezzel az üggyel kapcsolatban megoldanunk, de ezeket egyelőre figyelmen kivül hagyhatjuk. Annyi bizonyos, hogy ha a föntebbi keretek között épen Pozsonyban jön létre evangelikus theologiai fakultás, ennek csak örvendhetünk azért is. mert ott a theologiai fakultást gazdagon virágzó gyülekezeti élet veszi körül, mely nevelő, felemelő hatását éreztetni fogja mindazokon, a kik tanulmányaikat a pozsonyi egyetemen folytatják. A theol. kar tanárainak nem csupán a theol. hallgatóknak, hanem a többi karok evangélikusok hallgatóinak összegyűjtése, vallásos, egyházias szellemben való irányítása és gondozása körül is gyönyörű feladatuk lesz, melynek teljesítéséből sok áldás háromolhatik egyházunkra. Nagy átalakulások, nagy feladatok előtt állunk. Érezzék ezt át mindazok, a kik hivatva vannak ebben az ügyben közreműködni és dönteni. Ha ezeken a nagy áta • lakulások közben egyházunk szellemétől és a tudomány őszinte becsülésétől vezérelve férfiasan, hiven megálljuk helyünket, akkor a pozsonyi evangelikus theologiai faku'tás és e mellett gyakorlati lelkészképző semináriumok felállítása lelkészeink tudományos és gyakorlati kiképzése szempotjából oly nagy előrelépést, nyereséget fog jelenteni, a melynek jóltevő hitása egész egyházi életünkben érezhető lesz. Adja Isten! PröMe KM

y theol. akad. tanár. Az iskolai ingatlanok telekkönyve. A hazai református egyház körében több év óta figyelemmel kisérem azon törekvést és arra való intézkedéseket, hogy a református iskola vagy tanító nevén álló ingatlanok telekkönyvileg az egyház nevére Írattassanak ár. — Hogy ennek a törekvésnek és ezeknek az intézkedéseknek mi a tulajdonképeni célja, érdeke és háttere, arra azt hiszem felesleges itt közelebb rámutatni. Tény az, hogy hazánkban az iskola ügy óriási átalakuláson és fejlődésen megy keresztül s bármenynyire biztatnak esetekint az illetékes faktorok arról, hogy az évszázados történelmi múlttal biró egyházak, felekezetek közreműködését a nemzeti közművelődés és tanügy terén mellőzni és nélkülözni nem kívánják, mégis ennek dacára minden jel arra mutat, hogy nemcsak a messze jövő zenéje, hanem a legközelebbi jövőben is — a mint az ország pénzügyei megengedik — s mért ne engednék meg, van még számtalan cim és alkalom közvetlen és közvetett — ismeri azokat jól minden arra való pénzügyminiszter — melyekkel az állam bevételei fokozhatók — hogy a magyar nemzeti állam legsürgősebb s legvitálisabb problémája: az egységes mayyar állami iskola. De ettől eltekintve a napjainkban mindsürübben előforduló iskola állaraositási kérdések szükségessé, iudokoltá teszik az iskolai ingatlanok telekkönyvi ügyének rendezését. Régente, mikor erről egyáltalán sző sem lehetett, mikor az egyházközség és iskola nemcsak egy gyülekezeti, hanem a. legelőbb esetben egy telekkönyvi fogalom is volt, ezen kérdés fel sem merülhetett, ma azonban mindinkába előtérbe lép ez ügy rendezésének a szükségessége. Érzi nagyon jól az idők változását a hazai róm. kath. egyház, mely nem egy kötött birtokát pénzzé változtatta s a szerint biztos helyre elhelyezte. — S elismerte ennek szükségét a hazai református egyház is, mely évek óta tervszerű és következetes lépéseket tesz ez ügy egyházi érdekeinek megvédése és biztosítása szempontjából. — A bíróságok e tekintetben eddig gátolták, oly követeléseket támasztottak ugyanis, hogy az ily átíratásokhoz kormányhatósági engedély felmutatását követelték, melynek megszerzése sok nehézségbe ütközött. — A református konvent felterjesztésére végre beleszólt az ügybe az igazságügyi miniszter is, ki rendeletében kijelenti, hogy a biróságok által támasztottköveteléseket megszüntetni óhajtja s kifejezetten elismeri, hogy az ily átíratásokhoz kormányhatósági engedély nem szükséges. A tiszáninneni ref. egyházkerület legutóbbi közgyűlésén mint olvasom, ez alapon elrendelte az átiratások tovább folytatását, a hol pedig mégis nehézséget támasztanának a biróságok, az esetek bejelentendők a püspöki hivatalnak.