Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-11-25 / 47. szám

1911. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 439 Balga vagy ember s dőre az álmod, De ne hagyd itt e fényes világot. Élj amíg elhetsz s azután vége, Beleporladsz a nagy semmiségbe . . . Jöjj, siess vissza, a percek múlnak, S odalent, hallod, vérpadot ássak, Siettetői az elmúlásnak . . . Vérvörös, néma alkonyi csendben Hangtalan szálltak tovább az árnyak. S a balga eszmék hü katonája Zokogva borult a bibliára. S ajkán a szó egy sóhajtásba fúlt: Atyám ! Kegyetlen nehéz ez az út, És hátra még a szörnyű pillanat; Ne hagyd elbukni küzdő fiadat . . . Mit ér ez az élet, néhány perc csupán, S az utolsó lánglobbanás után Örök sötétség, örök kárhozat. —- Nem hagysz elbukni, én tudom, érzem, S az élet bár hív, nem megyek vissza, Két kezed engem, jaj, úgy segéljen . . . S míg néhány sugár, börtöne falán Egymást kergetve, enyelgve játszott, Lelkéről elszállt minden félelem, Csak egyet hallott : az élet rövid, S az örökélet hosszú, végtelen. S mire a hajnal álmos szemével Sugarat lopo t minden bokorra, Egy apostolfő hullott a porba. S halk hozsannába olvadt be minden: „Erős várunk nékünk az Isten . . ,

e Lindtner Vilma. Protestáns feluilágosodoffság és feafholikus elfogultság. Összehasonlítás a rádi evang. templom szentelése alkalmával kifejezést nyert protestáns szellem és a budapesti „Katholikus Antialkoholista Egylet" alakuló gyűlése alkalmával kifejezésre jutott katholikus elfogultság között. Jelszó: „Mindeneket megpróbáljatok és ami jó, megtartsátok." Szent Pál apostolnak tessalonikabeliekhez írott levelének 5. része 21. versében. Amit úgy kell érteni, hogy mindent jói megvizsgáljatok, hogy az igazságot megismerjétek, mert aki az igazságot meg akarja ismerni, annak meg kell mindent alaposan, jól vizsgálni. Ennek nem kell magyarázat, ennek a megértétésére és minden józan itéló képességű ember által való elfogadtatására nem kellenek bizonyítékok, legyen az bármilyen fajhoz, osztályhoz, nemzethez, vagy felekezethez tartozó ember, mert az már rég megállapított igazság, hogy csak arról lehet igaz véleményt alkotni, igazságos ítéletet hozni, amit ismerünk, már pedig amit nem vizsgálunk meg alaposan töviről hegyire, azt nem is ismerhetjük. Ezt a sarkalatos alapelvet vallották már a régi rómaiak is, aminek más szavakkal adtak kifeje zést: Audiatur et altera pars. Ezt parancsolja a józan ész, az igazsag szeretete és a haladó felvilágosodás szelleme. Ezt tanítják a protestáns vallások. Ezzel szemben azonban — sajnos — a katholikus vallás hirdetői közül (sokan talán jóhiszemüleg) ezen elvekkel szemben homlokegyenest járnak el akkor, mikor vallási elfogultságra, elzárkózottságra nevelik a gondjaikra bízott és befolyásuk alatt álló lelkeket. Az összehasonlításra megkapó példa volt a rádi evang. templomszentelés alkalmával elhangzott egyházi templomi és a templomon kivül mondott beszédek közt az evang. püspöknek azon intő szava, hogy az a kis templom, melynek alapjára másvallásúak is adtak adományokat, hirdesse a testvéri ozeretetet, a felekezeti békét és egyetértést a községben időtlen időkön át, mint egy égre mutató ujj, mely azt igazolja, hogy egy atyának vagyunk gyermekei. Meggyőző jó hatást tett a beszéd valláskülönbség nélkül mindazokra, akik hallották, ugy mint minden szó és hirdetett ige, amiben megdönthetetlen igazság van. mint Krisztus tiszta tanításában. Annál szembeszökőbb volt másnap Budapesten a Katholikus Antialkoholista Egyesület alakuló gyűlésén hallani lelkészek szájából azt a szellemet és felfogást, amely az embereknek a vallások szerint való szoros elkülönítését hirdeti vallási, felekezeti szervezeteken kivül álló dolgokban: Legyen Katholikus An'ialkoholista Egyesület. Sajnálattal kellett tapasztalni azt az elfogultságot, amiben élnek és gondolkoznak a katholikus hitélet tényezői. A szeszes ital ivás káros következményeiről úgy beszéltek, mintha az nem társadalmi, hanem vallási kérdés volna és általában úgy beszéltek, mintha a világon csak katholikusok volnának, vagy legalább is csak katholikusok tettek volna e téren valamit, a más vallásfelekezetűekről, mint nem lévőkről szó nem esett, úgy, hogy aki addig nem tudta, az előadásból azt hihetné, hogy ezzel a fontos kérdéssel csak katholikusok foglalkoznak. Nem helyes társadalmi üdvös mozgalmakra vallási bélyeget nyomni és azt valiásfelekezeti elkülönítést célzó kinai falakkal vonni körül, mert az árt a jó ügynek, de árt annak a felekezetnek is, amelynek kebelében ily céltalan, helytelen elkülönítési törekvés céloztatik. Árt a jó ügynek, mert szűkebb térre szorittatik és mert a türelmetlenség és felekezetiesség szépség hibájával indul el útjára; árt a felekezetnek is, mert elidegeníti magától nemcsak a más — de a saját fele kezetébe tartozó felvilágosodott és független elemet. Vagyis ez olyan rosta, melyen át éppen a legértékesebb szem hull ki és kárba vész. íme, mi különbség van Krisztus vallásának követői között: az egyik a felekezeti türelmességet, békét, egyetértést és testvéri szeretet hirdeti, a másik a felekezeti elkülönítést, elzárkózást minden téren. Vájjon melyik követi Krisztusnak tanítását a kettő közül? Melyik épiti azt az utat, mely az „egy akol, egy pásztorihoz vezet? Váczon, 1911. november 14-én. Ivánka PáL : a