Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-10-07 / 40. szám

368 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 19

11. Ez indítványok egy nagy része a soproni alsó ev. egyházmegyei lelkészegylet felfogásával egyezik. Lényege : az egyet, lelkészegyesület foglaljon állást elsősorban a 2400 K-ás törzsfizetés és másodsorban a korpótlék mellett. Az egyet, gyűlésből kiküldött nagybizottság e követelménnyel jelenjen meg a miniszterelnök és a kultuszminiszter előtt. Felkéri a lelkészegylet az összes lelkészeket a két gyűlésen való részvételre, valamint arra, hogy az egyházmegyei értekezletek egy egy híva talos szószólót úti- és napidíjjal ellátva küldjenek. Felkéri az egyet, gyűlés összes egyházi és világi küldötteit, hogy ez ügyhöz segítő jobbot nyújtani szíveskedjenek. Egy másik indítványnak, mely egyik dunántúli lelkésztestvér, Tompa Mihály tollából ered, lényege: ne várjuk, az az hogy várjuk az államsegélyt az államtól; de addig is tegyünk alkotmányos komoly kísérletet arra, hogy a gyülekezetek 1912. évtől kezdve egészítsék ki a papi fizetést 2000 K-ig. A gyülekezetek belátásán kivül apellál az autonómia épségben megőrzésére és a nép általános jólétére, mely már selyembe öltözködni s drága ékszert viselni sem restel. A népnyomor idea fixa, mely ma már, hál' Istennek, nincs sehol. Nincs szegény ember. Egy harmadik indítvány — melet egész terjedelmében leközlünk — papfizetésügyi nagy és kisbizottság felállítását s állandó permanenciában működését óhajtja. Ceffre feészen És ha hell: fßffre fel!: fMifstinfe e^ papfizeféstigyi nagy- és feis* ; . bizottságot A nm. magas magyar állarokormány, minszterei személyében a mult esztendei ev. egyetemes közgyűlés után, e közgyűlés határozatából az ev. tisztelgő s eljáró küldöttség előtt azon megnyugtató kijelentést tette, hogy az ev. lelkészek javadalmazás ügyét a kongrua felemelésével és korpótléknak megállapításával az állami költségvetésbe e célra szolgálandó összeg behelyezésével az 1912. évtől számítólag rendezni fogja. A miniszteri e nyilatkozatot a jelen év folyamán közigazgatási egyházi gyűléseink s ve'.érférfiaink, így Laszkáry Gyula dunáninneni ev. kerületi felügyelő úr és mások tolmácsolták és leszögezték. Ez a mai állapot * Bízunk az igéret megvalósításában. Ám mi történjék, ha mégis valamely okból a rendezés elmaradna s mi ev. (ág. hitv. és a szintén, de sokkal erősebben mozgolódó református) papok a fizetésemelésének főleg az 1908. év óta — amikor a kongrua ügy első decenniuma lejárt — éledezett jogos reménységében ismét csalatkoznánk, s csalatkoznánk éppen akkor, amidőn az államot az igéret köteléke kell, hogy a teljesítés cselekedetéhez csatolja? Az anyagi ellátás dolgában tarthatatlan helyzetben levő protestáns papság tovább várjon, bizzék s reméljen? E kérdésre, lelke legyen rajta, aki nyugodtan igennel felelhet! De mit tegyen ez a szegény, elhagyott papi testület, a modern árva gólya? Felelet: szervezkedjék, tömörüljön s lásson igazán, ne csak szóval, hanem tettel is valamihez, keressen utakat s módokat a boldogulásra; itt az idő! Jam proximus Ukalegon ardet. Ad calendas graecas a segély, a mentés nem halasztható. Méltánytalanság egyfelől s gyámoltalanság másfelől a semmittevés. Az ev. lelkészt, főleg ha családos (s melyik nem az ?) még az ág is nyomja úgy városban, mint falun. A hivek — tisztelet a kivételeknek — rendszerint nem segítenek rajta, mert a mostaui anyagias korban a hívek áldozatkészsége papjai s tanítói iránt ijesztően apad, a mi bizo ínyára nem hat emelőleg a nép lelki vezéreire sem, akiknek vezető munkája sajnos, a szellemiekben is egyre gyengül s mások kezébe kerül. Anyagiakban jó példákért ma-holnap az izraeliták földjére kell néznünk, ahol nemrégiben regisztrálhatóvá lett egy érdekes s bizonnyára síép esemény, amely abban áll, hogy Sz városában a zsidó rabbinak fia született, a hivek 600 K-val azonnal fölemelték a fizetését. Ez ugyan zsidó specialitás, de jó szívre s belátásra vall A magyarhoni protestáns s főleg kongruás pap mai anyagi helyzetét illusztrálja azon élőkép, melyet kint járván a vasúti állomáson a minapában szemlélnem s megjegyeznem alkalmam volt. Láttam t. i a b . . . i nagycsaládú lelkésztársamat 2 vagy 3 gyermekével utazni a III. osztályon (mert az állam támasza s talpköve, t. i. a polgárok tiszta erkölcsével elsősorban törődni hivatott papnak se kedvezményes, vagy fél vasúti jegyet, se fizetésjavitást nem adnak, azaz mondjuk késlekednek adni); ugyanakkor a b . . . i körjegyző is utazott II. osztályon, aminő jegyet ma már válthat könnyebben az iskolaszéki jegyző is, t. i. a szintén féljegy kedvezményben részesülő tanító; az iskolaszéki elnök azonban a pap, mit tegyen? Reprezentáljon a II. osztályon? Vagy családjának tegyen szolgálatot s fizesse az alantabbi osztály .menetdiját * hirdesse a szegénység vagy a demokrácia e veit a szavaiban kételkedő utazó tarsaínak? A legtöbb ily pap természetesen inkognitó, szerényen megvonuf s várja a kongruaemelést és jegykedvezményt.— Te

;jes tisztelet a jó, szükséges és bő munkát végző jegyző és- tanító munkatársaknak, megérdemlik a méltó jutalmazásig ha azonban a lelkészt, akadémiai,,,képzett ségével nyomorogni hagyja aZ egyház s állam, akkor okadatoltabb lesz, ha a IV. gimnáziumi *osztály után szervezendő theologiai intézetek felállításán kezdjük törni a fejünket s a prot. papok lemondanak fiaik s leányaik magasabb fokú iskoláztatásáról .is. És csakugyan mintha a papok s a papi állásnak ujabb időben tagadhatatlan népszerűtlensége (hiszen a nagy világi sajtónak is szűk szava a papság érdekében — látjuk s érezzük!) odaterelné a fejlődést, hogy az emberiség nem kedveli a papokat, mert ezek hitbuzgóságból felekezeti kérdéseket fejtegetvén, nemzeteket vallási pártokra szakgatnak stb. (s így talán a közjogi viták privilégiumjainak vizét zavarják) hanem kíván, kegyel, dotál s alkalmaz majd tanítókat Ez esetben a papok helyét a rokonmüvű tanítók töltenék be (Németországban is főleg az ifjabb nemzedék korában nem • gy végzett theológus jobban boldogul a schulmeisteri, mint a papi pályán, Franciaországban meg teljes a papok anyagi ellátási elhanyatlása s állami pártfogás keretében virágzik a tanítói pálya) ; de én merem jósolni, hogy a netán lelűnőbe menő papság helyét elfoglalt tanitók között az Isten mihamar támasztana olyan prófétákat, akik az örök Igo mellett hűen őrködve, lángszavakkal juttatnák érvényre az ige hatalmas igazságait, s az Ige azután az eloszlatott felhőkből annál fényesebben s annál dicsőségesebben törne ki s meghozná maga a világi törvényhozás, — hogy a mindent felforgató zűrzavar hömpölygő hullámaiból kimenekülve életre keljen, — meghozná —, mint a francia forradalom vége felé meghozta elsőkül a vallási paragrafusokat, hogy t. i van Isten és hogy az emberi lélek halhatatlan s a vészbe sodort trón és oltár rendje újított