Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-10-28 / 43. szám

400 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1911. egyházak példáját s csatlakozni fog a General Councilhoz, hogy igy valamennyien egy táborban lehessünk. Sajnos, e reményemben csalatkoztam. Az idézett cikkből, de meg Németh testvérnek egy hozzám intézett leveléből is meg kellett tudnom, hogy egyesülésünk reménye hiu ábránd csupán. Pedig volt okom e reményre; jól tudja ezt ntw-brunswicki kartársam is. Hiszen ő volt az, aki New-Brunswickban létemkor arra kért engemet, hogy dr Ramer superintendens úr előtt egyengessem a new-brunswicki egyház csatlakozásának útját s hogy közvetítsem azon keréí-üket, hogy ők is részesüljenek a General Council anyagi támogatásában. Németh testvérnek minderre okvetlenül emlékeznie kell. Éppen azért érthetetlen előttem hirtelen véleményváltozása, valamint a hazafisággal való azon kérkedése. amely az idézett sorokból szinte kirí. Quae cum ita sínt, kérdem mostan, hogy Németh kartárs mi jogon veri oly erősen hazafiságtói duzzadó mellét? Avagy azt hiszi talán, hogy ezzel az eljárásával az amerikai evangelikus magyarságnak tett szolgálatot? Legkevésbbé;'sőt a szláv misszióhoz való viszonyunknak tendenciózus elferditésben való elöadásaval oly hatalmas arculcsapást mért ránk, amelyet szó nélkül el nem türhetünk, hanem szeretettel bár, de annál energikusabban kell, hogy visszautasítsunk. Mi bennünk is él még egy csepp hazafiság és szeretet szülőhazánk iránt, hiszen a magyar nyelv ápolásában és megőrzésében telnek el napjaink; s a magyar ügyön kivül — ngy véljük — egyházunknak is teszünk némi szolgálatot, amikor híveinket összetoborozzuk s őseik vallásának megmentjük Kár tehát olyan nagyon adni a hazaffyt s tiltakozni azon hir ellen, „mintha az északamerikai magyar egyházközségek (értsd : a newbrunswicki) a szláv misszióhoz akarnának csatlakozni" s továbbá, hogy a new-brunswicki gyülekezet ,,inkább továbbra is megmarad inedependens egyháznak, semhogy Magyarországtól végleg elszakadjanak." Hogy Németh kartársnak az amerikai egyházakhoz csatlakozott lelkészekénél különb magyar hazafiságát a kellő értékére szállítsam, konstatálom, hogy: 1-ször ő maga jelentette ki előttem, hogy gyülekezeteinknek az amerikai vagy magyarországi egyházhoz való csatlakozása nem képez hazafias, hanem csupán egyházi kérdést s mint ilyen kizárólag az egyház érdeke szempontjából bírálandó meg. (Ebben tökéletesen igaza van; csakhogy e tétel odavezet bennünket, hogy ne a hazai, hanem az amerikai egyházhoz csatlakozzunk. Hogy miért? — azt cikkem folyamán ki fogom fejteni). 2-or: Németh testvér maga is, egyházával együtt, szándékozott a Generál Councilhoz csatlakozni bizonyos évi támogatás fejében, amelynek kieszközlésére — mint már emiitettem — engemet kért meg (Itt jegyzem meg, hogy közvetítésem eredményét be sem várva, rövidesen elhatároztatta gyülekezetével, hogy a magyarországi egyházhoz folyamodik támogatásért s annak kötelékébe való felvételért.) Ami már most a szláv misszióhoz való csatlakozásunkat és tartozandóságunkat illeti, kijelenthetem, hogy az — mese. Már a múltkoriban megírtam, hogy Amerikában több lutheránus egyházegyetem van. Ilyenek: a General Council, General Synod, Synodical Conference, United Synod of South stb. stb., amelyek mindegyike több egyházkerületre (synodus) oszlik. Az amerikai magyar evangelikus egyházközségek közül három (Cleveland, Detroit, Elgin) a General Councilhoz tartozik, illetőleg a clevlandi gyülekezet a G. C.-nak pittsburghi egyházkerületehez, mig a másik kettő ugyancsak az egyházegyetemnek chicagói synodusához. Hogy ez így van, erre vonatkozólag legyen szabad a detroi gyülekezet 1911. junius 7-én felvett jegyzőkönyvéből a kővetkező határozatot idéznem: „LeJkész indítványára kimondja a gyűlés, hogy egyházunk a General Council nevü evang. lutheránus egyetemes egyháznak Chicago Synodusához csatlakozik és a csatlakozás bejelentésére Becker Jakab lelkészt küldi ki megbízottjaként. Mindazonáltal egyhazunk fentartja magának azt a jogot, hogy nevezett synodusból bármikor kiválhasson, magát függetlenítse, avagy esetleg egy másik ágostai hitvallású evangelikus egyházegyetemhez csatlakozzék " Honnét hát az az állítás, hogy mi a szláv misszióhoz tartozunk, holott ilyen nevű egyház nem is letezik? Megmondom ezt is. A G C. kebelében többféle testület működik külön meghatározott munkakörrel. Ity testületek: Board of English Home Missions, Board of German Home Missions, Board of Svedish Home Missins, Board of Foreign Missions, Board of Porte-Rico Missions, Board of Slav Missions stb. (Ilyen egyetemes jellegű testületek hazai egyházunk kebelében is vannak ; hogy mást ne említsek: az E. E. E. Gyámintézete.) Fenti testületek mindegyikének megvan a maga kiszabott munkatere. Ugyanez áll a Slav Mission Boardra nézve is, amelynek feladata, hogy a Közép- és Déleurópából bevándorolt lutheránusoknak lelki gondozása felől gondoskodjék. Amikor a testület megalakult, kizárólag szláv bevándorlók (főleg tí'tok és lettek) élvezték a gondoskodást. Sőt a Generál Councilnak tudomása sem volt arról, hogy a szlávokon kivül egyéb lutheránusok is volnának Amerikában Dél- és Középeurópából, mert nem tapasztalt közöttük semmifele egyházi mozgalmat. Innen a missziói bizottságnak az a neve, hogy Slav Mission Board. Azóta természetesen már megváltozott a helyzet. A magyar nyelvű lutheránusok mind nagyobb számban kezdenek kiválni a református gyülekezetekből s önállóan szervezkednek; Erdélyből is mind több és több szász bevándorló érkezik a? Egyesült Államokba ; Philadelphiában alakult egy olasz lutheránus egyház (az egyedüli az egész világon) s a magyarországi evang. svábokra is felhívtam az illetékes körök figyelmét. Valamennyi itt felsorolt nemzetiségre kiterjed a Slav Mission Boardnak áldásos működése. Mi azonban nem a szláv misszióhoz tartozunk, hanem a G. C.-nak valamely egyházkerületéhez. Ez a tény és semmi egyéb, oszt' that's all. Mindezt pedig azért tartcttam szükségesnek elmondani, hogy Nemeth testvérnek hazafias aggodalmait eloszlassam. De egyebet is tudomásara hozhatok megnyugtatása végett, azt t. i., hogy a G. C. hivatalos lapjában a „The Lutheran"-ban egy cikket közöltem, a melyben felhívom az egyházegyetem figyelmét arra a visszás helyzetre, hogy a dél- és középeurópai bevándorlók közötti missziót intéző bizottság neve szláv missziói bizottság, holott nagy számmal vannak itt Amerikában nem szláv eredetű lutheránusok is az ó-világnak eme részéből; egyben azon kérelmemet is terjesztettem elő, hogy e bizottság nevét cserélje fel valamely alkalmasabbal és megfelelőbbel. Ha még ezek dacára is azt tartja jobbnak Németh testvér, hogy gyülekezete inkább independens maradjon, mint az amerikai egyházhoz csatlakozzék, s inkább ver-