Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-01-26 / 4. szám

26 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. nehéz akadályokat legyőzve. Odaadó, lelkiismeretes s több évi kitartó munkásság eredménye, hogy ma közel 500 nyelven olvashatni a bibliát és hogy egy év alatt 6 millió példánynál több kerül eladásra. R belmisszió így terjeszti a bibliát! III. kép. Vasúti állomások. Ember-ember hátán tolong, nagy sürgés-forgás, jövés-menés. R nagy embertömegben fiatal embereket veszünk észre, kik a jövő-menő utasoknak egy-két lapból álló röpiratot adnak, mely röpiratok rövid elmélkedések vagy történetek alakjában akarják az emberek figyelmét Isten igéjére felhívni, velük megkedveltetni. Majd azt látjuk, hogy a röpiratokat osztó fiatal emberek a bérkocsi állomásokon, postán, vendéglőkben, szállodában alkalmazottakhoz sietnek röpirataikkal. Innen a betegen fekvőkhöz, elaggott s elgyengült öregekhez és egyáltalában mindenhova, hol az emberek akadályozva vannak Isten igéjét a templomban hallgatni. Éjjel a csapszékek és rossz hirű házak előtt látjuk a röpíratosztókat, amint a nevezett házakba menni szándékozóknak figyelmeztető és kérő szóval adják át a röpiratot, melyre nagy betűkkel van ráírva: „Fordulj vissza'! Rz evangéliumot sokakhoz a röpirat terjesztés által juttatja el a belmisszió. IV. kép: Egy nagy termet látunk. Tele van bölcsőkkel, kis ágyakkal. Fehér fejkötős diakonisszák sürögnek-forognak a sok kis gyermek közt. Ápolják-gondozzák őket. Sok kis ártatlan gyermeknek, bár van, még sincsen szülője, a legtöbbnek szülője pedig oly szegény, hogy napközben gyárakban, vagy másutt vannak munkában, úgy, hogy nem lehetnek gyermekeik mellett. Azért hozzák gyermekeiket erre a helyre, hol meleg pártfogásra, anyai jó szivre találnak. Sok gondot levettek az anyák válláról, sok áldást, sok jót terjesztettek és terjesztenek a mai napig a bölcsődék. V. kép: Óriási templom. Minden pad tele tömve iskolás gyermekekkel, mert hiszen vasárnap van, mikor is Jézus példája szerint minden hívő gyermeknek Isten házában a helye. Tele tüdővel, csengő hangon dicsérik a mennyei atyát, kinek igéjét most hallgatni jöttek. Ä lelkész ének után az oltár elé lép, rövid ima után felolvassa a szent leckét, a gyermekek felfogó képességéhez mérten megmagyarázza s elbeszél egy alkalmas, a szöveget megvilágító történetet. Beszéde végén kérdéseket intéz a gyermekekhez, hogy meggyőződjön, vájjon megértették-e kicsiny hallgatói a beszédet. Száz meg száz kéz emelkedik ilyenkor magasra, jelezvén, hogy a felvetett kérdésekre mindnyájan szeretnének felelni. Ima és közös ének után boldogan, hívő gyermeki szivvel s avval a tudattal távoznak a templomból, hogy Isten az ő irgalmas, jó gondviselő atyjok. Évek múlva e gyermekek lesznek az egyház legbuzgóbb s legjobb tagjai. Igy dolgozik a belmisszió az egyház javára a gyermek istentiszteletek és vasárnapi iskolák által. VI. kép: Egyenruhás fiú- és leánygyermekek állanak előttünk. Mosolygó, megelégedett arcok. Pedig volna okuk szomorkodni, mert egyiknek sincs apja, anyja, mind árvák egytől-egyig. De nem igen érzik, hogy árvák, hogy nincs otthonuk, hogy nélkülözik a szülői szeretetet; mert hiszen az árvaházat vezető diakónusok vagy diakonisszák apátanyát pótolva, szülői-testvéri szeretetben részesítik az árvákat. R gondjukra bizott árvákat emberekké nevelik, iskolába járatják, mesterségre, házimunkára tanítják. Száz meg százezer gyermeket mentett meg a belmiszszió ily módon a testi s lelki elzülléstől, örök hálára kötelezve a pártfogoltakat, megbecsülhetetlen szolgálatokat téve az egyháznak s az emberiségnek. Ez az árvákról való gondoskodás. VII. kép: Sok leánygyermek egy hosszú asztal körül ülve szorgalmasan kézimunkázik. Serényen folyik a munka, melyről tekintetüket le nem veszik, de azért figyelnek a mesélő, vagy a bibliából felolvasó diakonisszára, ki meg-megszakítván elbeszélését, vagy felolvasását, sorra járja a leánykákat, hogy tanácscsal, útbaigazítással szolgáljon. Sokan, az itt taníV' kézimunkával keresték és keresik felnő korukban a mindennapi kenyeret. Igy sze^Jik a belmisszió az ember kenyérkereső társává a kézimunka iskolák által. VIII. kép: Egyszerű, falimondásokkal díszített fehérre meszelt teremben több ifjú űl együtt egy asztalnál. Mindegyik előtt biblia van, melybe elmerülve figyelemmel kíséri a textust felolvasó lelkészt, vagy diakónust. Arcukról le lehet olvasni, hogy ifjú lelkük most egy más, egy szebb világban jár; hogy az őket környező sivár jelent a maga ezer-