Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-01-26 / 4. szám

1911 EVANG ELI KUS ŐRÁLLÓ 27 féle gondjával-bajával elfelejtették ; leolvashatni arcukról, hogy ifjú lelkük minden hevével-szeretetével a szép, a nemes és magasztos bibliai eszmék megvalósulásáért rajonganak és célul tűzik ki: „Krisztust követve az egyháznak szolgálni !" Majd látjuk, amint ugyanezen ifjak, kik előbb még komoly ábrázattal olvasták, hallgatták Isten igéjét, most vidáman tornásznak, testüket edzvén és szem előtt tartván, hogy : Csak egészséges testben lakhatik egészséges lélek ! Testedzés céljából kirándulnak a szabad természetbe s ott csodálják Istennek fenséges, harmonikus és bölcs alkotását. Ezen test és lélekben egészséges ifjak, felkeresik betegen fekvő társaikat, felolvasnak nekik egy-két szakaszt a bibliából s miután egyideig megosztották velük a magányt, távoznak, hogy vallásos röpiratokat terjesszzenek és bibliaolvasó összejöveteleikre vendégeket meghívjanak. Az ifjúsági egyleti munka. IX. kép: Üde arcú, fehér lelkű, ifjú leányok csoportonként meg egyenként egy gyárba vagy kereskedésbe, hivatalba, műhelybe sietnek, hogy megkeressék mindennapi kenyerüket, mit talán egy beteg anyával, vagy még néhány kiskorú gyermek testvérrel kell megosztaniok. Nyomukban a bűnre, testi elvezetre csábítók légiója! Egy némelyik mármár elesik, már-már belekerűi a finom hálóba, már alig tud ellentállni önerejével — de ime segítségére siet a belmisszió szolgálatában álló városi misszionáriusnő, vagy diakonissza, jó tanácscsal ellátja, a leányegyletbe meghívja, állandó testvérévé fogadja, megfelelő társaságról gondoskodik és igyekszik védencét az evangelium fegyverével felvértezni a bűn ellen. Ily módon sok leány menekült már meg az erkölcsi elbukástól, és sok szabadult már ki a Sátán kezeiből. R belmiszszió így küzd az erkölcstelenség, s a fajtalanság ellen. X. kép : Borgőzös, sűrű füstös levegőben, duhaj nótákat énekelve ül együtt egy társaság. Előttük hatalmas boroskancsók s nagyhasu poharak. Koccintanak, egymás egészségére isznak; a hazát, a várost, a falut, ezt vagy azt a jó barátot éltetik. Vitatkoznak — hevesen gesztikulálnak — majd egymásra rontanak •— késelések, s koponyatörések halottakat s gyilkosokat hagynak hátra a csatatéren; otthon pedig a szenvedő feleség egy csomó lesoványodott, beesett szemű gyerekkel éhezik s várják a kenyérkereső hazatértét — s ime egyszerre csak halottat hoznak, vagy pedig vasra verve kísérik a Csendőrök, akit várva vártak haza a családi körbe. Sok ezer — sőt millió embert pusztít el testileg lelkileg az alkohol. Rz emberiségnek ezt a régi, veszélyes ellenségét nem hagyhatja szabadon garázdálkodni a beimisszió, miért is összes munkásait harcba szólította az iszákosok megmentése és a rabbilincsekből való felszabadítása érdekében. Hirdeti, hogy akit a Fiu megszabadít, az igazán szabad. így küzd a belmisszió, miután igen szép eredményt ért már el eddig is e téren az iszákosság és az alkohol ellen. XI. kép: Sötét börtönöket, magánzárkákat látunk. Gyilkosok, csalók, rablók s más gonosztevők sínylődnek itt. Rz emberektől megvetve, a társadalomból kilökve, övéiktől elszakítva, ülik le ezen bűnösök a rájuk kirótt büntetést. Szánalomraméltó teremtések. „Ä bűnös bűnhődjék" halljuk, de az irás azt mondja: „a bűnös térjen meg!" Azért az evangélium világosságát a sötét börtönökbe is beviszik, hogy a gonosztevők lelkét megvilágosítsa, hogy a bűnös megtérjen és éljen ; hogy legalább a lélek legyen szabad, ha a test többé már nem is lehet szabad a földön; hogy legalább a lélek meneküljön meg a kárhozattól, ha a test már nem is menekülhet a földi büntetéstől. R belmisszió így gondozza a börtönlakókat. XII. kép: Több ház egymás mellett. Egyikben vakok, másikban süketnémák, harmadikban hülyék, negyedikben epileptikusok, ötödikben őrültek, hatodikban nyomorékok, a többiben másféle betegek vannak elhelyezve. Szomorú képet mutat minden egyes ház, de még szomorúbbat a benne lakozók. Egyik háznak lakói szerencsétlenebbek, sajnálatraméltóbbak, mint a másikéi. Nyomor-, szénvédés-, sóhaj mindenfelé. Szivünk elszorul ennyi nyomor láttára, szemünkbe könny szökik; lelkünkbe részvét lopódzik s mialatt szemeinket égfelé irányítjuk, ajkunk ezt rebegi: Szegény testvéreink, könyörülj rajtuk ó felséges Isten, minket pedig őrizz meg hasonló sorstól! Ä diakonusok és diakonisszák e szenvedőket hitből fakadó szeretettel ápolják, szenvedéseiket velük megosztják, könnyeiket letörlik. Igv ápolj i a belmisszió a betegeket XIII. kép: Rongyos ruhában, borotválatlan arccal, teljesen elzüllött csavargók bandukolnak az országúton. Koldulással, kére-