Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-11-11 / 45. szám

422 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1911. maguk tisztaságában ós jelenti a törekvést az élet külső vonatkozásaiban, az evangeliumi egy­szerűség felé Valóban látjuk, hogy azokban az országokban, melyekben a reformáció nemcsak gyökeret vert, de irányadó tényezővé lett, annak hatalmas társadalmi átalakitó hatása abban is nyilvánult, hogy a külsőségek túlságos kultuszá­tól eltéríteni igyekezett az embereket és az egész életet egyszerűbbé, nemesen egyszerűbbé igyekezett tenni. Ama nagy álalakulás mellett, amely jelenleg a közgazdasági élet minden körében észlelhető, s amelyet hű egyházunkban is érzünk, nem tar­tom elmellőzhetőnek azt, hogy a magyarhoni ev. egyházunknak egységes törekvése legyen az élet minden vonatkozásaiban a puritán szellem meg­őrzése. Régen meg is volt még a társadalmi élet­ben az inkább csak árnyalatnak láfszó különb­ség, hogy az evangeliumi hithez ragaszkodó csa­ládok körében a hasonló társadalmi körökkel szemben bizonyos egyszerűbb vonás volt észlel­hető. Ezt szeretném megőrizve látni az egész vonalon, különösen pedig egyházi közigazgatási intézményeink körében szeretném a puritaniz­musra való törekvésnek érvényre jutását. Erre utalva a megjelenteket, még egyszer üdvözlöm és az egyetemes gyűlést megnyitom. Egyetemes gyűlésünk. Midőn e sorokat irjuk, még csak a kezdetén va­gyunk az egyetemes gyűlésnek, de ha az első értekezlet jelei nem fognak csalni, úgy alapos és több rendbeli fontos határozatra van kilátásunk, a melyek egyrészt egyházunkat a reményteljesebb jövő felé fogják vezé­relni, másrészt a zugó méhkas, a lelkészi kar is talán kissé meg fog nyugodni. — Ez utóbbiaknak elmondhat­juk, hogy nem volt hiába való az a rendszeres cikk­esézünk, a melyben a lelkészek nyomorára, anyagi küz­delmeire rámutathattunk, mert történtek oly kijelentések, a világi vezérek részéről, a melyek azokat már nyiltan elismerik és feltétlenül orvoslandónak tartják. — Küz­delmüket abba hagyni nem szabad mind addig, a mig a lelkészek a középiskolai tanárokkal teljesen egyenlő alapfizetést és korpótlékot nem kapnak. Már az előértekezleten történtek bizonyos megála­podások, a melyekről azonban az idő rövidsége miatt csak röviden emlékezhetünk meg. Ugyanis javaslat megy az egyetemes gyűlés elé, hogy 1913-ban az általunk is sokat sürgetett zsinat megtartása kimondassek s Ő felségétől az engedély már most ki kéressék, — Az adó alapi szabályrendelet akként lesz módosítva, hogy le­hető igasságos legyen a felosztás, a panaszok megszün­tessenek, csak oly egyházak kaphatnak segélyt, a me­lyek adózási rendszerüket az Egyházi Alkotmány szaka szaira építik fel. — Az 1911-ben nyert 144 576 kor. államsegély többletből az adó alap javára eső rész a tartalék alapba javasoltatik helyezni, hogy az igy már 90,000 koronára felemelkedő tartalék alapból a súlyos anyagi viszonyok között lévő egyházak minél nagyobb rendkívüli segélyben részesíthetők legyenek. — A jövő 19 <2 evben nyerendő államsegély többlet feletti határo­zatától tétetik függővé. — A theologiai tanárok fizetése a felszabadult közalap terhére lesz rendezve. — Szent­iványi Árpád ker. felügyelő, Gyurátz F. püspök és Veres József főesperes alapos és az egyház magasztosabb ér­dekeit szem előtt tartó felszólalása nyomán a lelkészi congruának és korpótléknak a középiskolai tanárokéval egyenlően való rendezése lesz a református egyházzal közösen hathatósan követelendő. A közgyűlés első napján Veres József főesperes fennenszárnyaló és tartalomdús, remek, mondhatni klasszikus beszédet mondott a deáktéri templomban tartott istentiszteleten. Báró Prónay megnyitó beszédét vezérhelyen közöljük. A közgyűlés egyéb tárgyairól jövő számunkban fogunk megemlékezni. Délútán (8-án) 4 órakor egyetemes lelkészi érte­kezlet tartotta igen látogatott ülését. Határozatairól is csak rövidesen emlékezhetünk most meg — Révész János nagybányai lelkész imádsága és Stráner Vilmos soproni theol. tanár szabadon előadott, tartalmas irás­magyarázata (legközelebb közölni fogjuk) után, hosszú s tartalmas vita indult meg azon különféle indítványok felett, a melyek a lelkészi fizetés rendezése tárgyában beadattak és az egyházi lapokban közölve voltak. Az evangélikus lelkészi karhoz méltó határozat lett meg­hozva, a melyben el lett utasítva minden alamizsna­szerü segély, a mely a lelkészi kongruának és korpót­léknak rendezését a középiskolai tanárok fizetésével egyen­lően csak hátráltatná és veszélyeztetné, az 1848. t. c. és kormány nyilatkozatok alapján állva hangosan fogjuk követelni a reformátusokkal együtt az utóbbiaknak sür­gős rendezését, addig nem nyugszunk, addig zörgetünk, még megnyittatik nekünk. Az egyetemes evangélikus lelkészi egyesület meg­alkotását Gyurátz püspök hathatós támogatása mellett az értekezlet kimondta, — a továbbiaknak megtétele céljából bizottság lett kiküldve. Ennek lesz feladata az alapszabályok megalkotása s az egyházmegyei lelkészi értekezletekhez hozzá szólás végett való leküldése. Hálás köszönet Gyurátz püspöknek és mindazok­nak, a kik ezen nagy fontosságú eszméket véghetetlen örömünkre diadalra jutni segítették. — Hisszük, hogy a közöny megtörik, hogy egyesült erővel szebb jövő felé megyünk. N. Ostffy Mihály és Uidos Miklós emléktáblája. Draskovich Miklós gróf, a király embere, 1680-ban kemény fenyegetéssel kültdte követét Asszonyfára Ostffy Miklóshoz, hogy bocsássa el Fekete Istvánt, a várába menekült evangelikus püspököt. De OstfTy visszaüzente : készebb jószágától és fejétől megválni, hogysem Feketét elküldje, mivel az ő religiója ezt hozza magával. 1 És Ostffy Miklós ura is marad szavának. Felál­dozta asszonyfai várát és ősi vagyonát, a bujdósokkal menekült Srdélybe. Az 1681. évi országgyűlésen a ren­dek felvették az országos sérelmek közé Ostffynak is abbéli panaszát, hogy, a Rába vizén túl fekvő kastélyát a katonák azért dúlták fel, mivel ott egy Fekete István nevű prédikátort tartott. 2) Csak később nagy nehezen ka­pott amnestiát és nyerte vissza javainak egy részét. * Magy. Prot. Ehtört. Adattár III. évf, 5, és 8. 1. a) Zsilinszky M. Vallásügyi tárgy. III. köt. 449. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents