Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-11-25 / 47. szám

1911. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 439 Balga vagy ember s dőre az álmod, De ne hagyd itt e fényes világot. Élj amíg elhetsz s azután vége, Beleporladsz a nagy semmiségbe . . . Jöjj, siess vissza, a percek múlnak, S odalent, hallod, vérpadot ássak, Siettetői az elmúlásnak . . . Vérvörös, néma alkonyi csendben Hangtalan szálltak tovább az árnyak. S a balga eszmék hü katonája Zokogva borult a bibliára. S ajkán a szó egy sóhajtásba fúlt: Atyám ! Kegyetlen nehéz ez az út, És hátra még a szörnyű pillanat; Ne hagyd elbukni küzdő fiadat . . . Mit ér ez az élet, néhány perc csupán, S az utolsó lánglobbanás után Örök sötétség, örök kárhozat. —- Nem hagysz elbukni, én tudom, érzem, S az élet bár hív, nem megyek vissza, Két kezed engem, jaj, úgy segéljen . . . S míg néhány sugár, börtöne falán Egymást kergetve, enyelgve játszott, Lelkéről elszállt minden félelem, Csak egyet hallott : az élet rövid, S az örökélet hosszú, végtelen. S mire a hajnal álmos szemével Sugarat lopo t minden bokorra, Egy apostolfő hullott a porba. S halk hozsannába olvadt be minden: „Erős várunk nékünk az Isten . . , e Lindtner Vilma. Protestáns feluilágosodoffság és feafholikus elfogultság. Összehasonlítás a rádi evang. templom szentelése alkalmával kifejezést nyert protestáns szellem és a budapesti „Katholikus Antialkoholista Egylet" alakuló gyűlése alkalmával kifejezésre jutott katholikus elfogult­ság között. Jelszó: „Mindeneket megpróbáljatok és ami jó, megtartsátok." Szent Pál apostolnak tessalonikabeliek­hez írott levelének 5. része 21. versében. Amit úgy kell érteni, hogy mindent jói megvizsgáljatok, hogy az igaz­ságot megismerjétek, mert aki az igazságot meg akarja ismerni, annak meg kell mindent alaposan, jól vizs­gálni. Ennek nem kell magyarázat, ennek a megérté­tésére és minden józan itéló képességű ember által való elfogadtatására nem kellenek bizonyítékok, legyen az bármilyen fajhoz, osztályhoz, nemzethez, vagy felekezet­hez tartozó ember, mert az már rég megállapított igaz­ság, hogy csak arról lehet igaz véleményt alkotni, igaz­ságos ítéletet hozni, amit ismerünk, már pedig amit nem vizsgálunk meg alaposan töviről hegyire, azt nem is ismerhetjük. Ezt a sarkalatos alapelvet vallották már a régi rómaiak is, aminek más szavakkal adtak kifeje zést: Audiatur et altera pars. Ezt parancsolja a józan ész, az igazsag szeretete és a haladó felvilágosodás szelleme. Ezt tanítják a protestáns vallások. Ezzel szem­ben azonban — sajnos — a katholikus vallás hirdetői közül (sokan talán jóhiszemüleg) ezen elvekkel szem­ben homlokegyenest járnak el akkor, mikor vallási el­fogultságra, elzárkózottságra nevelik a gondjaikra bízott és befolyásuk alatt álló lelkeket. Az összehasonlításra megkapó példa volt a rádi evang. templomszentelés alkalmával elhangzott egyházi templomi és a templomon kivül mondott beszédek közt az evang. püspöknek azon intő szava, hogy az a kis templom, melynek alapjára másvallásúak is adtak ado­mányokat, hirdesse a testvéri ozeretetet, a felekezeti békét és egyetértést a községben időtlen időkön át, mint egy égre mutató ujj, mely azt igazolja, hogy egy atyának va­gyunk gyermekei. Meggyőző jó hatást tett a beszéd valláskülönbség nélkül mindazokra, akik hallották, ugy mint minden szó és hirdetett ige, amiben megdönthe­tetlen igazság van. mint Krisztus tiszta tanításában. Annál szembeszökőbb volt másnap Budapesten a Katholikus Antialkoholista Egyesület alakuló gyűlésén hallani lelkészek szájából azt a szellemet és felfogást, amely az embereknek a vallások szerint való szoros el­különítését hirdeti vallási, felekezeti szervezeteken kivül álló dolgokban: Legyen Katholikus An'ialkoholista Egyesület. Sajnálattal kellett tapasztalni azt az elfogultságot, amiben élnek és gondolkoznak a katholikus hitélet té­nyezői. A szeszes ital ivás káros következményeiről úgy beszéltek, mintha az nem társadalmi, hanem vallási kérdés volna és általában úgy beszéltek, mintha a vilá­gon csak katholikusok volnának, vagy legalább is csak katholikusok tettek volna e téren valamit, a más vallás­felekezetűekről, mint nem lévőkről szó nem esett, úgy, hogy aki addig nem tudta, az előadásból azt hihetné, hogy ezzel a fontos kérdéssel csak katholikusok fog­lalkoznak. Nem helyes társadalmi üdvös mozgalmakra vallási bélyeget nyomni és azt valiásfelekezeti elkülönítést célzó kinai falakkal vonni körül, mert az árt a jó ügynek, de árt annak a felekezetnek is, amelynek kebelében ily céltalan, helytelen elkülönítési törekvés céloztatik. Árt a jó ügynek, mert szűkebb térre szorittatik és mert a türelmetlenség és felekezetiesség szépség hibájával indul el útjára; árt a felekezetnek is, mert elidegeníti magától nemcsak a más — de a saját fele kezetébe tartozó felvilágosodott és független elemet. Vagyis ez olyan rosta, melyen át éppen a legértékesebb szem hull ki és kárba vész. íme, mi különbség van Krisztus vallásának követői között: az egyik a felekezeti türelmességet, békét, egyet­értést és testvéri szeretet hirdeti, a másik a felekezeti elkülönítést, elzárkózást minden téren. Vájjon melyik követi Krisztusnak tanítását a kettő közül? Melyik épiti azt az utat, mely az „egy akol, egy pásztorihoz vezet? Váczon, 1911. november 14-én. Ivánka PáL : a

Next

/
Thumbnails
Contents