Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-08-05 / 31. szám

282 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. Hogyha ezt belátjuk, akkor óhajtanunk kell egyszersmind oly törvényhozási intézkedést, a mely, mint az 1883 : XXX. t.-czikk a középiskolák tekintetében, felhatalmazza a vallás- és közoktatásügyi minister urat, hogy iskolai építkezési államsegélyt nyújtson indokolt esktekben a felekezeteknek is. Méltóságos főrendnek! Ha meggondoljuk, hogy az a szorult viszonyok között élő szegény szülő, a ki családjáért verejtékezik, egyszersmind a társadalom, a nemzet érdekében is fárad, midőn gyermekeket nevel, a kiket miöőn abba a korba jutnak, a mikor máp a család fentartásában is munkájukkal közreműködhetnének, szólit a hadkötelezettség s ők tartoznak vész idejéiv'v/érükkel is áldozni a honért — ha ezt belátjijk, akkor egyszersminö be kell vallanunk azt is, 'hogy az a szegény családfő joggal várhatja, hogy a mit ő szegénysége miatt nem aöhat meg, azt az állam bjztosit^a gyermekeinek; az iskola oktatást, hogy résáéVílíjoíf ő is legalább az iskola jótéteményében, a mely mintegy fejfegyverzi a növendéket s eszközt ad neki a képzéssel arra, hogy bárhova vezérli is sorsa, könnyebben egyengethesse boldogulásának : • A felekezeti tanítóképző-intézetek a legnagyobb részben megfelelnek a jogos követelménynek; másrészről azonban a fentartó testületek gyakran a legjobb akarat mellett sincsenek oly helyzetben, hogy a létező hiányokat pótolják és az intézetet bővitő építkezéssel, a nagyon szükséges uj helyiségek létesítésével és a felszerelés kiegészítésével tovább fejlesszék. A tanítóképző-intézetek is tagadhatatlanul teljesítenek olyan közhasznú szolgálatot az állam és a társaöalom érdekében, mint a középiskolák. Épen ezért igen inöokolt és óhajtandó volna, hogy az idézett 1883: XXX t.-cz.-nek, a mely a felekezeti népiskolára is kiterjeszti az építkezési és fentartási segélyt^hogy ennek hatálya kiterjesztetnék a felekezeti tanítóképző-intézetekre is,: s a nagyméltóságú vallásés közoktatásügyi minister ur itt is felhatalmazást nyerne arra, hogy indokolt, igazolt esetekben a felekezeti tanítóképző-intézetnek is nyujhasson építési és fentartási segélyt. Azok a tanítóképző-intézetek nyugodtan meghagyhatok egyházi fenhatóság alatt, mert j a mi§ odatartoznak, addig a hitsorsosok szívesen ragaszkodnak hozzájuk, készek is érttük áldozni, az államnak is; kevesebb a terhe. Ha pedig az állam által kijelölt munkatéren társaöalom- vagy nemzetellenes irányü vádak emeltetnének valamely ilyen intézet ellen, akkor az államnak megvan a felügyeleti joga, vannak közegei, a kiknek segítségével mindig szigorúan ellenőrizheti az intézet működését; és ha a vádak alaposaknak bizonyulnak, akkor joga van az államellenes iránynak kérlelhetetlenül büntetéssel sujtásával az intézetnek beszüntetésére is. A lelkészi fizetés kiegészítését rendezte legutóbb az 1898. évi XIV. törvényczikk, a mennyiben a lelkészek javadalmát 1600 koronáig egészítette ki. Mindenki be fogja ismerni, hogy mai napság akadémiát, egyetemi tanfolyamokat végzett, akár állami, akár egyházi tisztviselőnek ön- s még számos helyen családja fentartására is 1600 korona valósággal elégtelen. •Talán valaki azt mondhatná, hogy az a munka a mit a lelkész végez, nem olyan terhes, nem olyan fontos. Kérem, ha tekintjük azt az ügyet, amelyet a lelkész szolgál, az ő fáradalma, az ő szolgálata más világításban áll előttünk. Köztudomás szerint, a történelem tanúsága szerint is ott, a hol a társadalomban az idealismus elhamvadt, kialudt, ott az összeköttetés az eszményiséggel megszakadt, ott a nép lelke elsivárult, puszta lett; magas, nemes czélokért önfeláldozására készséget nem mutat, ott az egyén élete pusztán az érzékiségnek rabigáját hordozza. Az idealizmusnak pedig leghivatottabb közvetítője a vallás. Ed a vallást szolgálja a pap minden felekezetnek körében, az emberiségnek szent érdekét hordja szivén, és mikor munkálkodik, mikor hordozza a Krisztusnak igáját, terhét, akkor egyszersminö a népben ébreszti a lellkiismeretet, a kötelesség érzését, a buzogást nemes magas czélokért. Legyen szabad ennek folytán mély tisztelettel kérnema magaskormánynak aziránti intézkedését, hogy törvényhozás utján rendeztessék a lelkészi javadalom ügye a viszonyoknak megfelelően, és a szent ügyet szolgáló lelkész felekezeti különbség nélkül részesüljön megfelelő ötödéves korpótlékban is. Végül legyen szabad még a protestáns egyházak segélyezésére vonatkozólag néhány szót szólnom. A református és ágostai hitvallású evangélikus egyháznak a megelőző kormány évi segélyül 3 millió koronát helyezett a költségvetésbe, a mihez a mostani költségvetésben még 480 000 korona járul, a miért teljes tisztelettel adózunk a nagyméltóságú ministerium jóakaratának. Ez az államsegély nyújtatott pedig az egyházi adóteher csökkenésére, egyházi közigazgatásra és lelkészi nyugdíjintézetre. A protestáns egyházaknak azonban e három megnevezett czélon tul is vannak még igen fontos kitűzött czéljai, melyeknek megvalósítását eddigi erejéből nem képes eszközölni, és ezért jelentkezik az államsegélynek felemelséért. Az egyház az 1848: XX. t-czikkre hivatkozik, melyben ki van mondva a teljes egyenlőség és viszonosság. Ez egyenlőség és viszonosság elvére támaszkodva, kérjük teljes tisztelettel a protestáns egyházak részére a segélynek a más, állami eredetű javadalmakkal biró egyházaknak javadalmával arányban való megállapítását és intézményszerüleg, törvényhozás utján való biztosítását. Méltóságos főrendek! Ez az 1848-iki XX. t.-cz-re hivatkozás és a protestáns egyházak állami segélye arányszerínti felemelésének biztosítása kizár minden saecularisatiós gondolatot. Dem irigyeljük, nem kívánjuk a másét. A mit óhajtunk, a mit kérünk, a szentesitett törvénynek végrehajtása, illetőleg a szentesitett törvény szellemében ^az egyházainkat megillető javadalmak biztosítása. Én a magam részéről az egyházak segélyezését közérdekűnek tartom és így a római katholikus egyház javadalmainak fenntartására nézve is az a meggyőződésem, hogy ez a mai. különösen a mi hazai viszonyaink között nemcsak az egyháznak, de általában a nemzet érdekének is megfelel. Szent István király midőn elhatározta, hogy nemzetét a keresztény vallásra vezeti, egy uj korszaknak nyitotta meg ajtaját. Cz elhatározása nemcsak hitbuzgóságáról, hanem mélyreható, a jövőbe is tekintő hatalmas^lángeszéről tanúskodik. Az a keresztény vallás tanította meg a magyar népet a béke müveinek méltánylására, megkedvelésére, tanította arra, hogy-békés munkássággal, alkotásokkal törekedjék minél kedvesebb otthonnájvarázsolni hónát.