Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-11-25 / 47. szám

441 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. mináriumon Maulbronnban s a tübingai egyetemen. 1881—1884. a tübingai konviktusban (Stift) s 1885—87. évig mint diakónus a würtenbergi Besigheimban, mint lelkész működött. 1889. habilitált Baselben, ahol 1895-ig mint theol. tanár működött. 1895 ben Luthardt nagyhírű lipcsei rendszeres theológus tanszékére hivták meg. Mint theológus összes műveiben az egyház hite s a modern gondolkozás közötti áthidalást kereste s erős ethikai jellegű keresztyén vallásos világnézetnek hódolt. Nagy elődjéhez hasonlóan kitűnő iró volt. Mint ember és theológus egyaránt kiváló személyiség volt. Nemes és előkelő egyéniségét levelezése is mutatja. Hit- és erkölcstana könnyen folyó nyelvezeténél és rövid összefoglalásánál fogva is megérdemelné, hogy magyar nyelvre is átültessük. A legszorgalmasabb német prot. theol. irók egyike.Részünkről is áldassékjaz ő emlékezete! Sz.M. Pank jubileuma. Szept. hó 26 án ülte meg Lipcsében Parik Oszkár titkos egyházi tanácsos és superintended 50 éves lelkészi jubileumát. Ez bennünket is közelről érint, amennyiben Magyarországot több izben meglátogatta, velünk rokonszenvesen állandó összeköttetésben állott, fia és lelkésztársa pedig Pokoly József jelenlegi kolozsvári theol. tanárral együtt 2 éven át Tisza Kálmán házánál nevelősködött. Egyházi ügyeink iránt nagyon érdeklődött s mint Gusztáv Adolf egyleti elnök több egyházközségünk hathatósabb segélyezését az ö közbenjárásának köszönheti. 29 éve lipcsei pap, ki egyházi szónoklataival nagy gyüiek jzetet gyűjtött maga köré, — Gusztáv A. egyleti tevékenysége pedig áldásos volt az egész protestántizmusra, 25 éves lelkészi jubileuma alkalmával Lipcse városa díszpolgárának választotta. G. A. egyleti elnökségében Fricke tanár utódja volt. A lipcsei dakonissza-ház alapitója, a tartományi zsinat s a szászorsz. főrendi kamara tagja. Szűkebb családja körében ülte meg 50 éves jubileumát, de azért úgy hazájában, mint a külföld részéről számos ovációban részesítették. Mint egyik legjobb barátunkat mi is e sorok utján a legmelegebben üdvözöljük s további mánkás életére is istennek áldását kérjük. Ad multos anos! B E Lx É L E T. Hitoktatói tiszteletdijak. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter f. évi 127.142. sz. az állami elemi népiskolák helyi költségvetéseinek megállapítása és kezelése tárgyában kiadott körrendeletében az összes kir. tanfelügyelők és tanfelügyelői kirendeltségeknek meghagyja, hogy a benyújtott iskolai költségvetések felülvizsgálatánál a hitoktatói tizeteletdijakra nézve a következőket tartsák szem előtt: a hitoktatási dijak a mindennapi tanulók (az ismétlő tankötelesek mellőzésével) és a tisztán hitoktatásra szorított heti órák száma után felekezetenkint külön-külön állapitandók meg olyként, hogy falu helyen heti egy óra után 30 K, városokban, vagy ha a hitoktató nem lakik helyben, heti egy óra után évi 40 K veendő számításba. A heti órák számát a népiskolai tanerő tanosztályonkint héti két órában állapítja meg, ha azonban az egyes tanosztályokba járó ugyanazon vallású tanulók száma a 40et el nem éri, azok osztályösszevonással tanitandók, ugy hogy egy órán legalább negyven tanuló nyerjen hitoktatást. A hitoktatásra fordítandó tanórák száma ehhez képest tekintet nélkül a tanosztályok számára ily 40-es csoportokban megfelelően heti két órában állapítandó meg. Ha az összes tanosztályokban ugyanazon vallású növendékek száma a 10et. sem éri el, az illető hitfelekezet hitoktatója részére dij nem engedélyezhető. Ott, ahol a már megállapított előző évi költségvetés szerint valamely felekezet hitoktatója a most jelzettektől eltérőleg maqasdbh diját már elvezi, ez a magasabb tjszteletdij veendő fel. Ezt a magasabb dijat azonban a hitoktató csak ad personam kapja s mihelyt a hitoktató személyében változás állana be, az uj hitoktató csak a fentiekben megállapított szbályszérű díjban reszesithető. — Jelen körrendeletben foglalt intézkedésekben csak azt jegyezzük meg, hogy midőn a miniszter úr egy heti hittan óráért 30—40 K tiszteletdíjnak a felvételét állapítja meg, akkor a hittan órát a torna- és zeneórák szabályszerű nivója alá sülyeszti, illetve továbbra is ott hagyná, mely órák sokkal nagyobb tisztelet díjjal díjaztatnak. A körrendeletben foglalt csoportosítása a hittan óráknak beleütközik az egyetemes egyház által éppen a mult évben jóváhagyott „vallástani tanterv" intézkedéseibe. S hogy azon hitoktató részére, akinek 10 növendéke az intézetben nincs, tiszteletdijat nem engedélyez, ez egyenesen sérelmes, amit ajánlunk az egyházi főhatóságaink figyelmébe Fontosságánál fogva különben alkalomadtán e körrendeletről bővebben is megemlékezünk Kitüntetés. Ö felsége koronás királyunk nagytiszt. Hajdií János urat, a sárosi ev. egyházmegyé érdemes főesperesét s lelkész-értekezleti elnökét a Ferenc Józsefrenddel kitüntetni kegyeskedett s ennek ünnepélyes átadása a f. évi november hó 27-én d. e. 11 órakor az eperjesi kollégium dísztermében tartandó rendkivüli lelkész-értekezleti gyűlés keretében Semsey Boldizsár vármegyei főispán által fog eszközöltetni. A tisztelettel s mély szeretettel körülvett főesperes úr élvezze sokáig e kitüntetést s az a szeretet, melyben eddig része volt, kisérje őt élete fogytáig. Választási hirek a sárosi esperességben. Az eddig leadott szavazatokból már is megállapítható az az örvendetes tény, hogy az egyházak nagy többsége főesperesi szavazatát Korbély Géza eperjesi lelkészre, az epeiességi felügyelői szavazatát pedig Bánó Miklósra adta. Korbély főesperesnek őszintén gratulálunk. Nyugdíjba vonulás. F. évi október hó elejével a prot. lelkészi karnak egy igen érdemes tagja, Gaál Mihály ősagárdi lelkész vonult nyugalomba. A 40 évre terjedő működési pálya, melyet kizárólag az ősagárdi egyházban töltött el, szép és munkában gazdag volt. Azok közé tartozott ő, akik csendes visszavonultságukban, falusi paróchiáju'<ban is a nemes munkának szentelik életüket. Elárvult egyháza, ahol negyven esztendő alatt egy egész uj generációt nevelt fel, siratja őt, de érzi a nógrádi esperesség lelkészi kara is, hogy a régi oszlopok közül egynek a működési tere ismét üresen maradt. S ha jeles volt mint szónok, mint előadó, úgy kiválóságát ki kell emelnünk főkép az énekügyek terén, ahol egész nyugdíjba vonulásáig nagy kedvvel, szakértelemmel és kitartó buzgalommal működött. Közkézen lévő „Békéscsabai Énekeskönyvünk" szerkesztésében már annak idején tevékeny részt vett. Ő fordította le a közismert „Óh szent Isten" cimű oltári kezdő éneket, valamint a csabai énekeskönyv függelékében foglalt imákat, ő ültette át a „Zpewnik"-ből magyar nyelvre. Betegség folytán elgyengülve, szülőhelyére Balassagyarmatra vonult nyugalomba, ahol lelkészi pályája elején a kápláni évet töltötte. Szerettei körében nyugodtan tölti napjait. Kívánjuk, hogy még sokáig élvezne erőben, egészségben.