Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-11-11 / 45. szám

423 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1911. A régi Ostffy-vár helye egy magas dombon ma pusztán ál

1. A ősi nemesi család méltó ivadéka, dr. Ostffy Lajos országgyűlési képviselő a mult nyáron mint elnök asszonyfai uri házába hivta meg vendégül a kerületi népiskolai bizottság tagjait. S ő maga vezetett fel bennünket az emlékezetes históriai helyre s mint levéltáruknak és családi történetüknek alapos ismerője érdekes adatokat beszélt el nagynevű őseiről. Csák a régi várkápolna van még meg, mely ma a kastély helyére épült r. kath. templom sekrestyéje. Ez alatt nyugosznak az Ostffy ősei. És megvan még a regi várkút, melyet csak nem régiben fedeztek fel. Az egyházáért oly sokat veszített és sokat szenvedt Ostffy Mihálynak fia volt Ostffy Mihály, a kit mint első dunántuli kerületi felügyelőt ünnepeltek emlékének felújításával ez évi október bó 29-én a celldömölki templomban. Nem lett volna csuda, ha atyjának szomorú sorsa visszariasztja mindenféle egyházi szerepléstől. Hányan voltak akkor gyáva és számitó hite hagyottak is. De az Ostífy-cimer sasszarnyai alól más fiak keltek ki. Ostffy Mihály 1688-ban született atyjának Prundnel Erzsébettel való házasságából. Kora át vaságra jutott, gyámjai nevelték. Iskoláit Sopronban végezte s a joggyakorlatot Rössler János pozsonyi ügyvéd s a hires Okolicsányi Pál jogtudós mellett sajátította el. A latin nyelven kivül a németben is teljesen jártas volt. Magasabb világi tisztségre éppen evang. hite miatt nem juthatott. De tudománya, jelleme és vagyona mégis nagy tekintélyt szereztek neki. A dunántuli evangélikusoknak s különösen Kemenesaljának eleitől fogva vezető embere volt. Már mint 20 éves ifjú részt vett az evangélikusoknak Pozson) ban az 1708, évi országgyűlés alkalmával tartott tanácskozásán. Az 1715. évi országgyűlésen az a vád is felmerült az evangélikusok ellen, hogy Dömölkön 83 lelkész jelenlétében királyi engedély nélkül zsinatot tartottak és veszedelmes dolgokat forraltak. Az evang. követek ezt hihetetlennek tartották és Ostffynak irtak, hogy tudassa velők: igaz-e ez a hir?

2) Az 1721 évi vallásügyi bizottmány iratcsomóiban sok vád van Ostffy hitbuzgalma ellen, a kinek még atyja dolgait is szemére lobbantják. A vasmegyei egyháznak 1732. évi üldöztetésekor, a midőn a skét artikuláris gyülekezeten kivül a többit mind elvették, Otffy Mihály Vidos Miklós kiséretében kétszer is felment Pozsonyba és Bécsbe, hogy a szigorú rendelet visszavonását vagy legalább enyhítését sürgesse. De mind hiába volt Utóbb maga tanácsolta, hogy a felsőség előtt adják meg magukat, mert kölönben fegyveres erővel törnek reájok, a mint elég példa volt erre is. Az evang. patrónusok 1735. évi pesti összejövetelén, nyomban a második Carolina Resolutió után, Dunántul felügyelőjének Ostffy Mihályt jelölték ki, a kiée itt annál fontosabb szerep várakozott, mivel ez a kerület egészen 1742 ig késlekedett a püspöki szék betöltésével. Jelen volt az evang. világiaknak 1741. évi pozsonyi gyűlésén is. Az itt készült egyetemes pénztári kivetésen Ostffy mint a dunántuli districtus inspectora szerepel.

5) Országgyűlés is lévén ugyanekkor, a felvidéki evang. követeket kérdőre vonták, hogy a dunántuliak miért nem 1) Zsilinszky M. Vallásügyi tárgy. IV. k- 314. 1. 2) Zsilinszky M. Egy forradalmi zsinat tört. 133. 1. 3) Stromp L. Egyháztört. emlékek. 295. 1. választanak püspököt, nem félnek-e, hogy majd idegen felügyelet alá rendelik őket? Erre azután Osiffy és veje Zmeskál Jób sürgették és vitték keresztül, hogy 1722. elején a kerület a hosszú intervallum után első püspökét Sipkovits Tóth János téthi lelkész személyében megválasztotta és Vadasfán be is iktatta. Nagy érdeme volt O

s

tffy

n

ak a nemesdömölki artikuláoris egyház templomának felépítésében is. Még 1736ban tervezték ezt a nagy munkát. De a vármegye igen szük és alkalmatlan mocsaras helyet jelölt ki. Ostffy ment fel akkor is 0 felségéhez Bécsbe, hogy jobb és nagyobb helyet engedélyezzen. De nem hallgatták meg és igy a kijelölt alkalmatlan helyen kellett az épitést 1743-ban megkezdeniök. Majd midőn hamis vádakkal az épités folytatását hatóságilag betiltották, ismét Ostffy járt Bécsben Mária Terézia előtt. Igy készült el végre a templom sok nehézség leküzdésével 1744-re. Ostffy ugyanakkor a dömölkiek számára Pfister József soproni harangöntövel gy új harangot is öntetett. Rajta volt az Ostffy-cimer és ez a felirat: Usibus Eccl. Aug. Conf. in Dömölk consecravit Michael Ostffy de Asszonyfa. Excitet ut sonitu ipso voceque corda piorum.

1) Nehéz feladat várt reá az 1751. évi vadosfai vetekedés és Fábri Gergely püspök vizsgálati fogsága és rlitéltetése idején. Fábriért kezességet vállalt, kihallgateatásakor is ott volt mellette a németkereszturi várban, a felséghez is ő folyamodott az érdekében s a püspökétől megfosztott kerületet Miskey Adám dömölki esperes segítségével ő kormányozta. De éppen a legválságosabb időben, a midőn a a legnagyobb volt reá a szükség, akkor veszité őt el a kerület váratlanul 1753. évi február hó 20-án. Soproni útjában a hintóban szivszélütés érte. Mikor a kocsis még előbb kiadott parancs szerint Keményegerszegen Wittnyédy János házához behajtott, a házi gazda már holtan találta barátját a kocsiban. 2) Ez a Wittnyidy lett Ostffy utódja a felügyelőségben. A halotti szónok (valószínűleg Miskey Ádám) igen szépen jellemzi Ostffyt. Isten igéjét gyakorta hallgatta, a vallásos iratokat szorgalmasan olvasta. A theologiában oly jártas volt, hogy nincs hitünknek egy ágazata sem melyet ő a bibliával bizonyítani nem tudott volna. Imádság nélkül soha fel nem kelt s dolgaira nem indult. Hirtelen halála sem érte készületlenül. Két héttel azelőtt élt az urvacsorával. Egy szép kis éneket fordított németből, melyben boldog halálért esedezik. Ezt szokta énekelni naponként s ezt énekelték koporsója felett is. Hatvanöt éves korában halt meg. „Feje galambi őszséggel vala megékesített

0. Jobbágyaival atyailag bánt. Egyházának gondviselő, buzgó főpatronusa és jó dajkája volt. A reformáció kétszázados emlékünnepe alkalmából ő is a soproni tanulók évi segélyzésére kötelezte magát. Hajnóczy Dániel igazgató pedig egyik latin Dialógusában hálásan említi, hogy midőn diákkorukban 1713-ban a pestis miatt Sopronból menekülniök kellett és sehol szállást nem kaptak, Ostffy Mihály Asszonyfán szívesen fogadta és jól tartotta az odatévedt 7 diákot, sőt kikutatta és megbüntette azt a jobbágyát, ki őket csónakjával a Rábán át nem vitte s a hideg éjszakában a szabad ég alatt hagyta. Ostffy Mihálynak 5 leánya és 3 fia maradt. Ez utóbbiakhoz fordulva mondá a halotti szónok : „Ostffy *) E harang 1893-ban megrepedt s akkor újra öntették. Nagy kár volt érte. Valamelyik muzeumba kellett volna elhelyezni 2) Payr S. Fábri G. és a vadosfai zavargás. 84. 1,